46 éve indult el a magyar táncház a Liszt Ferenc téri Kassák Klubban, mely budapesti underground kultúrából országos szintű szubkulturális mozgalommá nőtte ki magát, és amelynek úgynevezett módszere 2011-től az UNESCO szellemi kulturális örökségi listáján is szerepel.
„A táncház nem produkció, hanem olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként, eredeti formájában és eredeti funkciójában jelenik meg.”
A 2013-ban elhunyt Halmos Béla, a táncházmozgalom egyik atyja így fogalmazta meg a táncház módszer lényegét. 2012-ben, Az Írók Boltja falán elhelyezett táncház napi emléktábla avatásakor még ő is a táncházatyák körében muzsikálhatott.
Az első táncház megrendezésére 1972. május 6-án került sor, a Liszt Ferenc téren. Sebő Ferenc és Halmos Béla szolgáltatták a tánczenét, melyre már az legelső alkalommal nagy tömegek gyűltek össze. Az első dokumentumfilmet 1975-ben forgatták a legendás táncházról. A filmet Kovács László rendezte.
A népzene és a néptánc már a falvainkban is csak elenyésző mértékben él és műküdik az ösztönös hagyományozódás részeként, azonban sokan még ragaszkodnak a tradíciók megtartásához és ahhoz, hogy a következő generációk is ismerhessék kulturális múltunk, egy elmúló világrend értékeit. A táncház alapvetése, hogy a passzív közönség-előadó viszonyt nem alkalmazza, hanem előzetes tanulás és tanítás által mindenkit aktívan bevon a közösségébe. A táncházas repertoár első darabjai a erdélyi Székről és egy magyarországi román nemzetiségű település, Méhkerék hagyományainak visszatanulásából származtak, de gyors ütemben, párhuzamosan bővítették a táncházak zenei és táncos tudásbázisát. Mindennek megvolt a maga szakértője, mindenki megtalálta saját magát a mozgalomban.
„A táncházmozgalom a kezdettől fogva azonos értékű, szuverén minőségként kezeli a magyar néphagyományok mellett a hazai nemzetiségek illetve a más népek folklórját is.”
Sebő Ferenc és Halmos Béla voltak az első budapesti fiatal zenészek, akik a tradícionális népzene elkötelezettjei és első művelői voltak, ezzel lerombolva rengeteg sztereotípiát és tévhitet a magyra népzenéről.
A 2018. február 14-én elhunyt Kallós Zoltán, népzenekutató, a népzene- és néptáncgyűjtők önzetlen és megkerülhetetlen segítője nélkül az induló táncházmozgalom sem juthatott volna táptalajhoz, hiszen többek között az ő számtalan, különböző területekről és nemzetiségektől származó gyűjtése által ismerhetjük és tanulmányozhatjuk azt a hagyományos zenét, mely már a kezdetekben a visszatanulási folyamat, az úgynevezett revival mozgalom elsődleges forrása volt. A táncház a néptánc és a népzene mellett az kulturális élet minden fontos mozzanatát, más művészeti ágak értékeit is szem előtt tartva számos néprajzi ihletésű film és műalkotás elsődleges befogadói közege volt, valamint a tudományos gondokodás, a népzenekutatás és a társadalomtdományok bevonását is szorgalmazta.
A táncház napja keretein belül május 2-a és május 13-a között a vidéki városokban és Budapest több pontján is rendeznek tánctanításokat, kézműves foglalkozásokat, gyermekprogramokat, múltidéző beszélgetéseket és villámcsődületeket, melyekről részletesen a Hagyományok Háza oldalán és a kapcsolódó facebook eseményekből tájékozódhatunk.
Május 5-én, épp a Táncház Napján rendezik meg az első svájci magyar népdaléneklési versenyt Bernben. A világ számos nagyvárosában élnek magyar közösségek. Közülük a legösszetartóbbak fontosnak tartják saját hagyományaik, a magyar kultúra állandó életbentartását külföldi lakóhelyükön is.
Amellett, hogy gyermekeiknek igyekeznek otthon megtanítani a magyar nyelvet, különböző oktatási és kulturális intézményeket hoznak létre, legtöbbször saját erőforrásokból, melyekben a népzene is fontos szerephez juthat. A „Mulassunk hát!” elnevezésű versenyre Svájcban élő 4 és 16 év közötti gyerekek jelentkezhetnek. Az eseményen lesz közös daltanulás, táncház és kézműves foglalkozás is. A zsűritagok közül Magyarországról érkezik Bernbe Benedek Krisztina népdalénekes, néptáncpedagógus, a népművészet ifjú mestere.
Budapesten, a Táncház Napját megelőző estén, május 4-én kerül sor a Táncház Napi gálakoncertre és a Halmos Béla–díjak átadására a Zeneakadémián 19:30-kor. Az ünnepi koncert címe: Mestereink öröksége. A fellépők ezzel állítanak emléket a korábbi korszak néhány kiváló népzenekutatójának, Seprődi Jánosnak, Lajtha Lászlónak, Jagamas Jánosnak, valamint a közelmúltban elhunyt folkloristáknak, Kallós Zoltánnak és Borbély Jolánnak. A koncert szerkesztője Árendás Péter.