1896 és 1996 között nagyot fordult a világ. Ám nyolcadik ablakunk operája, Puccini remekműve közel egy évszázad után is ihletően hatott. 

Párizs helyett New York, költő, festő helyett rockzenész és filmes, hímzőlány helyett sztriptíztáncosnő, énekesnő helyett performer, zenész helyett drag queen, tüdőbaj helyett AIDS, a nélkülözés, a kilátástalannak tűnő, pénztelen jelen és a barátság, az összetartozás viszont örök – Jonathan Larson zeneszerző-szövegíró Puccini operájából inspirálódva, némi Hair-hatással reflektált a korszellemre. A darab témáját tekintve sűrű, dramaturgiájában viszont meglehetősen zabolátlan, mindkettőben erősen hasonlít a vele egy időben keletkezett Tony Kushner Angyalok Amerikában-jára.

A tragikus sorsú Larson 35 évesen halt meg, a Rent főpróbájának napján. Nem tudni, miben: AIDS-ben, éhezéstől legyengülve, szívrohamban, vagy szorongás okozta szívérgörcsben, hét évig mániákus hittel tökéletesítve rockoperáját.

Bár a darab boldog véget ér, és Mimi visszatér a halálból, a társadalom pereméről származó szereplők, a korántsem vidám témák, az AIDS, a hajléktalanság ellenére is szakmai és közönségsiker tudott lenni a Rent: kapott Pulitzer- és Tony-díjat, a kritikusok is elismerték, a kísérletező Workshop Theaterből a premier után egy hónappal a Broadwayre került.

Készült belőle film is ebből nézzünk meg egy részletet: