1944 nem volt különösebben békés év. Ekkor készült egy hollywoodi zenés film, a Meet Me in St Louis, amelynek lélekkomfortosító története visszarepített az 1900-as évek elejére.
Az MGM stúdióban jó érzékkel elővettek 1903-4-ben játszódó, korábban novellafüzérként megjelent egy felső középosztályi családi történetet, ami a St Louis-i világkiállítás eseményei mellett Smith papa New York-i áthelyezése körül kulminálódik. (Micsoda izgalmak!) A karácsony után esedékes áthelyezés a családfő mellett természetesen a család költözését is jelentette, ami az ötgyerekes família mindegyik tagját, de különösen két nagyobbik, már szívügyekben is érintett leányát erősen érintette.
Az alábbi dalocska, amit Judy Garlandot követően kitudja, hányan adtak elő, neves és névtelen énekesek, a nagy karácsonyi bál után hangzik el. Az este rendkívüli drámákkal van tele. A legnagyobb lányt, Esthert játszó Garlandot szerelme, John nem tudta elvinni a bálba, mert a szmokingja nem készült el időben. Tragédia nem történt szerencsére, mert a nagypapa felajánlotta, hogy elviszi az unokát, így Esther ott lesz az estélyen, bár szomorúan, mert egyedül van. Váratlanul, nagy meglepetésre azonban John mégis megjelenik, mert valahonnan mégiscsak szerez egy szmokingot – ugye, micsoda férfi! –, és a pár egész este egymás karjában táncol, sőt leánykérésre is sor kerül.
S miközben ő boldog és feldobott, szíve repes az örömtől, Esther kishúga, Tootie rendkívül szomorú, mert tudja, hamarosan el kell hagyni St Loiust, így hát a nagylány elénekli neki nyugtatóképp a Have Yourself a Merry Little Christmas kezdetű dalocskát. Nem mondhatjuk, hogy nagy sikerrel, mert Tootie kirohan a házból, ki a hidegbe, és szétrombolja a hóembert. Érdekes, hogy a későbbi feldolgozásokhoz képest jóval szomorkásabb, melankolikusabb a dal hangulata, figyeljék csak:
A történet vége azonban boldog, a család marad St Loiusban, a bimbózó szerelmek pedig kiteljesednek. Átverés, mert az életben semmi nem megy ilyen könnyen? Persze. De a hóembert akkor se bántsuk, ő semmiről nem tehet.