Ebenezer Scrooge olyan, mint a Grincs. A történet kezdetén gyűlöli a karácsonyt, végül azonban meglágyul a szíve. A Grinccsel ellentétben nincs szó ünneplopásról, és a színek is sokkal komorabbak. Charles Dickens kisregényének főszereplője ugyanis egy lelketlen uzsorás.
Akit három szellem látogat meg karácsony előtt. Az első a múltat idézi fel: Scrooge szomorú gyermekkorát, és mindazokat az eseményeket, amelyek ennyire megkérgesítették a szívét. A második a jelent mutatja meg: unokaöccse, Fred és egyik alkalmazottja Bob Crachit otthonát. Cratchit szegény, nincs pénze mozgássérült kisfia, Tim kezeltetésére. Scrooge megsajnálja a gyereket. A harmadik szellem a lehetséges jövőt festi le: két halottat. Az egyik halálán mindenki örül, a másikén mindenki őszintén összetörik. Az első Scrooge, a másik a kis Tim. Ez az három látogatás sokkszerűen hat, és alapjain Scrooge megváltozik az átélt élmény hatására, kedves, jólelkű emberré válik. Tim sem hal meg, mert Scrooge kifizeti a gyógykezelését.
A történet megjelenését követően azonnal a korabeli sikerlisták élére ugrott: 1843. december 19-én került piacra, 1844 végére már 13 kiadást ért meg. (Még kalózkiadásokat is, de őket Dickens beperelte.) Az író jól ráérzett a viktoriánus korszellemre: a következő években négy további karácsonyi torténetet adott ki, 1849-ben pedig nyilvános felolvasás-sorozatba kezdett, ami szintén népszerűnek bizonyult.
A siker a következő évszázadban is kitartott: a történet angolszász nyelvterületen a karácsonyi színházi repertoár megkerülhetetlen darabja, de adaptálták több alkalommal filmre, rajzfilmre. A mű halhatatlanságához magyar művészek is hozzájárultak: Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi musicalt írt belőle Isten pénze címmel.
Az ősbemutató 1995-ben volt a Madách Színházban. Az előadás felvétele itt nézhető meg:
Kellemes szellemmentes karácsonyt!