Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Adventi kalendárium 13. ablak: Vigyázat, csaló?

13. ablak: Vigyázat, csaló?

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

„Szerintem a legjobb, ha költői címet adunk egy festménynek” — mondta René Magritte, aki szerette összehívni barátait, hogy közösen keressenek címet egy-egy frissen elkészült képnek, de csak néhány esetben tudjuk, hogy el is fogadta a javaslatokat.

A szürrealista festő téli képei sem úgy téli képek. Nézzük például Az üvegkulcsot, ami az észlelési tapasztalataink teljes ellentmondása. Látunk ugyanis egy mozdulatlanul lebegő sziklát: az egyik lehetetlenséget a másik lehetetlenség jellemzi.

Ide kapcsolódik:
A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig a Magyar Nemzeti Galériában

Az arnheimi birtok is maga az átvágás: nem is az arnheimi birtokon ábrázolja, hanem Edgar Allen Poe novellájának egy félmondata inspirálta: „nem létezik a látványnak olyan kombinációja a természetben, amilyet egy zseniális festő megalkotni képes”. (Itt elolvasható a novella teljes fordítása.)

Remé Magritte: Az arnheimi birtok

Vagy itt ez a (nem teljesen színhelyes) Eltévedt zsoké, amelynek első, 1926-os változata Magritte első szürrealista munkája. Hát hol találunk a természetben ennyire tökéletesen lehullott levelű és ága-bogú fákat, sőt levélformát öltő lombkoronákat? (Ráadásul olyan, mintha a törzs lenne a főér vagy -ideg.)

René Magritte: Az eltévedt lovas

De ne okoskodjunk, nézzük a képeket, és adjunk igazat Bretonnak, aki a festő 1964-es, első amerikai kiállításának megnyitóján a következőket mondta: „Magritte minden munkája mindennak betetőzése, amit Apollinaire egyszer úgy nevezett, hogy »a valódi józan ész« – és ez a nagy költők sajátja.”

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X