Adventi kalendáriumunkban az oroszok megkerülhetetlenek: az orosz élet enciklopédiája, azaz az Anyegin természetesen nem maradt ki, Csajkovszkijt A diótörő kapcsán emlegettük, és egy egyáltalán nem vidám kortárs darabbal is megismerkedhettek olvasóink.
Mai ablakunk képeit Rimszkij-Korszakov Karácsony éj című operájának legendás-titkos világát nehezen tudjuk ezekhez a képekhez kötni. Az alábbiak vagy bájos, akár gyerekkönyv-illusztrációknak is használható alkotások, vagy karácsonyi üdvözlőlapok világát felidéző realista darabok.
Előbbieket az orosz szamovárgyári díszítőfestőből Amerikába emigrált, majd onnan Szlovéniába költöző, és ott dolgozó, sőt művészeti túrákat is vezető Natasha Villone-nak köszönhetjük, utóbbiakat a Rjepintől tanult illusztrátor, festő, díszlettervező Borisz Kusztogyijev (1878—1927) és Vszjelovod Ivanov festették. (Ezt az Ivanovot ne tessék összekeverni az íróval. Tudják, mint a Meseautóban, ahol ez nem a mi Szűcsünk, ez egy másik Szűcs…)
Milyen zenét is ajánlunk ezekhez a képekhez az előző évi naptárokból? Lássuk csak… Nem passzol hozzájuk Rachmaninov Vesperása, ehhez az ősiből, a zsigeriből, a hagyományból táplálkozó zene. (Még akkor sem, ha Ivanov úr fantasy artban utazik és a védikus Ruszt kívánja megteremteni a képein.) Talán inkább a Trojka, Prokofjev a Kizsé hadnagy – magyarul A cár aludni kíván – című filmhez írt kísérőzenéje. Mert nem kell mindig komolyan venni magunkat.