Alfred Sisley 1839. október 30-án, angol szülők gyermekeként született Párizsban. Miután befejezte a középiskolát, selyemkereskedő apja Londonba küldte, hogy üzleti tanulmányokat folytasson, ehelyett valószínűleg inkább a múzeumok, John Constable és William Turner képei kötötték le.
Négy év után hazatért, és 1861-ben beiratkozott a párizsi Ecole des Beaux-Arts-ba, hogy ott festészetet tanuljon. Marc-Charles-Gabriel Gleyre szabadiskolájában olyan társai voltak, mint Frédéric Bazille, Claude Monet és Pierre-Auguste Renoir. A hozzájuk csatlakozó Camille Pissarróval ők négyen lettek az impresszionizmus legfontosabb művészei. Eleinte, a szülői támogatás miatt, Sisley volt közülük a legjobb anyagi helyzetben, bár képeit kezdetben ugyanúgy elutasította a Szalon, mint többiekét. Az ő esetében a miből lett a cserebogár kérdésre sajnos nem tudunk válaszolni, mert korai képei elkallódtak, első fennmaradt festménye valószínűleg 1864-ből származik. Négy évvel később ott volt a Szalonon, de az sem kritikai, sem financiális sikert nem hozott.
A francia-porosz háború tönkretette az idősebb Sisley üzletét, ettől kezdve fia csak saját magára és képeire számíthatott. Nagy szegénységben élt feleségével és két gyermekével Párizsból elköltözve, Moret-sur-Loing mellett, a fontainebleau-i erdő közelében, ott, ahol a barbizoni iskola tagjai is festettek. Franciaországot további három alkalommal hagyta el: 1874-ben London környékére utazott, 1881-ben ismét útra kelt, halála évében, 1897-ben pedig Walesbe utazott. Itt, Cardiffban vette feleségül gyermekei anyját, Eugénie (Marie) Lesouezecet. Egy évvel később kérelmezte a francia állampolgárságot, de nem kapta meg. 1899. január 29-én hunyt el brit állampolgárként.
Mintegy 900 képet festett, fennmaradt továbbá 100 pasztellje és rajza. Az angol és walesi tájakon kívül a nyugalmas francia vidék nyűgözte le. Nem azt a drámát kereste, amit egykori iskolatársai, akik közül leginkább Pissarróval rokonítható; művészetére egyesek szerint hatással volt Gustave Courbet és Jean-Baptiste-Camille Corot. Robert Rosenblum művészettörténész szerint Sisley volt a legtisztább impresszionista.
A képeken nincs árkádiai idill, még a monitoron is átérződik csikorgó hideg. Az úszó jégtáblák közt küzdenek az emberek, de valahogy nincs kétség afelől, hogy a csónakban levők nincsenek meglepődve, hogy tél van, és pontosan tudják a dolgukat. Ez nem harc, hanem együttélés a természettel. Az üres utcák sem sivárak, inkább valamiféle közvetlen derű és harmónia lengi be őket. Sisley-t nézve önöknek is vonzó lesz a város zajától távoli vidék?