Papageno Radio
Blogok Adventi kalendárium #AdventiKalendárium 14. ablak – A napfény ízének vívóbajnoka

#AdventiKalendárium 14. ablak – A napfény ízének vívóbajnoka

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

„A halandzsát én találtam ki, de akusztikailag Petschauer tökéletesítette.” Ha valóban ezt mondta Karinthy Frigyes, akkor nem csupán olimpiai aranyakat köszönhetünk az 1904. december 14-én született Petschauer Attila kardvívóból lett újságírónak. Az ő életének motívumai jelennek meg Szabó István A napfény íze című filmjének Sors Ádámjában. 

Talán emlékeznek, a Sonnenscheinról Sorsra magyarosított család második generációjának tagjaként ismertük meg Sors Ádámot. A Polgári Vívóklub olasz mesterénél tanult vívni, majd a Magyar Tiszti Vívóklubba belépve – kikeresztelkedés után – kardvívó olimpikon lesz. A fiktív Sors Ádámban két vívó, Petschauer Attila és Kabos Endre alakját fedezhetjük fel.

Petschauer (akiben középiskolásként egy olasz vívómester, Italo Santelli látta meg a tehetséget) az amszterdami olimpián a csapatversenyben húsz mérkőzésből húszat nyert, ebből a legfontosabb az olaszok elleni utolsó asszó volt. Akkora volt a fesztültség, hogy több sportvezető nemhogy a pást környékéről, de a teremből is távozott. A Nemzeti Vívó Klub tagja, Petschauer azonban hidegvérrel megnyerte, ezzel olimpiai bajnokságot szerzett a csapatnak. A filmbeli döntőben – amelyben a valósághoz képest előreugrunk, hiszen Petschauer az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpián lett csapatban bajnok, egyéniben Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik volt – van egy érdekes momentum: Sors kezet cserél, a diadalt bal kézzel aratja. Ez Terstyánszky Ödönre utal, aki háborús sebesülése miatt bal kézre tért át, és ő győzte le az amszterdami egyéni döntőben Petschauert.

Petschauer Attila egyéniben sosem nyert, a Los Angeles-i olimpia előtt már a pályamódosításon gondolkodott: vagy megpróbál a filmnél elhelyezkedni, vagy vívómester lesz. Egyik sem következett be. Az Est lapnál kapott állást és rovatot Beszéljünk őszintén címmel, amelyben sportszakmai és sportpolitikai témákról írt egészen szkéles skálán: Olvasói levélre válaszként cáfolta, hogy a sport nem való nőknek, a futballügyi államtitkárt pedig a játékvezetőkre vonatkoztatott numerus nullusról kérdezte. Az Est mellett a Pesti Naplóban és a Színházi Életben is publikált, de színészként és konferansziéként is fellépett.

„1942. április 27- én bevagonírozásra vártunk, amikor Muray Lipót parancsnok elé lépett, könnyű tavaszi ruhában, félcipőben Petschauer Attila: »Méltóságos uram, itt valami fatális tévedésről lehet szó.  Én olimpiai bajnok vagyok, a Signum Laudis kitüntetettje« — a zsebébe nyúlt és felmutatta még sok más kitüntetése másolatát. A válasz: »Fogja be a pofáját! Azok a kitüntetések nem illetik meg. Akik ideküldték, jól tudják, mit csinálnak.«” Így idézte fel az eseményt egy túlélő bajtárs, ami filmben szintén megjelent. Petschauer Attila az ukrajnai Davidovkában hunyt el 1943 januárjában.

Ide kapcsolódik:
Szabó István legújabb filmje is versenyez a Tallinni Filmfesztiválon

Ne feledkezzünk meg Sors Ádám karaktere kapcsán Kabos Endréről sem, akinek szintén Santelli volt a mestere. A Los Angeles-i olimpián az aanyérmes csapat tagja volt, egyéniben bronzot szerzett, 1936-ban Berlinben egyéniben és csapatban is győzött. Az országnak elért dicsőség az ő életét sem mentette meg, zsidósága miatt őt is behívták munkaszolgálatra. 1944-ben a Margit híd felrobbantásakor vesztette életét.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X