Idén filmekkel segítünk visszaszámolni a karácsonyig hátralévő napokat. Az adventi időszakban minden nap ajánlunk egy, az ünnepkörhöz kapcsolódó filmet. 

- hirdetés -

Csutak Gergő (Görbe János) családja az erdélyi havasokban él. Az Arbor Fakitermelő Vállalat érkezik az ipari lábnyomtól mentes, háborítatlan természeti helyszínre. A fakitermelő részvénytársaság vezetője (Borovszky Oszkár) szemet vet Gergő feleségére (Szellay Alice), és hogy terve minél gyorsabban sikerüljön, munkát ad Gergőnek. Egy napon Gergő távolléte alatt az intéző abuzálja a fiatal asszonyt, aki menekülés közben egy szakadékba zuhan és súlyosan megsérül. Gergő a végsőkig küzd felesége felépüléséért, miközben revansra készül.

Szőts István 1942-es filmje nem csupán a hazai, hanem az egyetemes filmtörténet kulcsfontosságú darabja. A neorealizmus elődjének is tekintett alkotás szakít a „fehértelefonos” dramaturgiákkal és a stúdiók mesterkélt világával.

Az Emberek a havason több szempontból is meghaladja korának filmes sztereotípiáit. Formailag forradalminak hat az autentikus helyszíneken forgatott jelenetek jelentős mennyisége, a sztárkultusznak hátat fordító szereposztás, az illúziókkal tűzdelt, kiszínezett paraszti ábrázolás helyett egy még nem teljesen realista, de líraian realista, balladai közegábrázolás, amelyek teljesen új dimenzióját nyitották meg a filmművészetnek.

Az abúzus, a hatalommal való visszaélés, valamint az emberi beavatkozás a természetbe örök érvényű témák. A Velencei Biennálé díjával kitüntetett film úttörő filmrendezőjének kompozícióihoz a modern magyar filmművészet valamennyi fontos alkotója, köztük például Jancsó Miklós, Gaál István, Sára Sándor, vagy Makk Károly is kapcsolódott a későbbiek során. A Szőts István által teremtett stílusvilágra egyfajta nemzedékeken átívelő folytonosság (is) jellemző.

(Emberek a havason – magyar filmdráma, 89 perc, 1942)