Papageno Radio
Blogok Altalena Ablak a jövő muzsikusaihoz – ilyen volt idén az Altalena fesztivál

Ablak a jövő muzsikusaihoz – ilyen volt idén az Altalena fesztivál

Tizenévesek hóbortjaként született, ma egyhetes kaland nagyszerű koncertekkel és világbajnok művésztanárokkal. Budapesttől tizenöt kilométerre az agglomerációban, a kertvárosi hangulatú Telkiben zenei fesztiválra bukkanhat az ember.

Az Altalena Zenei Fesztivál szervezői fiatalok, élükön a községből származó, korábban Londonban, most Grazban tanuló Balog Alexandra zongoraművésszel, az ő barátaiból, testvéreiből, közelebbi és távolabbi művészismerőseiből állt össze a csapat. Nem akarnak tökéletesnek látszani, cserébe közvetlenséget és testközeli zenei élményeket ígérnek, éppen azt, amire a sokszor fáradt, izzadt és konvencióktól fojtogatott klasszikus zenének szüksége van. És noha a telki Kodolányi János Közösségi Házban helyet kapó fesztivál kicsi, a főbb headlinerek mutatják, hogy nem komolytalan vállalkozás. Idén például Ránki Dezső, Klukon Edit, Mácsai Pál, Huzella Péter és Berecz András is a fellépők között volt.

„Örültem a fellépőinktől kapott dicsérő szavaknak, még akkor is, ha mi néha úgy éreztük, hogy nagy a káosz” – mondja Balog Alexandra két nappal a fesztivál után, egy telefonbeszélgetésben. – „De nem is vagyunk elsőbálozók, Bozsokon öt éven át csináltunk fesztivált, majd egyet Kőszegen, Telkiben pedig ez volt a második. Tehát már a nyolcadik esztendőben vagyunk.”

Az Altalena egyik titka, hogy olyan művészek kapnak meghívást, akiket a szervezők – kompromisszumokat és cserebere-szívességeket mellőzve – igazán nagyra és magukhoz hasonlónak tartanak.

Mondanom sem kell, mennyire szimpatikus nekem ez az önazonosság. Miközben a komolyzene gyakran felülről megtervezett eseményekből áll, amelyeket nagy intézmények bonyolítanak le, az Altalena ennek mindenben ellenkezője.

Altalena Fesztivál - fotó: Sepsi Botond
Altalena Fesztivál – fotó: Sepsi Botond

„Tizenkilenc éves voltam az első bozsoki fesztivál szervezésekor, és habár nehezebb dolgunk volt, mintha egy ismert és elismert művész csinál ilyesmit, volt előnye is” – mondja Alexandra. – „Máig rajtunk ragadt valami a dolog »gyermekiségéből«. Igyekszünk, hogy amit csinálunk, azt ne kompromittálja semmi méltatlan tényező.”

A huszonéves generáció művészeit hallani azért is érdekes, mert általuk, mintegy ablakon át az időben, a műfaj jövőjébe is beleláthatunk.

Nekem, aki két napon át lehetettem a fesztivál vendége, azok okoztak meglepetést, akiket csak most kezd megismerni a szélesebb közönség. Két, az Altalena „keltetőjében” alakult triót is hallottam. Ha van nemzetközi vagy hazai menedzsment, amely felkarolja őket és gondosan bánik velük, mindkettőben nagy lehetőség lenne. A helyszín most még nem a bécsi Konzerthaus vagy a hamburgi Elbphilharmonie, hanem egy pajtából kialakított koncertterem, mintegy száz fős közönséggel – szerencsések vagyunk, hogy halljuk őket.

Altalena Fesztivál - fotó: Sepsi Botond
Altalena Fesztivál – fotó: Sepsi Botond

Augusztus 9-én Ránki Fülöp zongorázott, Stark János Mátyás hegedült és Devich Gergely csellózott, és bár ez nem zenekritika, azért nem állhatom meg, hogy meg ne jegyezzem, micsoda élményt okoztak. Nemcsak életkoruk köti össze őket – mindhárman huszonévesek –, hanem habitusuk is: nem a tetszésre hajtanak, a zene mélyére hatolnak, és ragyogó technikával bírnak.

Saint-Saëns csellóra és zongorára írt szvitjét (op.16) Debussy hegedűszonátája követte, majd újra Saint-Saëns szólt, az e-moll trió (op. 92/2). Másnap, augusztus 10-én a házigazda, Balog Alexandra Pusker Júlia hegedűművésszel és Dolfin Balázzsal triózott, az egyik utolsó Schubert-opusz, az Esz-dúr trió hangzott el. Az első tétel csúcspontja különösen élénken maradt meg bennem, a katarzis a tegnapi trióhoz fogható.

Altalena Fesztivál - fotó: Sepsi Botond
Altalena Fesztivál – fotó: Sepsi Botond

Ha valamit megállapíthatok erről a nemzedékről a két koncert alapján, az az, hogy nagy tisztelettel viseltetnek a művek iránt, de ez nem gátolja őket, hogy az egyéniségüket is belevigyék a játékba. Szerencsés együttállás ez ma, amikor a nagy, karizmatikus előadóktól megvontuk a különjogosítványokat, de rettegünk attól, hogy a hangversenytermekből skanzen lesz, ha csak a kottát restaurálgatjuk, ahelyett, hogy eljátszanánk őket.

„Én úgy gondolom, a zeneszerző az a mester, aki engem, még tojáshéjjal a fenekemen, magához emel egy-egy műalkotásával” – mondja Alexandra.

Fejérvári Zoltán sem restaurátor volt a keddi estén, a fesztivál utolsó előtti napján, hanem igazi alkotó. A harmincas éveiben járó zongoraművész először Varga Istvánnal, a Zeneakadémia művésztanárával duózott, Fauré II. csellószonátáját játszották el. Varga, aki a fesztiválhéten mesterkurzust is tartott fiataloknak, erőteljes hangon, lehengerlő stílusban csellózik. Hamar átadta a színpadot fiatalabb kollégájának. Fejérvári a Couperin-darabokat úgy interpretálta, hogy azt a legszigorúbb régizene-hívők is elismerően hallgathatták, a csembaló hangzásának markáns vonásait utolérhetetlen technikával imitálva a Steinwaynél.

Altalena Fesztivál - fotó: Sepsi Botond
Altalena Fesztivál – fotó: Sepsi Botond

A Ravel-darab (stílusosan a Couperin sírja) mindent vitt: Fejérvári nem különálló kottafejekben, hanem széles, élő frázisokban gondolkodik, és a lényeget megtartva lehelt életet a kottába. Biztos a barátságos helyszín is közrejátszott, de – noha sokszor hallottam már őt – játéka most tett rám a legnagyobb hatást.

Az Altalena Zenei Fesztivál a mesterkurzusok zárókoncertjével végződött az utolsó napon, illetve Dukay Barnabás előadásával, aki szintén visszatérő vendég itt, Telkiben. Mint megtudtam, még több tanár kapott meghívást, de egy részük ebben a bizonytalan időszakban nem jöhetett el, végül Fejérvári és Varga mellett Wally Hase, Garzuly-Wahlgren Anna (fuvola), Korondi Anna (ének) és Pablo Galdo (zongora) tartott kurzusokat.

Hogy mi lesz a következő évben, arról most még nem elengáns ígéretet tenni, de az biztos, hogy az Altalena művészcsoportját nem robbantják szét a hideg évszakok. Az már kiderült, hogy az a pék Telkiben, aki idén a süteményeket és a szendvicseket szállította a büfébe, örömmel szállítana jövőre is. Ez egy alulról építkező fesztivál, mondtam már?

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!