Dolfin Balázs: „A Kurtág-darabokkal régóta szemezek, csak az alkalomra vártam”

Szerző:
- 2025. január 4.
Dolfin Balázs - fotó: Lugosi Péter
Dolfin Balázs - fotó: Lugosi Péter

Január 9-én, a Zeneakadémia Y generáció sorozatának következő estjén, két Junior Prima díjas művész, Balog Alexandra és Dolfin Balázs áll közösen színpadra. Kurtág, Janáček, Stravinsky és Chopin műveiből válogatnak, amiről ezúttal Dolfin Balázst kérdeztük.

- hirdetés -

– Milyen kapcsolatot ápoltok a műsorban szereplő művekkel?

– Ez a műsor nekem régóta dédelgetett álmom, a miértje pedig az, hogy szerettem volna kifejezetten a Stravinsky és a Janáček műveket egy nagy szonátával ötvözve egy koncerten eljátszani. Azt is tudtam, hogy ezt nem csupán egy hagyományos programformában képzelném el, hanem egyfajta attacca csoportosításban, ahol a darabok vagy tételek megszakítás nélkül követik egymást és a – látszólag egymástól távol álló művek – szabadon reflektálnak egymásra, végül pedig szép egységet alkotnak. A Kurtág-darabokkal már régóta szemezek, csak az alkalomra vártam, hogy játszhassam őket. A Chopin-szonáta meg egy gyöngyszeme a cselló repertoárnak.

– A program különleges keveréket alkot a magyar, cseh, orosz és a lengyel-francia romantikus zenéből. Hogyan látjátok ezt a fúziót?

– A zenében általában is, de ezekben darabokban a ritmus kiemelten központi szerepet foglal el. A Kurtág-darabokban rendkívül összesűrítve, vagy éppen egy univerzummá tágulva, Janáčeknél a rá jellemző, különös, beszédszerű hangzásvilágban maga a cseh nyelv és sokszor konkrét szavak alkotják a zenei motívumokat, íveket. Stravinsky és Chopin esetében pedig pedig a balett, illetve a lengyel táncok adják az alapot, ahol megint a ritmus az egyik legfontosabb alkotóelem. Azt hiszem, hogy egy nagyon szép folklór vonal is végigvonul a programon, mindegyik mű nagyon szuverén a  maga nemében és a szerzője nemzetiségét is erősen hordozza.

Dolfin Balázs - fotó: Parádi Mercédesz

Dolfin Balázs – fotó: Parádi Mercédesz

– A cselló és a zongora párosa nem mindennapi dinamikát hoz létre. Hogyan találjátok meg az egyensúlyt?

– Ez egyfajta kihívás, mert a Chopin-mű esetében például a zongoránál nagyon sűrű a zenei szövet, viszont azt se lehet mondani, hogy ez a darab egy zongoraverseny cselló kísérettel. Ez speciális játékmódot kíván mindkettőnk részéről. Nekem ez egyfajta hámozó folyamat. Megtalálni, hol van a mondanivaló és a vezérfonal a hangok erdejében, mikor, ki a fontosabb és lehámozni az apróbb leveleket és helyen kezelni, ami csak csillogás. A zongoránál pedig  azon kívül, hogy meglehetősen nehéz technikailag  egyfajta áttetsző játékmód megtalálása a legnagyobb feladat anélkül, hogy ez a kifejezés rovására menne. Ami talán a legszebb ebben a zenében, az a folyamatos költői párbeszéd a két hangszer és előadó között, amit  ha az ember füle rááll és megtalálja hozzá az eszközöket  a darab nagyon meghálál és egy csodálatos világot nyit ki. 

– Fiatal korotok ellenére már jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkeztek. Hogyan hatottak ezek az élmények a közös munkátokra?

– Csodálatos alapokat és zenei képzést kaptam itthon, és mindig hálásan gondolok vissza a tanáraimra, amit pedig később, külföldön tanultam, illetve tanulok az is nagyon fontos, de inkább már csak kiegészítése ennek. Az, hogy sokat vagyunk nemzetközi közegben, ad egyfajta nyitottságot és egy folyamatos inspirációt. Mindketten játszottuk már ezeket a darabokat különbözõ partnerekkel, ezekből az élményekből mindig visz valamit tovább az ember, mindig kicsit csiszolódunk. A játéktapasztalat abban is segít, hogy a próbafolyamat során gyorsabban el tudunk jutni a lényeghez, tudjuk mindketten, hogy mik a technikai nehézségek, és hogy miként lendülhetünk túl ezeken, hogy aztán több energia jusson még mélyebbre ásni és közelebb kerülni a darabok szívéhez.

Balog Alexandra és Dolfin Balázs - fotó: Parádi Mercédesz

Balog Alexandra és Dolfin Balázs – fotó: Parádi Mercédesz

– Az Altalena egy fiatal művészeket támogató közösség, mindketten tagjai vagytok. Milyen lehetőségeket biztosít ez számotokra?

– Talán a legfontosabbat, a koncertek lehetőségét. Sok mindent meg lehet tanulni, kigyakorolni a négy fal között, de valamit csakis a színpadon tanul meg az ember, ezért minden alkalom, mikor kiülhetek a közönség elé, aranyat ér. Másrészről nekem, mint külföldön élő zenésznek ezek az Alatalénán keresztül kapott koncertek segítenek összeköttetésben maradni a magyar közönséggel, zenei élettel. A Nyári Akadémia pedig Toszkánában, ahol tavaly nyáron kurzust tartottunk egy nagyon előremutató kezdeményezés. Szeretek tanítani és fontosnak tartom, hogy legyenek platformok, ahol mi, fiatal (lassan már nem is annyira fiatal) zenészek tovább tudjuk adni azt a tapasztalatot és tudást, amit összegyűjtöttük és inspiráljuk a fiatalabb feltörekvő zenész generációt.

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo