A Pécsi Balett alapításának 60. évfordulóját egy különleges előadással ünnepli: a születésnapi darabot a város híres szülötte, Victor Vasarely művei inspirálták. A Vasarely-etűdök május 28-án látható a Bartók Tavasz keretében.
A személyes inspirációért nem kellett messzire menni az alkotóknak, hiszen a város egyik kitüntetett kulturális intézménye az idén 45 éves Vasarely Múzeum. „Káptalan utca 3. köríves fakapu, egy nagy udvarban Dézi kutya csahol.
Jobbra egy szerény házsor, balra a presbitérium, a jövő múzeuma, kívül a négytornyos székesegyház, egy csodasárga barokk palota… távolabb a Tettye örökzöld kúpja. Íme egy ötéves gyerek emlékei.
Hatvan év múlva láttam viszont szülővárosomat, hűségesen hasonló, de ugyanakkor más!
A régi hagyományok kultúrértékei és a modern civilizáció vívmányai együtt élnek, harmonikusan. Új városnegyedek, utak, középületek, fiatalság, zsongó tevékenység, bátor, törekvő realizációk, haladás és siker. Öt, húsz, vagy százéves, Pécs város népe fiatal, mosolygó és bizakodó.”
Victor Vasarely: Hold, 1965, papír, tempera, Pécs, Janus Pannonius Múzeum–Victor
Vasarely Múzeum
Így emlékezett vissza szülővárosára, majd a sok évtizeddel későbbi viszontlátására Victor Vasarely. Már persze amennyire emlékezhetett Pécsre, hiszen alig töltött itt időt az 1906. április 9-én született, anyja után eredetileg Csiszár Győző néven anyakönyvezett gyermek. Innen hamarosan továbbköltöztek Pöstyénbe, 1908-ban pedig Budapestre.
A rövid, az emlékezetben talán meg sem őrzött város mégis kiemelt helyen szerepel a Vasarely-életműben. A művész 1968-ban 42 szerigráfiát adományozott Pécs múzeumának, egy évvel később ezekből komoly, tízezres érdeklődésre számot tartó várlat nyílt. 1976-ban pedig a város felajánlotta, hogy a szülőházat múzeum céljára adja át. Még ebben az évben június 4-én megnyílt az állandó kiálltás. „Talán szerénynek tűnhet a pécsi ház, mely nem ősi kastély s nem modem csodapalota.
De van valami, ami mégis itt, Pécsett sajátságos és egyedülálló:
a szülői ház vonzása, amely nemcsak az itt született művészben, hanem az idelátogató érdeklődőben is érzékenyebb rezdüléseket kelt, a művész emlékezése és a látogató kíváncsisága mellé valamiféle mélyebb és melegebb érzést is belop” – fogalmazott Hárs Éva művészettörténész, a Janus Panonius Múzeum egykori igazgatója.
Vasarely mintegy 150 műből maga állította össze a gyűjtemény egy részét, amely munkásságának teljes spektrumát bemutatja. Festményeket, falikárpitokat, plasztikákat, multiplikákat és szerigráfiákat, továbbá néhány kortársának alkotását adta a múzeumnak.
A múzeumban átfogó képet kaphatunk a pálya minden korszakáról, a korai reklámgrafikáktól az absztrakt geometrikus és kinetikus műveken át a színek téri hatására építő, nagy méretű festményekig és textilképekig.
A tárlaton a család többi tagja, a művész felesége, Claire Vasarely és fia, az op art hagyományát szintén továbbvivő Yvaral (Jean-Pierre Vasarely) műveit is megtekinthetik az érdeklődők.
Vasarely életében tovább futott a pécsi szál: a Zsolnay Porcelángyárral együttműködésben készült a Déli pályaudvarra 1974-ben egy murális műve, 1977-ben pedig mázaskerámia-plasztikája.
Vincze Balázs, a Vasarely-etűdök koreográfusa így fogalmazott: „Ez az első alkalom a pályámon, hogy nem a zene inspirálta a koreográfiát és nem vezeti klasszikus cselekményszál a kreatív folyamatot.
Pécsi Balett Vasarely-etüdök – forrás: Borbás Betti
Alkotótársaimmal együtt mindannyian Victor Vasarely fantasztikus erejű alkotásaiból indultunk ki, ezek a képek alakították a zene lüktetését, a koreográfia dinamikáját, a teret, a kellékeket, a jelmezeket, a látványt.
Magam is meglepődtem, mennyire élőek, erős hatásúak, energetizálóak Vasarely művei.
Néztem, néztem őket és egyszerűen beszippantottak, aztán megelevenedtek és ritmust, lépéseket, jeleneteket diktáltak. Minden etűd egy újabb vízió. Furcsa, de kicsit úgy érzem, mintha beléptem volna Vasarely műveibe. Hálás vagyok ezért a találkozásért.”
