Május 13-án a Bartók Tavasz keretén belül mutatja be a Győri Balett a GisL című produkcióját, amelynek zenéjét Lajkó Félix írta. Velekei László igazgatót, az előadás koreográfusát a közös munkáról kérdeztük, de szóba került az is, hogy milyen hatással volt a járvány a Győri Balett társulatára.
– Milyen élményeid fűződnek a Giselle-hez?
– A Giselle az első balettelőadások között van, amit gyerekként láttam. Emlékszem, egyes részeket hosszúnak éreztem, el is álmodoztam néha közben. Ezért is döntöttünk úgy Csepi Alexandra dramaturggal, hogy a mi előadásunkat a mai világra reflektálva szorosabbá tesszük, a cselekményt egy felvonásba sűrítjük össze.
– Mire helyezted a fő hangsúlyt?
– Mindig is próbáltam olyan darabokat választani, melyeknek középpontjában az ember áll – ez hozzátartozik az alkotói attitűdömhöz. Szeretem bemutatni azokat a helyzeteket, amikor egy szereplő a saját korlátjain túllépve megmutatja azt az énjét, amit egyébként nem szívesen fed fel. Giselle is szerelmes lesz, és beleőrül a csalódásba, de mégis túl tud emelkedni ezen, hogy megvédje Albrechtet, a szeretett férfit. Alkotóként ez a mozzanat nagyon inspiráló volt.
– A hazai színpadokon általában Leonyid Lavrovszkij átdolgozásában, az ún. moszkvai változatban szokták táncolni a darabot. Mennyire szolgált ez alapul a koreográfia elkészítésekor?
– Vannak bizonyos értékei a dramaturgiának, melyekhez hű maradtam. Ugyanúgy végigmegyünk majd a történeten, csak nem annyira részletesen, néhol kihagyunk egy-egy karaktertáncot. (Bár a villiket például fontosnak tartottam megjeleníteni.) Az eredeti műhöz hasonlóan arra törekedtünk, hogy a mai kor tánctechnikáját is belevigyük az előadásba, ahogy abban az időben is tették. Nagyon fizikális lett így a darab, de köszönet illeti a táncosokat, mert extrém módon helytállnak.
– Hogyan jött az ötlet, hogy Lajkó Félix új zenét írjon a Giselle-hez, és milyen volt a közös alkotói folyamat?
– Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója javasolta, hogy igen érdekes párosítás lenne, ha együtt tudnánk dolgozni Félixszel. Nagyon tetszett az ötlet, de tudtam azt is, hogy kemény feladat vár ránk. Azt a virtuozitást, amit ő képvisel, mozgással is meg kell mutatnunk, ami rengeteg tánclépést eredményez.
Félixszel az Anna Karenina-előadásunkon találkoztunk először, és a szünetben már meg is hallgathattuk tőle a GisL fő motívumát, amiből később a szerelmi duett született. Úgy érzem, egy szoros alkotói kapcsolat alakult ki vele, fantasztikus volt látni, hogy mennyire árad belőle a zene. A mostani előadást sajnos nélküle fogjuk bemutatni a pandémia miatt, de bízunk benne, hogy a jövőben közösen állhatunk majd színpadra.
– A GisL-t eredetileg tavaly szerettétek volna bemutatni, de a járvány közbeszólt. Milyen hatással volt a kényszerszünet a társulatra és a darabra?
– Megviselt minket a pandémia, különösen az első hullám, amikor szinte a semmiből kellett megállnunk. Jó hír viszont, hogy maga a betegség senkit sem érintett súlyosan. Az előadás pedig bizonyos mértékben változott tavaly óta: én ugyanis az a fajta alkotó vagyok, aki mindig hozzányúl a darabhoz, amikor újra előveszi. Beleteszek például új lépéseket, vagy máshová helyezem a hangsúlyt. Számomra az alkotási folyamat végén sosincs pont. Bízom benne, hogy sokáig fogjuk majd játszani a GisL-t, és így lesz alkalmam tovább csiszolgatni.
– Milyen előadásokkal készültök a következő évadra?
– A Müpával közösen van egy másik produkciónk, a Stravinsky/Mimi-est, amit már rögzítettünk, de még nem mutattunk be. Az őszi évadra művészeti vezetőnk, Lukács András Waves című koreográfiájával készülünk, illetve szintén a Müpával együttműködve egy koncertszerű előadást is be fogunk mutatni Jamie Winchesterrel, melynek One Way to Heaven lesz a címe. Ezek mellett a 16. Magyar Táncfesztivált is nagyon várjuk, ahol a 750 éves Győr városát ünnepeljük. A 2020 júliusában elindított TánciTánci babatáncszínházi programunk keretében pedig bemutatjuk gyermeknapon a Maszkabál című táncelőadást.
