Vannak muzsikusok, akiket örökös kíváncsiság hajt, akik a megállapodottságnál szívesebben vállalják az új kihívásokat. A több műfajban alkotó Branford Marsalis szaxofonos közéjük tartozik. Ebből mutat ízelítőt április 2-án a Bartók Tavasz keretében.
Blues, jazz, hiphop, funky, fusion, pop, rock, klasszikus zene. Kevés olyan zenei zsáner létezik, amelyik nem hozható kapcsolatba a nevével, amelyikben ne próbálta volna ki magát. Sokirányú érdeklődésének csak részben indítéka nyughatatlan természete: szerepet játszik benne a környezet, az Amerikai Egyesült Államok tehetségekben és lehetőségekben bővelkedő zenei élete is.
Motivációnak épp elég volna a háttér, a jazz bölcsőjeként ismert, vegyes etnikumú, színes kultúrájú New Orleans. És a család: a jazzmuzsikus és pedagógus apa, Ellis Marsalis, az énekesként és oktatóként jeleskedő mama, Dolores, és a fiatalabb testvérek, a trombitás Wynton, a harsonás Delfeayo és a dobos Jason. Alanyi jogon mind kitűnő muzsikus.
Az 1960-ban született Branford útja törvényszerűen vezetett a híres bostoni Berklee College of Musicba, ám tanulmányait félbehagyva inkább európai turnéra indult Art Blakey big bandjével.
A megannyi tehetséget kinevelő dobos meghívta Jazz Messengers nevű legendás együttesébe is, amelyben egy időben öccsével, Wyntonnal alkották a fúvós szekciót. Ennél jobb iskolája és ajánlólevele aligha lehet amerikai jazzmuzsikusnak. Nem csoda, hogy hamarosan a legnagyobbak: Herbie Hancock, Miles Davis és Dizzy Gillespie oldalán találta magát.
Az 1980-as években sok tehetség érlelődött New Orleansben. A déli államokból kirajzó, ifjú oroszlánoknak nevezett nemzedék tekintélyt parancsoló komolysággal kért magának helyet a nap alatt. Az újkonzervatív ideológiával fellépő csapat szószólója Wynton Marsalis lett, akinek zenekarához Branford is csatlakozott — hogy aztán pár évvel később az angol popsztár, Sting lemezén tűnjön fel a neve. A meglepő fordulat széles körű népszerűséget és a popvilág olyan jeleseivel szövődő kapcsolatokat eredményezett, mint a Public Enemy, a Grateful Dead, Tina Turner. Ismertségét tovább növelte a híres tévés személyiség, Jay Leno műsorában vállalt szerepe. Jazz, tévé, színház, film (legújabban a Ma Rainey’s Black Bottom zenéje): a sokféle irányultság ellenére kevés elhivatottabb muzsikus létezik Branford Marsalisnál, aki időről időre klasszikus zenei lemezekkel is jelentkezik, de akit a világ alapvetően jazzmuzsikusként, az improvizáció mestereként tart számon.
Budapestre állandó együttesével érkezik, és legutóbbi, The Secret Between the Shadow and the Soul című lemezének anyagán kívül magyar muzsikusok közreműködésével a Müpa 15. évfordulójára komponált szerzeményét is bemutatja. A mű többtételes, közel egyórás időtartamú, magyar népzenei alapokra épül. Marsalis magyar népi hangszereket is alkalmaz a kompozíció előadó-apparátusában. A hét magyar közreműködőt ő maga választotta ki.
