A városfesztiválként működő Bartók Tavasz meghatározó komolyzenei helyszíne idén is a Müpa lesz: kontratenor világsztár és magyarországi Eötvös-bemutató, a hegedű és a zongora ünnepelt nagysága, a historikus együtteseit vezénylő Ton Koopman és a berlini zenekarával érkező Vladimir Jurowski mind ide várja a fesztiválközönséget.
Közös életünk immár két éve sóvárogva visszavárt társa és ölelő közege a normalitás, a business as usual otthonossága. Ám ez korántsem csupán a hétköznapokat jelenti, hiszen vannak hetek, amikor éppenséggel a rendkívüliség jelenti a rendes ügymenetet. Ilyen ünnepnapok sorozatát ígéri a 2022-es Bartók Tavasz: dús programmal és nagynevű, de igazán nem csak a nevükben nagy művészek fellépésével.
Ilyenformán, jóllehet a fesztivál április elsején indul, igazán nem tréfa, hogy mindjárt az első este „a vezénylés zen-mestere” lép majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára. Vladimir Jurowskit bő évtizede a londoni The Times nevezte el így, s azóta a budapesti közönség is megtapasztalhatta már, milyen csodálatos interpretációk köszönhetők e nyomatékosan nem magamutogató, szigorúan közvetítői szerepfelfogásnak.
A karmester, aki egyik interjújában a Mumin-mesék Vándorát nevezte meg kedvenc fikciós hőseként, ezúttal szláv műsorral és a Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin kíséretében érkezik hozzánk. Az est szólistája, a hozzá hasonlóan elmélyült muzsikus, a hegedűművész Julia Fischer nemrég ezt nyilatkozta a Jurowskival közös munkáról:
„…ha vele turnézom, az átsegít az azt követő heteken és hónapokon: a közös munkában annyi az inspiráció, olyan sok az ötlet, akkora a teljesítmény. Amikorra vége a turnénak, ahelyett, hogy kifáradnék, feltöltődöm.”
A művészi formátum azonos, de az alkat egészen más: az április 7-i koncert főszereplője, Anthony Roth Costanzo már első pillantásra jól felismerhetően színpadra termett alkat, aki ráadásul valóságos
energiabomba is. A többek közt Philip Glass Akhnatenjének Metropolitan-világközvetítése révén megismert és megcsodált tehetségű amerikai kontratenor áriaesttel debütál nálunk, s műsorán Händelhősök (többek közt egyiptomi és longobárd uralkodók) áriái mellett testhezálló módon a varázsénekű dalnok, Orfeusz glucki szólama is megszólal, méghozzá úgy, hogy mindehhez az avatottan stílusos kíséretet Vashegyi György együttesei biztosítják.
Ám hogy a ráadásokban is kitart-e majd e két 18. századi mester mellett, az a kortárs operákig ívelő, gazdag repertoárja ismeretében éppúgy izgalmasan nyitott kérdésnek tetszik, akár interjúit olvasva, hiszen ahogy azt több ízben is megfogalmazta: „mindig valami mást keresek”.
Valami mást, eddig általunk nem ismertet ígér április 12. estéjén Eötvös Péter Sleepless (Álmatlanság) című opera-balladájának koncertszerűen megvalósuló magyarországi bemutatója is. A berlini Staatsoper és a genfi opera közös felkérésének eleget téve komponált mű, amelynek világpremierje tavaly novemberben Mundruczó Kornél rendezésében a német fővárosban valósult meg, a norvég Jon Fosse Trilógiájának első része nyomán íródott. Szorongató kérdések, feloldhatatlanul tragikus élethelyzetek és gyilkos döntések története ez, amely Budapesten a zeneszerző vezényletével és a berlini előadás szereplőgárdája révén válik általunk is felfedezhetővé.
Sokat elmond a magyar zenei élet gazdagságáról és koncertlátogatói dúskálásunk mértékéről, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar április 14-i fellépését akár hétköznapinak is vélhetnénk. Csakhogy az elmúlt években megújult együttes Beethoven-koncertjét több okból is indokolt vasárnapias eseménynek tekintenünk, még ha csütörtökön kerül is sor rá. A program közreműködőinek sorában ugyanis nemcsak a zenekar művészeti igazgatóját, a nagyszerű Várdai Istvánt találjuk meg, hanem Baráti Kristófot, valamint az LFKZ-vel immár jó ideje meghitt munkakapcsolatot ápoló francia sztárzongoristát, David Frayt is. Ők hárman közösen készülnek megszólaltatni Beethoven C-dúr hármasversenyét, amely ritka vendég a hazai koncertrepertoáron.
Ha az említett Hármasverseny nem is fő mű, Bach h-moll miséjétől aligha lehetne elvitatni ezt a — nyilván több más kompozícióval is megosztandó — rangot. E csodát Ton Koopman fogja elénk tárni, akit szerteágazó tevékenysége és érdeklődése ellenére bátran nevezhetünk Bach-specialistának, s a hetvenhét esztendős muzsikus ezúttal is két saját alapítású együttese, az Amsterdam Baroque Orchestra és az Amsterdam Baroque Choir élén lép pódiumra.
A régizenélés élő legendája három és fél évtizede mutatkozott be Budapesten, s Koopmant akkor Kroó György minden túlzás nélkül nevezte „tüneményes jelenség”-nek. Azóta pedig már többször is meggyőződhettünk róla, hogy ez a tünemény visszajáró vendégként sem veszít varázsából.
