• Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
PAPAGENO.HU
SHOP
PRESTO
PLAY
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Az irodalom – terápia
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Film – művészet
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • FSZEK Zenei Gyűjtemény
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • LFKZ 60
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Táncművészet felsőfokon
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Verdi-dosszié
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
PAPAGENO.HU
SHOP
PLAY
PRESTO
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Bartók Tavasz Zene Címlap

A szabadság és a jazz legendás virtuóza – Arturo Sandoval Magyarországon

Szerző: Papageno2022. április 29.
Facebook Twitter E-mail
Arturo Sandoval - fotó: Jeremy Lock
Arturo Sandoval - fotó: Jeremy Lock

A 10 Grammy-díjjal és 6 Billboard-elismeréssel kitüntetett zenész hollywoodi fordulatokkal teli, filmszerű életét átszövi a szabadság metaforája. Hipnotikus erejű színpadi jelenlétéről ódákat zeng a kritika, ő maga pedig évtizedes zenei múlttal és díjak sokaságával a háta mögött is őrzi kíváncsiságát, alkotókedvét és életerejét. Arturo Sandoval pályáját debreceni (május 3.) és győri (május 4.) fellépése előtt idézzük fel.

Egy feszültséggel teli előzetes a legjobban várt moziknak sem árt, induljon hát ez a blogposzt is egy gyors szinopszissal. Miután Arturo Sandoval zenei tehetségével kiviláglik mélyszegénységben élő családjából, sorkatonasága alatt bebörtönzik, csak mert jazzt hallgat a rádióban. Később zenei ikonja sofőrjévé szegődik, akinek segítségével aztán Fidel Castro diktatúrája elől az USA-ba menekül, hogy végül világhírre tegyen szert bravúros kvalitásaival, és 2013-ban Barack Obama Szabadság érdemrenddel tüntesse ki.

Jazz a mangófa alatt

„Szeretem a szabadságot – vallja minden idők egyik legelismertebb, idén 73 éves jazz-zenésze. – Azt gondolom, ez a legfontosabb érték az életben és a legszebb szó a szótárban.” Nem hiába választotta élete műfajának a jazzt. Arturo Sandoval kalandos életéből egyébként valóban készült mozi: Andy García játszotta őt a For Love or Country című alkotásban. Természetesen a mester maga szerezte a film zenéjét, amelyért egy Emmy-díjat is bezsebelt.

Sandoval 1949-ben született Havanna külvárosában, Artemisában, egy rendkívül szegény család sarjaként. Saját bevallása szerint házukban padló sem volt, a piszkos földön jártak. A rokonságban senki nem kötődött a zenéhez, de még a művészetekhez sem. Ő maga egy kis, városi rezesbandában kezdte. Azt ajánlották neki, látogasson el egy idős férfihoz, akiről az a hír járta, hogy elég jó trombitás. A modortalan öregember azonnal, pár hang lejátszása után elzavarta, hiszen a kis Arturo még alig tudta megszólaltatni a hangszert. Egyetlen jótanácsa felé az volt, hogy adja fel, mert sosem lesz belőle zenész. Arturo sírva baktatott hazafelé, majd egy mangófa alatt megmakacsolta magát, és addig fújta a trombitáját, amíg sebes nem lett tőle a szája.

Pályájának tragikusan emblematikus pillanata volt, amikor 1971-ben, háromévnyi kötelező sorkatonai szolgálatát hirtelen felváltotta a börtön. Kiskatonaként készülékén titokban hallgatta a Voice of America nevű rádió Jazz Hour műsorát, amikor tetten érték őt „az imperialisták zenéjével”. Az eset persze nem csorbította lelkesedését: a műfaj leginnovatívabb képviselőjeként a 70-es évek közepétől kezdve azon dolgozott, hogy szülőhazája afrokubai zenei hagyományaival élénkítse a jazzt.

Jazz a kubai klubokban és az USA-ban

Katonai szolgálata után, 1973-ban alapította a nemzetközileg is elismert, Irakere nevű együttest. Mivel a műfajt továbbra is tiltotta a hatalom, hivatalosan „kísérleti kubai zenét” mímeltek, ami valójában a latin és a nyugati irányzat, a kubai és a klasszikus népzene, valamint a rock ’n’ roll kevercse volt. Ezt a mixet játszották a klubokban, elrejtve az eredeti szándékot, tudván, hogy ők bizony mégiscsak a szerelmetes jazzt csalják elő a hangszerekből.

Az Irakere rövid úton elvarázsolta a világ zenerajongóit. 1980-ban Grammyt is nyertek, méghozzá „A legjobb latin felvétel” kategóriájában.

1977-ben élete legszerencsésebb fordulata következett be: találkozhatott hősével, a jazzpápa Dizzy Gillespie-vel. Az amerikai trombitás Havannában járt turnéja során, amikor Arturo – aki éppen csak két évvel azután született, hogy Gillespie a világon elsőként latin hatásokkal színesítette a műfaj amerikai ősét – cselhez folyamodott, és barátja lepukkant kocsijával sofőri szolgálatot ajánlott fel idoljának. Mindeközben azonban zenei ambícióit titokban tartotta, egészen estig, amikor is Gillespie megpillantotta őt a backstage-ben a trombitájával. A két zenész között ­ mentor-mentorált kapcsolat szövődött, mely Gillespie haláláig és még tovább is tartott… Sőt, a mester volt az, aki segített Sandovalnak disszidálni az akkor már politikailag élhetetlen Kubából az Egyesült Államokba, ahol végre azt a muzsikát játszhatta, amit akart, olyan hangosan, ahogy csak akarta.

Arról, hogy a mai napig milyen mélyen része az életének Gillespie, az amerikai közszolgálati rádiónak, az NPR-nak mesélt. „Abban a pillanatban, hogy a hangszert a számhoz illesztem, és improvizálni próbálok, felnézek az égre, és megkérdem: Diz, mit szólsz ehhez? Jó ez így, vagy változtassak valamin? Mindig hallom magamban a válaszát.” Példaképének 2013-ban külön lemezt is szentelt, Dear Diz (Everyday I think of you) címmel. Hasonlót alkotott már korábban is: 2003-ban számos bálványa, így többek közt Roy Eldridge, Chet Baker és Fats Navarro előtt tisztelgett a Trumpet Evolution barázdáin. A Jazz Times elismerően írt ekkor arról az elmélyült kísérletezésről, amellyel a stílusok széles skáláját lehozta.

Sokszínűségére jellemző, hogy nem csak választott műfajában alkot. A klasszikus zenének is szívesen hódol, és remek zongorista. Ezt 1994-es, The Classical Album című lemezén is sikerrel mutatta be, de olyan zenekarokkal való együttműködésében is, mint például a London Symphony Orchestra. Ráadásul 70 felett sem kényelmesedett bele a műfajba. Új, fiatal előadók felé nyit, mint Pharrell Williams, Ariana Grande, Josh Groban vagy éppen a latin pop csillagai. Szintén hasonló szándékról szól 2018-as, Ultimate Duets című lemeze, amelyen Stevie Wonder és Plácido Domingo is szerepet kapott.

Jazz a sztratoszférában 

„Amikor rátalálsz egy remek dallamra, két hang lejátszásával elkápráztathatod az egész világot. Ha a dallam rossz, kétmillió hangjeggyel sem fogod lekötni az emberek figyelmét.” Ez Sandoval hitvallása. De hogyan látják őt kritikusai? A Rolling Stone indiai kiadásának újságírója szerint színpadi jelenléte magnetikus, a közönség pedig egyszerűen a tenyeréből eszik. Az artsfuse.org kritikusa kiemeli, milyen mély a tudása a harmóniákról és bátor a hozzáállása az akkordváltásokhoz. Elképesztő regiszterekben mozog a játéka: négy oktávnál többet csak kevesen képesek átfogni, ő azonban még ennél is feljebb lép, kritikusai szerint egyenesen a sztratoszférába emelkedik. Ez játékának egyik legismertebb védjegye.

A kubai mester 2015-ben lépett először a Müpa színpadára. Most a Bartók Tavasz keretén belül május 3-án a debreceni Kölcsey Központba, majd május 4-én a győri Olimpiai Sportparkba látogat, hogy zenekarával ismét elkápráztassa a hazai közönséget. Sandoval koncertjei a zene szárnyalása mellett mindig egyszerre szólnak a személyes szabadság ünnepéről is. „Azt szeretném, ha az emberek egyszerűen úgy emlékeznének rám, mint valakire, aki szerette a zenét – vallott pár éve a JW Peppernek életműve kapcsán. – A zene a mindenem. Bármit, ami jólesik a fülnek, nagy kedvvel hallgatok, és vágyom arra, hogy megtanuljam. Visszanézve az életemre egyetlen jótanácsot tudok adni: azzal foglalkozz, amivel szeretnél, ne pusztán azzal, amire úgy érzed, hogy képes vagy.”

A cikk eredetileg a Bartók Tavasz hivatalos blogjában jelent meg.

jazz győr debrecen kuba bartók tavasz 2022 arturo sandoval
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésA Capriccio vendége: Falvay Attila 
Következő bejegyzés Ukrán rendező filmjével indult a prágai Febiofest nemzetközi filmfesztivál

Ajánlott Bejegyzések

Intermezzo

Tandori Dezső és Kurtág György találkozásairól nyílik kiállítás Szegeden

2023. március 22.2 perc olvasás
Intermezzo

Akinek nem tudod nem dúdolni a dallamait – Sir Andrew Lloyd Webber 75 éves

2023. március 22.4 perc olvasás
Mária Magdolna-torony - fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt
Kataliszt

Különleges zenei történet kapcsolódik a középkori Mária Magdolna-templomhoz

2023. március 22.5 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Promóció

Tavaszváró – Közös koncertet ad Reenat Pinchas és Hsin-Ni Liu

Lakatos György Promóció

Zeneszerzőként debütál Lakatos György a Festetics Palotában

Promóció

Csippanástól a szimfonikus szvitig – A videójáték-zene meghökkentő története – I.

Jelenet a Sivatag című filmből Promóció

A filmművészet áll az idei Észt Hét fókuszában

Micheller Myrtill Promóció

A Katona József Színházban mutatja be új lemezét Micheller Myrtill

Fischl Mónika és Ninh Duc Hoang Long | Fotó: Mahunka Balázs Promóció

Ninh Duc Hoang Long: „A gondviselés hozta úgy, hogy énekelhetem Webber Requiemjét”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.