Különleges Bartók-darabok, Beethoven, valamint Bach remekművei is felhangzanak a Zeneakadémia Nagytermében április 1-jén és 5-én. A Bartók Tavasz keretében idén is két nagyszabású koncertet ad a Keller András vezette Concerto Budapest és Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművész, akivel a program kapcsán beszélgettünk két koncertkörútja között.
– Fantasztikusan szerteágazó a tevékenységi köre! Rengeteget utazik, a Zeneakadémián és a Kronberg Akadémián is tanít, folyamatosan koncertezik, fesztivált igazgat és kiemelkedő lemezeket készít. Honnan merít mindehhez motivációt? Mi ennek az erős elköteleződésnek a hajtóereje?
– Úgy érzem, elsősorban a zene szeretete hajt, és egy vágy a folyamatos fejlődésre. Kifejezetten inspirálónak érzem, hogy sokféle dolgot csinálok. Engem ez éltet. A különböző dolgok egymást tudják segíteni, persze figyelnem kell arra is, hogy az arányokat meg tudjam tartani. Nekem is szükségem van feltöltődési időszakokra, családdal töltött időre, relatív nyugalomra – amit nem mindig sikerül megoldani, de igyekszem…
– Úgy tudom, az elkövetkezendő időszakban több lemezfelvételen fog részt venni.
– Igen, nagyon szeretem ezt a munkát! A feleségemmel, Simon Izabellával például Mahler I. szimfóniáját Bruno Walter átiratában rögzítjük, és van egy nagyszabású kamarazene-felvételsorozatom is egy német hegedűssel, Antje Weithaasszal, akivel Beethoven 10 hegedű-zongoraszonátáját vesszük fel Kölnben. Az első lemez ebből most tavasszal fog megjelenni, a második, aminek anyagát 2022 decemberében már rögzítettük, idén ősszel.
– Melyik szerepben érzi magát a legjobban?
– Igazság szerint mindegyikben. Nagyon élvezem a szólójátékot, de nálam a kamarazenélés az alapja mindennek, a legtermészetesebb nyelv, illetve megnyilvánulási forma. A kettőt valójában nehéz is összehasonlítani.
– Szólistaként mit tanulhat valaki a kamarazenei gyakorlatból?
– Számos olyan dolgot, amit tulajdonképpen az egész életre is lehet vonatkoztatni. A kamarazenélés eleve egyfajta nyitottságra, rugalmasságra nevel, ugyanakkor – akárcsak a tanítás – hozzásegít ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni a saját véleményünket, és úgy tudjuk képviselni önmagunkat – vezető szerepben is –, hogy a partnereink ne érezzék magukat elnyomva, hanem épp ellenkezőleg, úgy érezzék, teret kapnak mellettünk. Egy igazán jó kamarazenei együttműködés hihetetlenül megsokszorozza az ember energiáit. Olyan, mint egy jó beszélgetés, amiben az érvelés is fontos szerepet kap. Tapasztalatom szerint nem is mindig az a leggyümölcsözőbb, amikor hasonló karakterű zenészek kerülnek össze. Nagyon különböző alkatú emberek is remekül tudnak együtt játszani. A kamarazenei tapasztalat egyébként rögtön lecsapódik a szólójátékban. Ha először hallok egy számomra ismeretlen zenészt, például egy zongoraesten, körülbelül három perc után meg tudom mondani, hogy kamarazenél-e vagy sem.
– Ez egészen pontosan miben nyilvánul meg?
– Ha például megtanulunk hangzásban vegyülni, illetve kiegészíteni egymást, az abszolút visszaköszön a szóló zongorajátékban is. De a hangszerhez való viszonyban is egyértelműen felfedezhető a kamarazenei előélet. Talán ezt még sosem mondtam ki, de én például valahol, belül inkább vonós vagyok mint zongorista – zongorázom, de a vonós hangszerek hangja, az a fajta attitűd, ami akár a vonókezelésből ered, számomra nagyon fontos.
– A diákjainak mindezt hogyan tudja megtanítani?
– Az ember millióféleképpen próbálja átadni a tapasztalatait, emellett mindenkivel egy kicsit más utat kell járni. Úgy látom, a növendékeimnek alapból nagyon jó a hozzáállása. Tetszik, hogy a fiatalok most nagy lelkesedéssel kamaráznak, ez régen nem feltétlenül volt így.
Úgy érzem, hogy számomra most jött el igazán a tanítás ideje. Fiatalon már volt benne részem, aztán jó időre abbahagytam és csak kurzusokat tartottam. 2021 őszétől tanítok ismét rendszeresen a Zeneakadémián, Kronbergben pedig 2018 óta. Tehát az elmúlt időszakban az oktatás sokkal hangsúlyosabbá vált az életemben. Ha azt mondom, hogy a kamarazenélésből sokat lehet tanulni, akkor a tanításból meg aztán pláne.
– Nagyon régóta és gyakran lép fel a Concerto Budapesttel. Hogy érzi magát náluk szólistaként?
– Itt is a kamarazenélés az alapja mindennek. Keller Andrással már évek óta számos formációban játszunk együtt, egy nagyon régi barátság a miénk. Amikor karmester-szólistaként dolgozunk, akkor is a kamarazenei attitűdöt visszük az együttműködésbe. Általában úgy szokott lenni, hogy a zenekar és a szólista a koncert előtti napon próbál, aztán még van egy főpróba. Amikor a Concertóval játszom, már a legelején be szoktam csatlakozni a próbákba, így 4-5 napot együtt dolgozunk a koncert előtt. Egyébként a tagokat is mind nagyon jól ismerem. Olyan érzés, mintha hazamennék hozzájuk.
Nem feltétlenül egy szakmai szempont, de nekem mindig nagyon fontos, hogy emberileg kapcsolódjunk a zenésztársakkal, hogy jól megértsük egymást, hiszen a zenélés egy igazán intim dolog. Habár lehet úgy is dolgozni, hogy valakivel nem tudunk teljesen egy hullámhosszra kerülni, nálam ez kevésbé működik. Nem törvényszerű tehát, hogy a partner közeli barát is legyen, de velem általában mégis így van.
– Második éve játszik a Concertóval a Bartók Tavaszon. Mi ezeknek a koncerteknek a tematikája?
– Két évre elosztva szólaltatjuk meg Bartók összes zongorára és zenekarra írott művét a fesztivál keretében. Tavaly a 2. és a 3. zongoraverseny játszottuk, idén az 1. zongoraversenyt, a Scherzót és a Rapszódiát hallhatja a közönség. Őszintén megmondom, nagyon sokat jelent ez nekem, mert Bartók egyre fontosabb a számomra, és úgy érzem, talán egyre jobban ismerem is őt.
– A pályája kezdetéhez képest tehát most hangsúlyosabb szerepet kap az életében Bartók zenéje. Milyennek látja őt?
– Egyszerre nagyon szép és nagyon nehéz feladat a zongorairodalomból válogatni, hiszen rengeteg olyan nagy mű van, amit az ember el szeretne játszani, de sajnos 100 élet sem lenne elég arra, hogy valaki mindet meg tudja szólaltatni. Nálam vannak olyan szerzők, akik már gyerekkoromtól kezdve kísérnek, ilyen például Schumann, és még néhányan, akik mindenek felett állnak. Közülük az egyik Bartók, akinek csodálatosan gazdag a zenéje:
egyszerre van benne egy vulkánszerű belső energia és egy végtelen, szinte aszkétikus fegyelem.
Hihetetlen feszültség és közben nemes egyszerűség is jellemzi tehát. Ami pedig a legjobban megfog benne, az a fantasztikus beszédszerűsége, ami még a leginkább giusto zenei elemekben is megtalálható nála. Ez főképp az ő játékból jön át erőteljesen. Bartók egészen csodálatos zongorista volt. Az ember egész hangszerhez való viszonyát alapvetően meghatározza az, ha Bartókot hallja a saját vagy más szerzők darabjait játszani.
– Mi vár önre a Concertóval közös fellépésekig?
– Épp most jöttem haza Hamburgból, két zenekari koncertem is volt és tanítottam is, aztán pedig utazunk tovább a feleségemmel, Simon Izabellával egy norvég-dán turnéra. Márciusban Olaszországban és Németországban dolgozom, és itthon is várnak rám feladatok. Mindeközben folyamatosan foglalkozom a Bartók-darabokkal, amiket majd előadunk a Bartók Tavaszon.
– Ön szerint mi lehet a közönség számára a legérdekesebb ezeken a koncerteken?
– Elsősorban azt emelném ki, hogy a Rapszódia és a Scherzo, ez a két korai Bartók-darab csak igen ritkán hangzik el, és egyik jobb mint a másik. Ráadásul én is most játszom őket először pódiumon. Izgalmas kaland lesz!
Engem nagyon vonz a korai Bartók, az útkeresése, a hihetetlen bátorsága… Ott van már a saját nyelve, de még érezni az elődök, Liszt Ferenc és Richard Strauss hatásait is, fantasztikus! Persze már ez a két korai mű is „nagyon Bartók”, egyértelműen felismerhető bennük a szerző.
Fontos, hogy az első koncerten, április 1-jén a Bartók-darabok Beethoven zenéje mellett hangzanak el, hisz tudvalevő, hogy Beethoven muzsikája nagyon gyümölcsözően hatott Bartókra, a második koncerten, április 5-én pedig az 1. zongoraversenyt adjuk elő, ami nekem is kihívás, mert nem túl gyakran játszom a művet. Összességében nagy öröm ezekkel a darabokkal foglalkozni, és számomra az áprilisi koncertekkel sem fog lezárulni a munka: szeretnék még jó pár évig dolgozni velük, mert mind hihetetlen kincseket rejtenek, és az ember saját magával is közelebbről találkozik általuk.
