Kőházi Edit: „Az oboának át kell fújnia az egész zenekart”

Kőházi Edit fotó: Monoki Attila

Hangadó – avagy az oboa hangja, nádja, hisztije. A BDZ fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából idézzük fel Kőházi Edit, a BDZ oboa-szólamvezetőjének gondolatait.

Az interjú 2011-ben, a Budafoki Dohnányi Zenekar időszaki programmagazinjában, a Hangoló őszi számában jelent meg.

– Zeneszerető laikusként elsőként az jut az ember eszébe az oboáról, hogy nagyon fontos hangszer lehet, hiszen hozzá hangol az egész zenekar. Mit kell tudni még az oboáról, zenekari szerepéről?

Kőházi Edit oboaművész, tanár

kedvenc zeneszerzője: Bach

hobbija: Tiffany dísztárgy készítés

kikapcsolódása: utazás, olvasás, kirándulás

– Az oboa az egyik legrégebbi fafúvós hangszer, amely az évszázadok során nagyon sokat fejlődött, mai formájában bonyolult technikával rendelkezik. Hangszíne egyedi, meghatározó. A zenekari hangszerek közül a legkevésbé hangolható, ezért igazítják hozzá a többi hangszert. Szólisztikus szerepet tölt be, „át kell fújnia” a zenekart és vezetnie egy fafúvós szólamot. Kettős nádnyelvvel szólaltatják meg, a pici nádon keresztül nagy levegővel és helyes technikával kell fújni, ami megkönnyíti a hangképzést. A Dél-Franciaországban termő nádat csövekben rendeljük, melynek feldolgozása, faragása külön tudást és sok időt igényel az oboistától. A nádsíp hangszínét az időjárási viszonyok is befolyásolják, sajnos hamar elhasználódik. Ezért párhuzamosan több nádat készítünk elő, sokszor a koncert előtt egy órával derül ki, hogy aznap éppen melyik alkalmas. Az oboa a kamarazenében is nagyon fontos szerepet tölt be, ez az első hangszer, amely először ingatta meg a hegedű dominanciáját. A XVIII. század óta a zenekari irodalom szinte minden darabjába írtak oboa szólamot.

– Mi volt az oka, hogy éppen ezt a hangszert választottad?

– A szülői házban rendszeresen találkoztam a zenével, édesapám dobolt, édesanyám énektanárként hatalmas kórust vezetett. Először zongorázni tanultam. Ötödik osztályos lehettem, amikor egy koncerten nagyon magával ragadott az oboa hangja. Légies, könnyeden szárnyaló, szinte angyali hangnak hallottam. Akkor határoztam el, hogy én is oboista leszek. Kezdetben nem volt könnyű megszólaltatni, amíg nem tanultam meg tudatosan használni az izomzatot, a helyes levegővételt és a támasztást. Ebből a szempontból inkább férfiaknak való hangszer, mert ők természetes adottságokkal rendelkeznek ehhez, a nők kissé komplikáltabban oldják meg.

Dohnányi Fúvósötös

Azért tetszett tehát meg az oboa, mert az énekhanghoz hasonló a hangszíne, tud líraian, kecsesen, drámaian, élesen is szólni. Azóta persze kiderült, hogy „kacsásan” is meg lehet szólaltatni. A felcsendülő hangszín nagymértékben függ a nád faragásától. Ugyanakkor „hisztis” is tud lenni, meg tud viccelni. A pici lyukakban víz csapódik le, pára képződik, és sokszor a belépéskor csak egy trillát képes kiadni. Ez ellen úgy védekezünk, hogy a szóló előtt még pár ütemmel is tisztogatjuk, a billentyűk alá fújunk.

– Miben különbözik a zenekari munka a szólisztikus megszóltatástól?

– Szólistaként mindenkinek magához mérten kell fújnia a pianót vagy a fortét.  A zenekarban viszont rendkívül nagy alkalmazkodóképességre van szükség. Hét éve játszom a BDZ-ben, ahol végigjártam a szamárlétrát. Bár a Zeneművészeti Egyetem Tanárképző szakán végeztem, majd a Debreceni Egyetem kiegészítő szakán kaptam oboaművészi diplomát, a zenekari játékról mindent itt tanultam meg, sajnos erre nem készít fel az egyetem. A zenekari hangzásban sokszor csak a hangszíntől függ egy akkord tisztasága, s ebben nagy szerepe van az oboának. Mivel rendkívül kényes hangszer, ezért fokozottan oda kell rá figyelni. Hálás vagyok Hollerung Gábornak, hogy volt türelme a kezdetektől segíteni, támogatni, lehetőséget adva a fejlődésre. Mivel az első oboa nagyon fontos hangszerszólam a fafúvós karban, ezért elengedhetetlen a tudatos gyakorlás és a jó időzítés a koncerten való legjobb játékhoz.

Saját készítésű Tiffany-lámpa

– A zenekarban két-három oboaszólam van. Mi a te feladatod zenészként és vezetőként egy sikeres koncert érdekében?

– Az oboa egy személyiség-érzékeny hangszer, az általa megszólaltatott dallam különleges érzelmek, hangulatok kifejezésére képes. Az oboistának nagy a felelőssége, mert a szólóban a hangereje meghatározza a zenekar dinamikáját. A zenekar egy nagyon jó játék. Az egyik szólam elkezdi a dallamot, majd átveszi a másik, valamelyik mindig háttérbe vonul. Az első oboa kezdeményezőbb, a második az alkalmazkodóbb. A harmadik szólamot többször angolkürt játssza, ami egészen különleges hangszer, és amit szintén nagyon szeretek. Sajnos az egyetemen nem tanítják a technikáját, így ezt a gyakorlatban kell elsajátítani. Mint szólamvezető arra törekszem, hogy segítsem a fúvósok munkáját és megkönnyítsem az intonációt. A partnereimet támogató, tudatos és hiteles zenész akarok lenni. Ez azzal jár, hogy felkészülök az adott műből, olvasok a szerzőről, elsajátítom a stílust. Fontos, hogy a zenét szolgálja a sokoldalú tudás. Nem szeretem az önkényes, öncélú zenélést, mert az elviheti a produkciót.  A sikeres koncert az apró összetevők harmonikus együtthatásából születik. A koncerten felcsendülő zenemű rendkívüli egymásrautaltságban és egymásra hangoltságban születik meg előadásról előadásra, s ebben a zenekar minden tagjának szerepe, felelőssége van. A cél az, hogy izgalmas produkcióban valamennyien jól érezzük magunkat; a zenészek és a közönség is.

– Mivel töltöd az időd a szólamvezetésen túl, a BDZ-n kívül?

– Mivel kevés az oboista és szinte minden darabban van szólama, így sok lehetősége adódik más együttesekben is játszani. Nagyon szeretek kamarázni, melyre a BDZ-ben is van lehetőségem. Játszom a Vox Arborum Kamarazenei Műhely formációban, ami egy oboa-fagott-continuo trió. Kísérletünk szerint bármilyen hangszerrel ki lehet egészíteni. A célunk, hogy érdekes, jó műveket találjunk, ezzel is szélesítve repertoárunkat. Legutóbb a Zempléni Fesztiválon bemutatkoztunk be.  Szintén szerepeltünk Zemplénbena Dohnányi Fúvósötössel, ami egy rendkívül érdekes összeállítás (oboa, fuvola, klarinét, fagott, kürt), bár kívülről talán nem is annyira mutatós, mint amennyire mi élvezzük. Fontosnak tartom, hogy minden muzsikusnak legyen olyan elfoglaltsága is, ami kikapcsolja a mindennapi stresszből és feltölti. Szabadidőmben hódolok a Tiffany díszmű üvegezés hobbimnak, melyet egy erdélyi házaspártól tanultam. Ez nagyon jól kiegészíti a zenész életemet. Ebben is megnyilvánul a pontosság, a tudatosság, a kreativitás, s természetesen a kézzel fogható művészi érték.

A blogon 25 héten át megjelenő írások nyomtatott formában a BDZ saját magazinjában, a Hangoló különböző lapszámaiban olvashatók.

Ez az írás 2011 őszén jelent meg.