Az Örkény Színház október 24-én mutatja be a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében a Kiváló dolgozók című előadást, amelyben a társulat tagjai mellett a gondoskodó szakmákban dolgozó civil szereplők lépnek színpadra. A produkció rendezőjével, Boross Martinnal beszélgettünk.
– A STEREO AKT-tal készített előadásaid mind egy-egy fontos társadalmi problémára koncentrálnak. Mindegyik ősbemutató, eredeti alkotás, és bár volt, hogy egy regényjelenet inspirálta, de alapvetően valós történetekből indultok ki. Mire szólt Mácsai Pál felkérése?
– Körülbelül két évvel ezelőtt kezdtünk arról beszélgetni, hogy dolgozzunk együtt. Volt más kiindulási alap is, de teljesen nyitottan állt mindenhez, az volt a lényeg, hogy az Örkényben megjelenjen az a kortárs színházi esztétika, és a jelen valóság iránti kíváncsiság, amit én képviselek. A koncepciót már a kezdettől Neudold Júliával és Szabó Székely Árminnal együtt dolgoztuk ki. A beszélgetésekből pedig lassan az körvonalazódott, hogy
egy olyan előadás születik majd, amelyben civilek is vannak a színpadon a színészek mellett, akik önmagukat játsszák. Ezt a műfajt a német kortárs színházban „Bürgerbühne”-nek, állampolgárok színpadának nevezik.
Először arról szerettünk volna készíteni egy előadást, hogy a munka milyen szerepet tölt be az életünkben, és ebben a témában csináltunk egy workshopot tavaly májusban hétköznapi emberekkel, akik nagyon sokféle területről érkeztek. Majd egy fél évvel ezelőtt, a karantén alatt fókuszálódott a figyelmünk arra, hogy ne általában a munka világáról beszéljünk, hanem kifejezetten a gondoskodó szakmákban dolgozó emberek és az ő történeteik jelenjenek meg a színpadon.
– Hogyan találtátok meg a civil szereplőket, hogyan zajlott a kiválasztás?
– Többlépcsős folyamat volt. Kitettünk egy felhívást, erre több, mint százan jelentkeztek. Közülük huszonöttel beszéltünk Zoomon, majd egy szűkebb csoportot meghívtunk egy kétnapos workshopra, közülük választottuk ki a tíz végleges szereplőt.
– Amikor zoomoltatok, mire voltatok kíváncsiak? Csak a történeteikre, vagy már a személyiségük is számított?
– Már egy ötperces beszélgetésből kirajzolódik a személyiség, a karakter, a motiváció, és ugyanazt kezded figyelni, mint egy drámai karakternél. Azt, hogy honnan jön, mi történt vele korábban, mi adja neki az energiát és mik a céljai. Természetesen a szakmájáról is sokat megtudunk, hiszen a civil szereplők az adott terület szakértőiként is szerepelnek az előadásban, de hamar átvált a fókuszunk arra, miért választ valaki segítő szakmát, mi az a pont az életükben, ami efelé viszi őket, azaz nagyon hamar a gondoskodó szakmát végző ember válik érdekessé.
– A színlapon három szakmai konzulens neve is olvasható. Kik ők?
– Ők szakértők, akik segítettek nekünk a fókuszkeresés alatt, ők orientálták bizonyos területekre a figyelmünket. Kováts Eszter szociológus, aki kollégájával, Gregor Anikóval az év elején, több újságcikkben, interjúban és podcastben kezdte tematizálni Magyarországon a gondoskodási válságot. Milánkovics Kinga az otthoni idősgondozásban dolgozik és aktivista, Sidó Zoltán pedig újságíró, szerkesztő, közgazdász. Ők hárman ennek a társadalmi jelenségnek más-más aspektusára világítottak rá. Egy-egy rövid videoüzenettel szerepelnek is az előadásban, hogy a problémának tágabb kontextust adjanak.
– Kész darabbal kezdtétek a próbafolyamatot?
– Nem volt megírt anyag, csak egy forgatókönyv, egy kanavász arról, hogy az egyes embereknél a megelőző beszélgetések, workshopok alapján milyen témákra vagyunk kíváncsiak. A próbafolyamat közben alakult ki a végleges szöveg, és az is, hogy a színészek hogyan segítik életre kelteni az ő történeteiket.
– Mit éreztél: ez a munkamódszer kizökkentette az Örkény színészeit a komfortzónájukból?
– Nem a kizökkentés a jó szó erre. Nyitottságot éreztem. Nem volt egy határozott elvárás a részükről annak kapcsán, mi fog zajlani, és annak hogyan kell történni. Nagyon kíváncsiak voltak, és egy kicsit talán meg is voltak szeppenve, amikor bejöttek az „igazi emberek” a színpadra, és tulajdonképpen
irigykedve figyelték őket, hogy hogyan lesznek színészként valaha annyira „igaziak” és érdekesek mint a civil szereplők.
Az első két hét workshop-jellegű volt, nagyon sok beszélgetéssel, különböző gyakorlatokkal, improvizációval telt. Ebben a társulat nagyon konstruktívan vett részt, ők is az előadás alkotóivá váltak, segítettek a jelenetek kialakításában.
– Társulatodnak, a STEREO AKT-nak több olyan előadása van, amit külföldi színházakban, ottani színészekkel is megcsináltatok. A Kiváló dolgozók implementálható egy ilyen szempontból más kontextusba?
– A gondoskodási válság nem magyar jelenség, a világon mindenfelé küzdenek vele – igaz, más mértékben, és az állam is más módon vesz részt a kezelésében, mint nálunk –, de ezt az előadást inkább utaztatni lehetne, mert
amit a színpadon látunk, az személyes, magukról a szereplőkről szól.
Az ő történeteik adják az előadás gerincét, ami valamennyire transzponálható, lefordítható, átélhető külföldön is, ezért egy más helyszínre, más társulatra nem adaptálható egy az egyben. Abban az esetben egy teljesen új darabot kellene létrehozni, mert a munkafolyamat nagy része arról szólt, hogy a sokórányi beszélgetésből és a sokoldalnyi írott szövegből létrehozzuk azt a négy-öt percnyi személyes anyagot, ami az előadásban elhangzik.
– A Kiváló dolgozók létrehozásában több olyan alkotó is közreműködik, akik a STEREO AKT társulatához, közösségéhez tartoznak. Ez egy vállaltan politikus színház, ami azt jelenti, hogy jelentős társadalmi kérdésekkel foglalkoztok, erős társadalmi elköteleződéssel bírtok. A Kiváló dolgozók a ti repertoárotokba illeszkedik, de szerinted hogyan passzol az Örkény Színházéba?
– A STEREO AKT-tal abban hiszünk, hogy egy színházi előadás ne merüljön ki az aktuális kiszólásokban, az összekacsintásban, az ujjal mutogatásban.
A politizálás számunkra ennél jóval többet, mélyebbet jelent: kritikai szemléletmód és szolidaritás felébresztése a cél, valamint a társadalom közös felelősségére szeretnénk felhívni az átlagemberek, de akár a döntéshozók figyelmét is.
Ebben Mácsai Pállal hasonlóan gondolkodunk.
