A címben szereplő mondat nem egy elsárgult, évszázados plakáton olvasható, hanem néhány hete, 2011. márciusában lobogtatták egy transzparensre írva a római Teatro dell’Opera Nabucco premierjének végén a színház díszítői – az úri közönség ovációjával kísérve, s minden bizonnyal az igazgatóság támogatásával. Ma már nehezen hihető, de az elmúlt évszázadok során előfordult néhány pillant, amikor egy-egy operarészlet bekerült a nagybetűs történelembe, – gondoljunk csak arra a brüsszeli 1830-as Portici néma előadásra, mely kirobbantotta azt a forradalmat, mely végül az önálló Belgium megteremtéséhez vezetett, vagy a mi 1848-as Szabadságharcunkra, ahol a Hunyadi László Meghalt a cselszövő kórusát énekelve masíroztak eleink.
„Nel 150 dell unita d’Italie salviemo n identita nazionale l opera lirica” azaz „Olaszország egyesítésének 150. évében, mentsük meg a nemzeti identitásunkat, az operát”. Jó látni, hogy nem messze tőlünk van egy nemzet, akik az operát olyan fontos „nemzeti műfajként” kezelik, hogy egy ilyen demonstrációval a hazai és a nemzetközi sajtó figyelmét is fel tudták kelteni, így tiltakozva a kormány által tervezett költségvetés csökkentése ellen. Érdekes lenne eljátszani a gondolattal, hogy mekkora visszhangja lenne Pesten egy hasonló akciónak…
Az énekkari művészek egy másik, kisebb táblát vittek be, „Grazie Maestro” felirattal, így fejezvén ki hálájukat a néhány hete pacemaker műtéten átesett, orvosai által vezényléstől egyelőre eltanácsolt ám mégis fellépő főzeneigazgatójuknak, Riccardo Mutinak.
A Nabucco premiert különösen nagy érdeklődés övezte, részben a szereposztás miatt (a címszereplő Leo Nucci volt, Abigélt beugrással Boross Csilla énekelte) részben, mert része volt az olasz nemzeti egység 150. évfordulóját ünneplő hivatalos rendezvénysorozatnak. Egy operaelőadás. A korai Verdi-művek bizonyos részletei burkolt, ám az olasz közönség által pontosan érthető tiltakozások-lázítások voltak az elnyomó osztrák uralommal szemben. Ennek legközismertebb példája éppen a Nabucco Szabadságkórusa. A kitörő lelkesedés természetesen ezen az estén sem maradt el, sőt az egyik néző annyira elragadtatta magát, hogy bekiabált: „Viva Italia!”. Erre maestro Muti a karmesteri pulpitusról felelt: „Egyetértek: Viva Italia! Nem tegnap kezdtem a karrieremet, sokat utazom a világban. Olaszországban sokszor beszéltem süketekhez. A kórus csodásan énekelte azt a részt, amelynek ismétlését most önök kérik tőlem. Ahogyan a szöveg mondja, „Oh, mia patria ‘si bella e perduta”- azaz, „Ó, szép és elveszett hazám”. Én akkor arra gondolok, hogy Olaszország a kultúrán alapszik, és ha a kultúrát kiirtják, lenyesik a pénzeket, akkor a mi hazánk VALÓBAN szép és elveszett lesz. Ezért arra gondoltam, hogy mivel ilyen hazafias pillanatban vagyunk, énekeljük el együtt ezt a csodás kórust!” Majd viccesen hozzátette: „De tempóban!”. És ekkor megtörtént a csoda: a közönség az énekkarral együtt önkéntelenül felállva, mintegy himnuszként elénekelte a Szabadságkórust.
Azt hiszem, ezek olyan a torokszorító pillanatok, melyeket csak a helyszínen lehet igazán átélni. Hogy mit jelenthetett élőben a katarzis? Leolvasható a meghatott olasz énekkari művésznők arcáról.
Köszönet Csapó Zsuzsannának az olasz fordításért.
Kategóriák
Blogok
- Altalena
- A magyar fuvolázás története
- Animo
- Arcus Temporum
- ARTE blog
- art:képző
- art quarter budapest
- A zeneművészet Junior Primái
- Az irodalom – terápia
- Bach Mindenkinek Fesztivál
- Backstage
- BALKAN:MOST
- Barokk sarok
- Bartók Tavasz
- Bartók Világverseny
- Berlini kalandozások
- Beszélő képek
- Brüsszeli Csipke
- Budaörsi Latinovits Színház
- Caruso
- Cziffra Fesztivál
- Debrecen
- Debreceni Ünnepi Játékok
- Egy hályogkovács emlékei
- Erdély blog
- Érdi Tamás története
- Esterházy
- eSzínház
- Etno magazin
- Eyes and Ears on Budapest
- Fészek Művészklub
- Fesztivál Akadémia
- Film – művészet
- Fischer Ádám története
- FOCUS on You
- FSZEK Zenei Gyűjtemény
- Giargiana
- Goethe ráér
- Gramofon
- Hagyományok Háza
- Hallomások
- Hangszercsodák
- Haydneum
- Himnusz-történetek
- ICMA blog
- ISON blog
- Így írunk mi
- Jazztörténetek
- JM blog
- kamara.hu
- Kaposfest
- Kataliszt
- Képzőművészeti Aktuál
- Kisvárdai Fesztivál
- Klassz a pARTon!
- Kodály Verseny
- Kórusblog
- Könyv-papír-olló
- Könyvsarok
- Kreatív Európa történetek
- Kultúr-linzer
- Kultúrpanda
- KultúRecept
- LFKZ 60
- Liszt Ünnep
- Madridi mozaikok
- Magyar Zene Háza
- Marton Éva Énekverseny
- Mesélő lakosztályok
- Minden, ami opera, minden, ami Szeged
- Minden nap színház
- Mindent Kocsisról
- MNM Tudástár
- Mozart Planet
- Múlt századi csillagok
- Múzeum+
- MuzsikAlkohol
- Müpa magazin
- Művészetek Völgye
- m. v.
- Nagyváradi történetek
- NFZ
- Operaház
- Operettország
- Orgonablog
- Orientale Lumen
- Oroszlánkörmök
- Orosz Zenei Fesztivál
- Pagony
- Papageno Klasszik
- Parlando
- PerfActionist
- PeterPress
- PH-érték
- Purcell – Orfeo
- Rádiózenekar 80
- Régi Zenei Napok
- Rost Andrea
- Ruttkai és kora
- Senki többet?
- Sisi gödöllői kastélya
- StageHive
- Steinway
- Szentendre
- Színikritikusok Díja
- Színház mindenkinek
- 10. Színházi Olimpia
- Színtézis
- Szokolay
- Szomorú vasárnap
- Táncmesék
- Táncművészet felsőfokon
- Te csak hallgass!
- Trafó
- Utolsó Óra
- Várfok Galéria
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- VEB 2023
- Verdi-dosszié
- Wagner úr
- Zenélő bábok
- Zeneoktatás
- Zeneszó
- ZÖLD+KULT
- Zsámbéki Nyári Színház
- Ў – A szabadság blogja