A napokban múlt három éve, hogy ifj. Nagy Zoltán, az Operaház vezető magántáncosa hosszú és kegyetlen küzdelem után eltávozott közülünk. Ha létezik fájdalmas, értelmetlen és tragikus halál, az övé az. Hiányát ma, ha lehet, még jobban érezzük, hiszen személye, kisugárzása, tekintélye azonnali és egyértelmű megoldást nyújtana a jelenlegi háborgó magyar balettéletben.
Honnan hozhatta tehetségét és tudását? „Könnyű dolga volt,” hiszen táncos szülők gyerekeként már kiskorától az Operaházban élt. Pályaválasztása nem lehetett kérdéses, hiszen ott állt mögötte a család és a szakma. Szerencséje volt, burokban élhetett, védte a Balettintézet, majd a színház, ahová természetesen a vizsgakoncertje után azonnal szerződést kapott. A hivatásán kívül semmi mással nem kellett foglalkoznia, s ehhez a legjobb kezekből kapott meg minden lehetséges segítséget. Néhány kisebb szerep után sorra jöttek az egyre nagyobb kihívások. Szerencséje volt, húsz éves pályája alatt gyakorlatilag egymaga alkotott egy generációt, elképzelhetetlen volt nélküle premier, kiváló koreográfusaink több darabot készítettek alkatára, személyiségére. Nem volt klasszikus szőke herceg alkat, mégsem láttam nála előkelőbb fehér parókás Diótörő herceget. Magyar táncos volt, aki ugyan nyert nemzetközi versenyt, egyszer-egyszer fellépett külföldön is, mégis pályája szinte kizárólag az Operaházhoz köthető. Talán érezte, hogy máshol nem alakulhatna ki az a speciális érzékeny energia-háromszög mely közte, a közönség és a kollégák között mindvégig érezhető volt. A nézők és barátok tudták, hogy Zolcsi a mi hercegünk, egyedi és megismételhetetlen. Magyar táncos volt, a szónak abban a speciális értelmében, ahogy az volt Fülöp Viktor, Harangozó Gyula, Havas Ferenc, vagy Forgách József, akik nem az egyébként evidenciaként kezelt technikát részesítették előnyben, hanem mindig a szerep mögött megbújó ember ábrázolása izgatta őket. Zolcsi minden szerepében egyedi volt. S mi mindent eltáncolt ez a civilben mindig mosolygó kiegyensúlyozottnak látszó jófiú: volt lángoló Rómeó, kaján Petrucchio, fanatikus Spartacus, melankolikus Anyegin, hódító Vronszkij, ős-gonosz Jágó és Lucifer, cinikusan kacagó tündérkirály Oberon, elkeseredett Rudolf trónörökös, fölényes balettmester és igazgató Orion. Balettmester és igazgató. A negyedik x felé csökkentette színpadi fellépéseit, elkezdte foglalkoztatni az utódnevelés, tanított és elvállalta, hogy új utakra tereli a Táncművészeti Főiskolát. A feladat befejezésére már nem jutott ideje. 2007 júniusában úgy döntött, hogy elbúcsúzik kedves szerepétől, a tizenhat éves Rómeótól. Könnyben úszó szemekkel köszönte meg a közönség és a társulat ovációját. Akkor még senki sem sejtette, hogy többet nem fog az Operaház színpadára lépni. Alattomos betegség támadta meg és ő, aki minden akadályt legyőzött, alulmaradt a küzdelemben. Nagyon hiányzik.
Kategóriák
Blogok
- Altalena
- A magyar fuvolázás története
- Animo
- Arcus Temporum
- ARTE blog
- art:képző
- art quarter budapest
- A zeneművészet Junior Primái
- Az irodalom – terápia
- Bach Mindenkinek Fesztivál
- Backstage
- BALKAN:MOST
- Barokk sarok
- Bartók Tavasz
- Bartók Világverseny
- Berlini kalandozások
- Beszélő képek
- Brüsszeli Csipke
- Budaörsi Latinovits Színház
- Caruso
- Cziffra Fesztivál
- Debrecen
- Debreceni Ünnepi Játékok
- Egy hályogkovács emlékei
- Erdély blog
- Érdi Tamás története
- Esterházy
- eSzínház
- Etno magazin
- Eyes and Ears on Budapest
- Fészek Művészklub
- Fesztivál Akadémia
- Film – művészet
- Fischer Ádám története
- FOCUS on You
- FSZEK Zenei Gyűjtemény
- Giargiana
- Goethe ráér
- Gramofon
- Hagyományok Háza
- Hallomások
- Hangszercsodák
- Haydneum
- Himnusz-történetek
- ICMA blog
- ISON blog
- Így írunk mi
- Jazztörténetek
- JM blog
- kamara.hu
- Kaposfest
- Kataliszt
- Képzőművészeti Aktuál
- Kisvárdai Fesztivál
- Klassz a pARTon!
- Kodály Verseny
- Kórusblog
- Könyv-papír-olló
- Könyvsarok
- Kreatív Európa történetek
- Kultúr-linzer
- Kultúrpanda
- KultúRecept
- LFKZ 60
- Liszt Ünnep
- Madridi mozaikok
- Magyar Zene Háza
- Marton Éva Énekverseny
- Mesélő lakosztályok
- Minden, ami opera, minden, ami Szeged
- Minden nap színház
- Mindent Kocsisról
- MNM Tudástár
- Mozart Planet
- Múlt századi csillagok
- Múzeum+
- MuzsikAlkohol
- Müpa magazin
- Művészetek Völgye
- m. v.
- Nagyváradi történetek
- NFZ
- Operaház
- Operettország
- Orgonablog
- Orientale Lumen
- Oroszlánkörmök
- Orosz Zenei Fesztivál
- Pagony
- Papageno Klasszik
- Parlando
- PerfActionist
- PeterPress
- PH-érték
- Purcell – Orfeo
- Rádiózenekar 80
- Régi Zenei Napok
- Rost Andrea
- Ruttkai és kora
- Senki többet?
- Sisi gödöllői kastélya
- StageHive
- Steinway
- Szentendre
- Színikritikusok Díja
- Színház mindenkinek
- 10. Színházi Olimpia
- Színtézis
- Szokolay
- Szomorú vasárnap
- Táncmesék
- Táncművészet felsőfokon
- Te csak hallgass!
- Trafó
- Utolsó Óra
- Várfok Galéria
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- VEB 2023
- Verdi-dosszié
- Wagner úr
- Zenélő bábok
- Zeneoktatás
- Zeneszó
- ZÖLD+KULT
- Zsámbéki Nyári Színház
- Ў – A szabadság blogja