A fenti állítás a kínai-amerikai kulturális intézet vezetőjének szájából hangzott el Pekingben néhány hónappal ezelőtt. Shirley Young az elmúlt évek kulturális pezsgését látva úgy vélekedik, hogy a Távol-keleti ország jelenti az egyedüli reményt a klasszikus zene túléléséhez. A gondolat egyáltalán nem alaptalan. Ha szemügyre vesszük Kína zenekultúráját, gazdasági és művészeti adottságait, egy izgalmas, nagy reményekkel kecsegtető ország képe bontakozik ki előttünk. A világ legnagyobb gazdaságáról lévén szó, mindez olyan léptékben, ami nyugati szemmel gyakran elképzelhetetlennek tűnik.A kínai operajátszás is sosem látott fejlődésnek indult: a New York Times összesítése szerint tavaly a Pekingi Egyetemen operatanszakot hoztak létre és megtartották az NCPA (Pekingi Országos Előadó-művészeti Központ) második operafesztiválját, amelynek során tíz hét leforgása alatt tizenkét különböző művet adtak elő. Sanghajban bemutatták Richard Wagner Ring-tetralógiáját. A fővárosban zenei fesztivált rendeztek, amelyen egyetlen hét során bemutatták Händel Semeléjét és két kínai szerző egy-egy művét is. Pekingbe érkezett a londoni Barbican központ, a párizsi Chatelet színház és a berlini Deutsche Oper igazgatója, hogy részt vegyen egy konferencián. Az NCPA karácsonyra klasszikus (európai) operagálákat szervezett, idén februárban pedig a Traviatát mutatták be. Kínában látszólag minden adottság megvan a műfaj hosszú távú sikeréhez: egyre szélesedő közönség, bőséges művészutánpótlás, szinte korlátlan gazdasági potencia és erőteljes kormányzati támogatás. Ennek következményeként országszerte egymás után épülnek az izgalmas dalszínházak. Legutóbb Zaha Hadid kantoni operaépülete irányította a világ figyelmét Kínára és az ország kulturális ambícióira. Zaha Hadid Cardiffba tervezet épülete Hogy mennyire a válóságban gyökereznek Young asszony szavai, azt Zaha Hadid személyes pályafutása is alátámasztja: Hadid 1994-ben nyert először operaház tervezésére kiírt pályázatot, akkor a walesi Cardiffba, ami az építész első nagy volumenű megvalósult munkája lehetett volna, azonban a lakosság tiltakozása és a döntéshozók rövidlátásának következményeként végül nem épült föl. Ma azonban a 15 évvel később átadott Guangzhou Operaházat a szakma építészeti mérföldkőként, Zaha Hadid építészetének kiteljesedéseként emlegeti. Az operaház a Gyöngy folyó partján az elmúlt években létrehozott új negyedben áll, a novemberben nyíló Guangzhou International Finance Center 440 méteres tornyának tövében. A negyed tervét 1983-ban jelentette be a város akkori polgármestere, ám a megvalósítás egészen a kétezres évekig elhúzódott. A 73 ezer négyzetméteres épület két, organikus tömegre bomlik, mintha csak a Gyöngy folyó vize mosta volna ki a partra. Az egyikben egy 443 fős, kisebb terem, a másikban az 1803 fős koncertterem helyezkedik el. Utóbbi háromszintes betonszerkezetét szabadon álló, gránit- és üveglapokkal burkolt fémszerkezet takarja. A háromszög alakú táblákat tartó-merevítő szerkezet csillag alakú csuklópontjai igazi mérnöki bravúrnak számítanak. A ház egyben a számítógépes tervezés mérföldköve, a helyszínre látogató, Hongkongban dolgozó magyar építész, Santos Dániel szerint az első megvalósult épület Hadidnak a parametrikus tervezést alkalmazó korszakából. A külső látványa lényegében semmit sem tartalmaz abból, amit egy épülettől várnánk. Sehol egy megszokott derékszög, ablaknyílás. A formák organikusan tekeregnek, az épület testébe kanyonok mélyednek, a fém- és kőburkolat olykor szinte átmenet nélkül üvegre vált, bepillantást nyújtva a hasonlóan szemkápráztató belsőbe. A tervezőket bevallottan a folyóvölgyek erózió-alakította világa ihlette, de az épület némely nézetből akár a tengeri állatok évmilliók során kialakult, áramvonalas testét is megidézi. Az épületet körülvevő, a 322 férőhelyes mélygarázsra emelt pódium főlépcsőjének tetején várja a látogatót a főbejárat. Innen a rendezvényekre is alkalmas, nagyméretű előcsarnokba lépünk be. „A belső kialakítás telis-tele van a Hadidra jellemző ívekkel, letisztult, fekete-fehér fényjáték jellemez minden részletet. Az építészeti nyelv hasonló a római MAXXI-éhoz, de az ívek és formák ott Hadid régebbi korszakát idézték” – mondja a helyszínen járt Santos Dániel. A belső a fekete padló és a fehérre festett falak és acélszerkezetek ellentétére, valamint a követhetetlenül egyedi formavilágra épül. Hagyományos lámpatesteknek se híre, se hamva. A világításért a mennyezeten kanyargó fénycsíkok, illetve a homlokzati szerkezetbe épített, az éjszakai látványról is gondoskodó fénycsövek felelnek. Az egyes szintek, helyiségek, falak, padlók és mennyezetek között elmosódnak a határok. Az épület már az előcsarnokban is organikus egész látszatát kelti. A koncertterem lélegzetelállító belsőt kapott. Első pillantásra úgy tűnik, mintha egyben öntötték volna ki: az illesztések láthatatlanok, a vonalak folyamatosak, az íveket nem töri meg semmi. Egyike a világ kevés aszimmetrikus koncerttermeinek, ami azonban a szakemberek szerint nem ment a tökéletes akusztika kárára. Az építésszakma egyöntetű véleménye, hogy korszakalkotó épület született, mely méltó folytatója a Sidney Operaház által kezdett hagyománynak, hogy egy színház építészeti nívójával is felhívhatja magára a világ figyelmét. A kantoni operaház igazi próbája azonban az lesz, hogy képes-e az építészeti nagyszerűséghez méltó izgalmas, modern színházat játszani a falai között. Az ország kulturális élete minden esetre bizakodásra ad okot. forrás itt.
Kategóriák
Blogok
- Altalena
- A magyar fuvolázás története
- Animo
- Arcus Temporum
- ARTE blog
- art:képző
- art quarter budapest
- A zeneművészet Junior Primái
- Az irodalom – terápia
- Bach Mindenkinek Fesztivál
- Backstage
- BALKAN:MOST
- Barokk sarok
- Bartók Tavasz
- Bartók Világverseny
- Berlini kalandozások
- Beszélő képek
- Brüsszeli Csipke
- Budaörsi Latinovits Színház
- Caruso
- Cziffra Fesztivál
- Debrecen
- Debreceni Ünnepi Játékok
- Egy hályogkovács emlékei
- Erdély blog
- Érdi Tamás története
- Esterházy
- eSzínház
- Etno magazin
- Eyes and Ears on Budapest
- Fészek Művészklub
- Fesztivál Akadémia
- Film – művészet
- Fischer Ádám története
- FOCUS on You
- FSZEK Zenei Gyűjtemény
- Giargiana
- Goethe ráér
- Gramofon
- Hagyományok Háza
- Hallomások
- Hangszercsodák
- Haydneum
- Himnusz-történetek
- ICMA blog
- ISON blog
- Így írunk mi
- Jazztörténetek
- JM blog
- kamara.hu
- Kaposfest
- Kataliszt
- Képzőművészeti Aktuál
- Kisvárdai Fesztivál
- Klassz a pARTon!
- Kodály Verseny
- Kórusblog
- Könyv-papír-olló
- Könyvsarok
- Kreatív Európa történetek
- Kultúr-linzer
- Kultúrpanda
- KultúRecept
- LFKZ 60
- Liszt Ünnep
- Madridi mozaikok
- Magyar Zene Háza
- Marton Éva Énekverseny
- Mesélő lakosztályok
- Minden, ami opera, minden, ami Szeged
- Minden nap színház
- Mindent Kocsisról
- MNM Tudástár
- Mozart Planet
- Múlt századi csillagok
- Múzeum+
- MuzsikAlkohol
- Müpa magazin
- Művészetek Völgye
- m. v.
- Nagyváradi történetek
- NFZ
- Operaház
- Operettország
- Orgonablog
- Orientale Lumen
- Oroszlánkörmök
- Orosz Zenei Fesztivál
- Pagony
- Papageno Klasszik
- Parlando
- PerfActionist
- PeterPress
- PH-érték
- Purcell – Orfeo
- Rádiózenekar 80
- Régi Zenei Napok
- Rost Andrea
- Ruttkai és kora
- Senki többet?
- Sisi gödöllői kastélya
- StageHive
- Steinway
- Szentendre
- Színikritikusok Díja
- Színház mindenkinek
- 10. Színházi Olimpia
- Színtézis
- Szokolay
- Szomorú vasárnap
- Táncmesék
- Táncművészet felsőfokon
- Te csak hallgass!
- Trafó
- Utolsó Óra
- Várfok Galéria
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- VEB 2023
- Verdi-dosszié
- Wagner úr
- Zenélő bábok
- Zeneoktatás
- Zeneszó
- ZÖLD+KULT
- Zsámbéki Nyári Színház
- Ў – A szabadság blogja