Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso Baroque & Oriental

Baroque & Oriental

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Amikor másféle hete egy ismerősömnek említettem, hogy Münchenbe megyek, az operarajongás ürügyén oly sokat utazó ifjú az alábbi – szó szerint idézett – megjegyzéseket tette a bajor fővárosra: „az a München de egy ótvar város”, „az a sok mocsok bevándorló…”, „igazából lassan kezd olyan lenni Európa, mint egy nagy olvasztótégely”, „egy szó, mint száz, Németországot is szétrohasztották a törökökkel”. Egyre növekvő döbbenettel olvastam a sorokat. Hogyan vélekedhet így egy világot járó harminc körüli fiatalember, akinek a származása és múltja korántsem olyan tiszta, mint teszem azt Stolzingi Walteré? Honnan ez a gyűlölet és vakság? München valójában Európa egyik legszínesebb városa, melyet a háború után nagyrészt vendégmunkások építettek újjá Aki ma nem dolgozik Németországban, egyszerűen éhen hal. És, aki megnézi egy-egy szombat délután a bevásárlásból hazatérő csadoros asszonyokat, láthatja, hogy akkora pakkokkal sétálnak, melyet egy kelet-európai közalkalmazott aligha engedhet meg magának. A migráció problémaköre természetesen jóval mélyebb és szerteágazóbb, minthogy ezen a blogon akárcsak érintőlegesen is érdemes lenne belemerülni, de néhány fölényesen odavetet mondattal sem kulturált kezelni.

- hirdetés -

Ha Münchenben járok, sohasem mulasztom el felkeresni a Marienplatzon álló Ludwig Beck áruház cd emeletét. Mára alig maradt üzlet, amelyik versenyezni tudna a bolt komolyzenei kínálatával. Ha nem is található meg „minden”, azért néhány izgalmas – olykor sosem látott – felvétellel mindig gazdagíthatjuk innen gyűjteményünket. Így történt ez most is. Igen szokatlan módon az egyik cd borítója fogott meg először. A Baroque Oriental című kiadvány fekete alapú borítóján a fehér és arany betűk dúsan körül fonják az igéző keleti minták. Nem emlékszem rá, hogy valaha ennyire megejtő és csábító cd lett volna a kezemben. Az összeállítás egy mottót is kapott, mégpedig Goethe tollából, aki a Nyugat-keleti díván című kötetében ezt írtja: „Orient und Okzident / Sind nicht mehr zu trennen”, azaz „Kelet és Nyugat többé már nem elválasztható”. Hogy mindez zenében mit jelent? Adva van egy Németországban élő török és barokk zenét eredeti hangszereken játszó együttes, a Pera Ensamble, és egy ifjú aradi születésű kontratenor, Valer Barna-Sabadus. A cd ötlete minden bizonnyal a kiváló isztambuli születésű, de gyerekkorától Münchenben élő Mehmet C. Yeşilçay fejéből pattant ki, aki éppúgy járatos szülőhazája, mint Nyugat-Európa zenéjében. Az összeállításban a barokk nagy- és kismesterek (Monteverdi, Caccini, Cazzati, Castaldi, Bartolotti, Rossi, Valante) mellett a korabeli Oszmán Birodalomban alkotott szerzők művei csendülnek fel, az orientalista együttes előadásában. Az egyik legkülönösebb összhatás, amivel valaha találkoztam. Az elmúlt évtizedekben a barokk zenei hagyományok kutatása-reprodukálása talán még korunk zenéjének fejlődésénél, előadásánál is nagyobb elánnal halad. Lassan azt is tudjuk már, hogy a hegedűk bélhúrjai alapjául szolgáló juhok mit legeltek, hány és milyen gyertya sercegett a főúri lakban, ahol adott Concerto először felcsendült. S olykor emellett a tudományoskodás, múltfeltárás mellett éppen a muzsikálás öröme sikkad el. Pedig talán ez a lényege mindennek. És erről a cd-ről ez árad! Jókedvű nagyszerű zenések közös muzsikálása! Hogy játszottak-e Monteverdit Konstantinápolyban, vagy Aradon, lényegtelen. Nem tudom, „hiteles-e” a felvétel vagy a hangszeres összeállítás. Lehet, hogy szentségtörés az egész. De hallgatni és újrahallgatni csodálatos érzés. Kelet és Nyugat egybeforr egy időre. Nincsenek bevándorlók és turisták.
Amikor könnyelműen olyasmiket gondolunk, mint a bejegyzés elején idézett fiatalember, jusson eszünkbe a néhai Wojciech Bobowski esete. A galíciai protestáns ifjú 1625 környékén török fogságba esett, és idővel eljutott IV. Murád szultán udvarába, ahol Ali Ufki néven a 17. századi ottomán zene legkiemelkedőbb alkotója lett. Tizenhat nyelven beszélő tolmács és a Biblia első – s egészen 2002-ig egyetlen! – török fordítója. Az iszlám hitet felvéve később szabad ember lett, de hazájába sohasem tért vissza. Fogoly? Bevándorló? A Török Birodalom olvasztótégelyének haszonélvezője? Ennek a különös embernek a zenéje is felcsendül a cd-n. 

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X