Papageno Radio
- hirdetés -

2×2

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A hagyományos lemezboltok megszűnésével párhuzamosan maguk a cd-k még nem tűntek el a piacról, csak a lelőhelyük változott meg. Így mostanában a leváratlanabb helyeken és kiszerelésben találkozhatunk velük. Nemrég például egy elsősorban háztartási gépekre szakosodott üzletben bukkantak fel. Rejtély, hogy ki és mi alapján válogathatta össze a bolt kínálatát, mely tökéletesen kusza képet mutatott. Valószínűtlennek tűnik például, hogy Busoni: Doktor Faustjából három példányt el tudjanak adni, a következő ötven évben. Mindamellett ki lehet fogni érdekes és értékes felvételeket is. A Warner Music Group az USA egyik legnagyobb lemezkiadója, mely nagyhalként felvásárolva kisebb cégeket most újra kiadja azok korábbi felvételeit. A német piacra szánt Zeit für Opern-Duette című dupla albumban két korábbi Teldec cd-t dobtak újra piacra egyben, papírtokban, kísérőfüzet nélkül, minimál dizájnnal, fillérekért.

- hirdetés -

Több hasonlóság is összeköti az albumokat. Elsősorban mindkettőn operakettősöket énekelnek. Thomas Hampson és Samuel Ramey 1998-as cd-jének címe: Not Tenors Allowed, szabad fordításban Tenoroknak nem szabad; Hei-Kyung Hong és Jennifer Larmore egy évvel későbbi lemeze Bellezza vocale címmel jelent meg. Mindkét felvételen a Müncheni Rádiózenekar játszik spanyol karmesterek – Miguel Gomez-Martinez, illetve Jesus Lopez-Cobos – vezényletével. A négy énekes közül három amerikai, Hong dél-koreai, de tizenöt éves kora óta New Yorkban él. Mindannyian az USA-ban tanultak énekelni. Hárman azonos generációba tartoznak, az 1980-as években debütáltak, Ramey idősebb pár évvel. Hampson okosan felépített karrierjének ma is a csúcsán áll, Larmore és Ramey már csak kisebb szerepekben járja a világot, Hong 2014-ben már nem lép színpadra.
Két művész bevonul néhány napra egy stúdióba és tökéletes hangi diszpozícióban, hangmérnöki segítséggel rögzít néhány kiragadott operarészletet. Felmerül a kérdés, van-e egyáltalán értelme duett cd-ket készíteni? Szolgált-e ez bármiféle célt a puszta audiovizuális gyönyörködtetésen kívül? Lehet-e az énekeseknek ezekkel a részletekkel művészi mondanivalója, vagy a puszta együttmuzsikálás az egyedüli cél? Ezekre a kérdésekre a két felvétel eltérő válaszokat ad. A Bellezza vocale mindenféle szerkesztési elvet nélkülöző pot-pourri. A Hoffmann meséi szerelmes éjjelt ígérő Barcarolájától a Jancsi és Juliska Altatójáig francia, német és olasz női kettősök szerepelnek rajta. Több zenei korszakból ad ízelítőt, Moneverditől Richard Straussig. A két művésznőnek tizenegyféle karaktert állna módjában megformálni. Ez azonban a legritkább esetben sikerül nekik. Sőt, a sokféle részlet sokkal inkább kihangsúlyozza a vokális és stiláris hiányosságaikat, ahelyett, hogy leplezné őket. Nem kell senkinek ugyanolyan tökéletesen énekelnie barokkot, mint Puccinit, vagy bel cantót, de valamelyiket azért muszáj lenne. Valószínűleg a hölgyek a cd-re került darabok nagy részét sohasem énekelték színpadon, hiányoznak a dallamok mögül a megélt érzések, gyakran kottapapír ízű a felvétel. Az sem egészséges, ha egy cd-n kiderül, hol van a szólisták hangjának a határa, a művésznők pedig elkalandoznak arrafelé. Valahogy Hong és Larmore hangjából is hiányzik az igazi egyéni szín, mely alapján ezer közül is felismernénk őket. Precízen dolgoznak, igazi ezredfordulós művészek, de az operaéneklés lényege hiányzik művészetükből. Az egész albumnak olyan hangulata van, mint amit szívesen hallgatunk a tavaszi esőben autózva. Ennél nem több, nem érint meg, a lakásba azért nem viszi fel az ember ezt a cd-t. Leginkább a két énekesnőnek maradhat szép emlék, amit majd megmutathatják az unokáiknak, hogy a nagyinak egykor milyen szép kristálytiszta hangja volt.
Egészen másfajta élményt nyújt Thomas Hampson és Samuel Ramey cd-je. Már a cím is két profi játékosra utal, sőt, annyira jól sikerült, hogy Hamspon most magává tette, és vejével, a basszista Luca Pisaronival turnéznak egy hasonló elnevezésű gálával. A felvételen a két világsztár bel canto és Verdi kettősöket énekel. Érezhetően élvezik a megformált nyolc figurát, örömmel mártóznak meg a különböző karakterekben. Mindketten nagyon tudnak bánni a hangjukkal, Rameyn még nem érződik a kopás, a legnehezebb díszítéseket is könnyedén abszolválja. A Titkos házasság és a Pünkösdi királyság vidám kettősei közé olyan drámai összecsapásokat ékeltek, mint a Puritánok a Simon Boccanegra, vagy a Don Carlos eredeti francia duettje. Amennyire a női cd-n mindig a szép muzsikálás a cél, itt a szituáció és a kifejezés kerül előtérbe, a jelenetek élettel telítődnek. Ilyen lemezt van értelme megjelentetni!

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X