Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso Non ti scordar di me – Carlo Bergonzi 90 éves

Non ti scordar di me – Carlo Bergonzi 90 éves

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Vannak előadások, amik kitörölhetetlenül beleégnek az ember emlékezetébe. Számomra ilyen Carlo Bergonzi 2000-es bécsi dalestre. Noha már 14 év telt el az ominózus július eleji este óta, mégis, tisztán megmaradt a zongorás koncert minden rezdülése. Ekkoriban Ioan Hollendernek volt egy olyan ötlete, hogy évad végén fellépteti azokat a hajdani sztárokat, akik már teljes előadást nem vállalnak. Így koncertezett Giacomo Aragall és Nicolai Gedda is. Bergonzi a koncert idején 76 éves volt, másfél hónappal korábban New Yorkban megpróbálta életében először elénekeli Otello gyilkos szerepét, de az első két felvonás után feladta a lehetetlen vállalkozást. Bécsben – ki tudja hányadik búcsúkoncertjén – Bergonzi ennek ellenére a legkevésbé sem keltette megtört ember benyomását. Egy jó kedélyű, drága öltönyös, zsebkendőjét sűrűn előkapó bácsi sétált be a Staatsoper színpadára. Nem vállalt többet, mint bírt: egy szünettel hat-hat olasz dalt énekelt. A legnépszerűbbeket: a Mattinatát, az A vucellát, az Amarillit és társait. A hang természetesen nem úgy szólt, mint évtizedekkel korábban, de teljesen felismerhető volt. Ami lenyűgözte a közönséget, az a tökéletes énektudás, melynek az öregúr egyik utolsó letéteményeseként ünnepeltette magát. A felvonások végére egy-egy operarészletet tartogatott: a Trubadúr f-moll áriáját és Otello halálát. Ezekben, mintha a torok emlékezett volna a hajdani sztárra, akinek a világ összes színpada a lába előtt hevert: a régi Bergonzi hangja csendült fel. Otellója – Domingo legendás bemutatkozása után jó két évtizeddel inkább Mario del Monacót és korát idézte. Bárki mástól elfogadhatatlan lett volna, ahogy Bergonzi egy képzeletbeli tőrrel szíven szúrja magát – tőle ezt is lefogadta az embert. A közönség pedig végtelen szeretettel fogadta egykori kedvencét. Éppolyan elánnal ünnepelte, ha valamelyik szám végén nem úgy jött ki a magasság. Volt az egészben valami cinkosság: ők és a tenorista is úgy tettek, mintha minden tökéletesen szólt volna. Bergonzi sűrűn szóra a ráadásokat is. Az egyre fokozódó sikert az idős mester egy kis beszéddel zárta, ahol hajlott korára hivatkozva még egy utolsó számmal akarta megajándékozni bécsi rajongóit: de Curtis talán legközhelyesebb dalával, melynek címe: Non ti scordar di me. Ne felejts el. Mennyire más értelemet nyert mindez az idős művész tolmácsolásában. Nyomot akart hagyni a jelenlévőkben azzal az eszközzel, mellyel a világot meghódította: a hangjával. És a 76 éves Bergonzi diadalmaskodott. Aki hallotta, ma is a fülébe cseng a dal. A tenorista nem sokkal később visszavonult és Bussetóban – Verdi és a saját szülővárosban – egy ódon házban vezeti szálloda-éttermét, a Két Foscarit. Talán ma szűk baráti körben ismét dalra fakad ezüstnyelű botjára támaszkodva – hogy el ne felejtsék.

- hirdetés -

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X