Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso Sok hűhó Emmiért

Sok hűhó Emmiért

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Október végén egyetlen nap különbséggel tartottak München két zenés színházban premiert. A sors fintoraként mindkét operát magyar művész rendezte, a Peter Grimest Kovalik Balázs, a Makropulos-ügyet, a Bayerische Staatsoperben Schilling Árpád. Így a bejegyzés címe nem Aszlányi Károly regényére utal, melyből még nem írtak operát, – ellentétben a 2013-ban Münchenben, majd Bécsben bemutatott Molnár Ferenc Egy, kettő, három című színműből készült Friedrich Cerha opusszal, az Onkel Prasidenttel –  hanem Emilia Martyra, a hallhatatlan, 337 éves színésznőre. A bajor főváros elképesztő minőségű zenei életérére és nyitott közönségére jellemző az a tény, hogy a két zenés-színházban három egymást követő napon telt házzal tudtak három olyan 20. századi remekművet adni, mint a Peter Grimes, a Makropulos-ügy és a Katonák. A Britten és a Zimmermann operák kétszer is szerepeltek a repertoáron, így az öt előadást több mint kilencezer néző látta!

Jelenet a II. felvonásból
Janacek egyik legizgalmasabb operája a Makropulos-ügy, bár lehetetlen és értelmetlen rangsort felállítani a szerző egyedi hangú és harmóniavilágú művei közül, melyek között éppúgy szerepel orosz városi és morva falusi dráma, állatmese és utazás a Holdra. A Karel Capek színműve nyomán készült, jellegzetesen cseh hangulatú Makropulos-ügy műfajilag szinte besorolhatatlan, a századfordulós polgári társalgási darabot átszövő fantasztikus szál miatt. Schilling Árpád a Staatsoper visszatérő vendége a Rigoletto színpadra állítása óta. Azok, akik a magyar rendezőtől ismét valami egészen szokatlant vártak, csalódottan távozhattak. Schilling inkább nagy szakértelemmel és pontos emberábrázolással színpadra állította az operát, mintsem a szó 21. századi értelmében megrendezte azt. Tehát megmaradt a darab hagyományos értelmezésénél. Ágh Márton látványos díszlete elemelte a művet a polgári színjáték síkjáról, de igazán nem tudta hova helyezni helyette. Schilling egyedül a darab másik nagyobb női szerepelőjét, kissé egérszerű, színházrajongó Kristát mozdította ki az előadás hagyományos medréből. A lány méhecskeként a zsinórpadlásról érkezett az ügyvédi irodába. Amikor a darab végén pedig, amikor Emilia Marty átadta neki az életelixir receptjét, a lány nem dobta tűzbe. Amíg végül a férfiak gyűrűjébe zárt színésznőt három félmeztelen statiszta korbáccsal simogatta és az egész kompániát maga alá temette egy hatalmas jéghegy, addig a párját vesztett Krista, mintegy kárpótlásul szerelmese, Janek haláláért, egyedül maradt Emilia bundájában, hogy a következő háromszáz évben ő dobogtassa meg a férfiszíveket – míg bele nem un.

- hirdetés -

A Bayerische Staatsoper előadása elképesztően magas zenei színvonalat képviselt. (Azon ugyan érdemes lett volna elgondolkozni, hogy érdemes-e a jórészt nem cseh anyanyelvű énekeseket egy ennyire szövegközpontú darabban a cseh nyelvvel terhelni.) Napjaink egyik legkeresettebb Janacek karmestere, Tomás Hanus erre a produkcióra rekonstruálta az eredeti partitúrát, mely vezényletével ezer színben ragyogott fel. A Makropulos-ügy sikere a címszereplőn áll vagy bukik. A nemzetközi vérkeringésben évtizedekig Anja Silja különleges, kortalan Emiliája volt az etalon. Nadja Michael, a müncheniek sztárja, napjaink egyik legkeresettebb Saloméja és Lady Macbethje tökéletes választásnak bizonyult a címszerepre. Michael mindent tud a női lélekről, amit ehhez az ezerszínű asszonyhoz tudni kell: egyszerre öreg és fiatal, életteli és haldokló, vonzó és taszító, kívánatos és rettentő. Egyetlen dolog hiányzik belőle, nem tud szánalmat ébreszteni. Ennek ellenére napjaink kevés valóban izgalmas szopránjainak egyike, aki minden pillanatban jelen van a színpadon, és akin még érezni, hogy egy előadás számára valóban életre-halálra megy. A produkció másik kiemelkedő művésze Reiner Goldberg, az erős Parkinkon-kórral küzdő veterán NDK-s Wagner tenor. Hauk-Sendorfként két rövid jelenetben csodálatos esendő és szerethető múltban élő bácsit teremetett. Albert Gregorként telitalálat Pavel Cernoch. A magas szőke, kékszemű kisfiúsan bájos cseh tenor képes másfél órán keresztül úgy epekedni a címszereplőért, hogy ne legyen se unalmas, se szánalomkeltő. Szintén otthon érezte magát a színpadon Gustav Belácek, a pozsonyiak Kékszakállúja Dr. Kolenanyként. Egy fokkal erőtlenebb volt Prus báró szerepében John Lundgren, aki a kelleténél nagyobb hidegvérrel tette magáévá a színésznőt, majd rendült meg egyetlen fia halálán. Nehéz eldönteni, hogy Tara Erraught szürkesége Kristaként a rendezői instrukció tökéletes végrehajtása, vagy az énekesnő sajátja.

Nadja Michael és Pavel Cernoch
A produkció meglepően nagy szakmai és közönségsikert aratott. A müncheni publikum minden újdonságra kíváncsi, így nem csoda, hogy a Makropulos-ügy különleges zenéjét és történetét örömmel fedezték fel maguknak. Nadja Michael Emilia Martyként egy nagy művész és egy nagy szerep tökéletes találkozása. Schilling Árpád pedig rátalált a nemzetközi operavilág életelixírjére: nem feltétlenül olyat kell rendezni, amit szíve szerint tenne, hanem olyat, amilyet a közönség igényel.
 
Fotó: Wilfried Hösl

Előző cikkGumi nélkül
Következő cikkHátra arc!

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X