Titkokat rejt az új magyar zongora

Bogányi Gergely

Debrecen Bogányi-zongoráját április 24-én, a Kodály Filharmonikusok hangversenyén Bogányi Gergely és több más zongoraművész – Mogyorósi Éva, Boda Balázs, Grünwald Béla, Pless Attila és Somogyi-Tóth Dániel – segítségével avatták fel. A hangverseny előtt pedig, a Café Kodály közönségtalálkozón az érdeklődők testközelből megnézhették és hallhatták az új zongorát Bogányi Gergely részvételével.   

– Milyen volt az első zongora, amihez négyévesen először leült játszani?

– Otthon, a családnak volt egy nagyon régi hangszere, édesapám gyerekkori zongorája. Ezen játszottam először, ami egyébként a mai napig megvan, és nagyon jól működik.

 – Egy életre szóló találkozás volt. Hogyan szeretett bele a zongorába?

– Amióta eszemet tudom, mágnesként vonzott magához. Még csak nem is kifejezetten a hangja, vagy az, hogy zenélni lehet vele, hanem maga a zongora. Édesapám kóruspróbáira – aki karnagy is volt – sokat jártunk be a testvéremmel kicsi gyerekként. Az ott hallott, énekelt darabokat kezdtem el lejátszani otthon. Így fedezték fel a szüleim, hogy ez a hangszer engem érdekel, és talán van is hozzá tehetségem.

– Tízévesen már a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója volt, majd Finnországban és Amerikában is folytatott tanulmányokat. Itt találkozott olyan zongorával, ami nagy hatással volt önre?

–    Éppen Finnországban voltam, amikor megjelent a Fazioli-zongora. Annyira szokatlan és új volt, hogy csak egyedül én játszottam, tanultam rajta ott. Nagyon felvillanyozott, hogy van egy olyan hangszer, ami egy kicsit másabb hangzású, mint amit megszoktunk. Volt egy érdekes felhangja, főleg a felső regiszternek, amit én jobbnak hallottam, jobbnak éreztem, mint az addigiak.

– Ezek szerint már tizenévesen is fogékony volt az újítás iránt. Mikor fogalmazódott meg a vágy egy saját fejlesztésű zongora iránt?

– Nehéz megfogni egyetlen pillanatot, hiszen ez nem egy konkrét döntés, elhatározás volt, hanem hosszú érési folyamat eredménye. Mint zenész is fejlődtem, alakultam, egyre több dologgal ismerkedtem meg. Gondolat- és sejtésfoszlányokból, baráti és szakmai beszélgetések által merült fel aztán egy saját fejlesztésű hangszer igénye.

– Hangzás, az azt kiváltó mechanika, valamint a külcsín elválaszthatatlan egység egy hangszerben. Mégis, önnek mi a legfontosabb ezek közül?  

– Zenészként nekem a legfontosabb a hangzás, a mechanika pedig annyiból, hogy ez előbbit minél kifinomultabban tudja szolgálni. Azonban a külalak is meghatározó számomra. Volt egy konkrét elképzelésem, hogyan is kellene kinéznie egy új zongorának. Ezt szavakban tudtam megfogalmazni, és később elmondani egy olyan szakembernek, aki meg is tudta valósítani az elképzelést.

– Majd’ egy évtizedig tartott a fejlesztés, amíg kialakult a Bogányi-zongora első prototípusa. Kik vettek részt az alkotófolyamatban?

– Bükki Attila zongoratechnikus keltette fel igazán az érdeklődésemet a hangzásért felelős mechanika iránt. (Sajnos ő már nincs közöttünk. ) Vele sokfelé jártam a világban, s láttam, ahogyan különböző hangszereket megreformál. Több mint tíz évvel ezelőtt aztán volt egy beszélgetésünk, amikor végül kimondtuk, hogy kellene csinálni egy új zongorát. Ebben a „beszélgetős” alapcsapatban Üveges Péter, Szász Csaba és Bükki Attila volt benne, később csatlakozott hozzánk Bolega Attila és Cs. Nagy József. A csapat ma is működik – időközben át is alakult – mert a fejlesztés nem fejeződött be. Amikor kész lett az első zongora – a mai elődje – láttuk meg igazán, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek a felhasznált új anyagokban, s magában ebben a részben hagyományos, részben modern hangszerben. A 2014-ben született első prototípust aztán jelentősen továbbfejlesztettünk. Amint elkészült annak végleges változata, el is kezdtük egy újabb építését, amely már egy nagy koncertzongora volt.

Grünwald Béla, Mogyorósi Éva, Boda Balázs, Somogyi-Tóth Dániel, Bogányi Gergely, Pless Attila zongoraművészek

– A zongora anyagaként a karbon-kompozitot nevezik meg. Mi is pontosan ez?

– Ezt nem mondhatom el, hiszen ez a zongora „titkának” egyik része. Az elnevezés egyébként azt takarja, hogy vannak benne karbonszálak és emellett még más anyagok is.

– A külalakot mi ihlette?

– Már a fejlesztés legelején szó volt arról, hogy én az új hangszernek új külsőt szeretnék. Ezt tartottam a két alappillérnek: a hangzás és a kinézet fejlesztését. A zongora méltóságát meg akartuk tartani, de egy modern, vagány tárgyat szerettem volna látni, s azon játszani.

– Gyakran hallani a hangszerrel kapcsolatban a „csodazongora” kifejezést, s szeretjük kifejezetten magyar dolognak tekinteni.

– A sajtóban, médiában valahogy ráragadt ez a név. Az biztos, hogy magyar alkotói vannak, magyar fejlesztés, és van még benne valami, ami kifejezetten magyar, de ezt szintén nem árulom el, maradjon meg a „titok” részeként.