• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Egy hályogkovács emlékei Zene Címlap

A mandarin órája

Szerző: Körner Tamás2021. november 8.
Facebook Twitter E-mail
Bartók Béla
Bartók Béla – fotó: Cultura.hu

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten egy áttörést hozó Bartók-koncertsorozatról.

A nagy fesztiválok, koncertsorozatok két, de inkább három évre előre terveznek, ezért, bár furcsán hangzik, amikor 1992 végén a Fesztiválzenekar igazgatója lettem, Fischer Ivánnal a munkát az 1994/95-ös évad tervezésével kezdtük, így volt esély arra, hogy ne csak a sült galambot várjuk, ki fog meghívni minket, de mi is kezdeményezhessünk, műsorokat-projekteket ajánlhassunk. Takarékoskodni kellett, a pénz soha nem volt elég, a legtöbb külföldi fellépést hazai előadásokkal kötöttük össze, ezzel sok pénzt lehetett spórolni. Ekkor alakult ki a BFZ munkatritmusa: próbák Budapesten, egy-két (később három) budapesti koncert, majd turné.

El kellett dönteni, ki szervezze a turnékat. Iván a londoni HarrisonParrott ügynökség művésze volt, így a BFZ állandósulása előtt ők szervezték a zenekar külföldi fellépéseit. De egy dolog évente egy-két koncert lehetőséget felkutatni, és más évi huszonöt-harmincat, márpedig Ivánnal ezt az ambiciózus célt tűztük ki. Ha a BFZ tényleg olyan jó lesz, ahogy szeretnénk, elengedhetetlen a folyamatos nemzetközi megmérettetés. Lehet jól szerepelni a hazai NB I-ben, de a rangot a Bajnokok Ligája adja, nem akartunk mi is Záhonytól Hegyeshalomig világhírű magyarok lenni. A HarrisonParrott szívesen dolgozott volna velünk továbbra is, de az elvárt intenzív külföldi jelenlétet nem tudták garantálni. Jobb híján én vállaltam, hogy a budapesti évad mellett a külföldi turnékat is kézbe veszem.

Az első nagy megmérettetés a Bartók halálának 50. évfordulójára tervezett projekt volt. Iván kitalálta, hogy három egymást követő koncerten adjuk elő a három zongoraversenyt és a három színpadi művet, a Kékszakállú herceg várát, a Csodálatos mandarint és a Fából faragott királyfit. A zongoraversenyeket Kocsis Zolival terveztük, Iván pedig azzal állt elő, hogy a Mandarint egy francia pantomim együttessel, a Kékszakállút az avantgárd színházcsináló Halász Péterrel, a Fából faragott királyfit Bozsik Yvett társulatával adjuk elő. Fantasztikus projekt állt össze, de szinte eladhatatlannak tűnt. Már egy hangversenyre sem könnyű eladni egy fiatal, kevéssé ismert zenekart, hát még háromra, egymást követő napokon (ami a bérletezést kizárja), pantomimesekkel, táncosokkal megspékelve, mintha Bartók 100 főnél is nagyobb mamutzenekara már nem lenne eleve jó drága. Ennél nagyobb mélyvizet nehéz elképzelni egy kezdő zenekarigazgatónak. Hogy lesz ebből nagy dobás, amire mindenki felkapja a fejét?

Ide kapcsolódik:
A legcsodálatosabb mandarin - Fülöp Viktor balettművészre emlékezünk

A következő pár hónap sűrű utazásokkal telt, tárgyaltam vagy két tucat hangversenyrendezővel, fesztivállal. Hamar rájöttem, mennyivel hatékonyabb a közvetlen, személyes kapcsolat, mint az ügynökségek közbeiktatása, különösen ha a rutintól eltérő dologról van szó, márpedig ez az volt. Lassan összeállt a nagy projekt: Athén, Brüsszel, Köln és Párizs 1995-re lekötötte a teljes sorozatot, New York és Frankfurt annak egy-egy koncertjét. A partnerek sem voltak akárkik: Athénban a Megaron, Brüsszelben a Flamand Fesztivál, Párizsban a legendás Théâtre des Champs-Elysées, New Yorkban a még legendásabb Carnegie Hall, Kölnben a Filharmónia, Frankfurtban az Alte Oper. És persze hozzájuk jött Budapest, ahol 1994 őszén először ment le a három műsor.

Visszanézve talán a Bartók-sorozat volt a nagy áttörés, amellyel a BFZ belépett a vezető zenekarok exkluzív körébe. Kocsis Zoli a legjobb formáját hozta, mindenhol szenzációs volt, Kováts Kolos és Komlósi Ildikó fantasztikus drámát teremtettek a Kékszakállú várának véres, könnyek áztatta falai között, Iván és a zenekar hihetetlen odaadással és intenzitással zenélt, valahogy mindenki érezte, hogy most érkezünk meg oda, ahova mindig szerettünk volna eljutni, amiről álmodtunk. Első alkalommal jutottunk el a Carnegie Hallba: amikor az első próbán beléptünk a színpadra, nem szégyellem, elsírtam magam, és nem én voltam az egyetlen. Ugyanilyen izgalmas volt debütálni a Théâtre des Champs Elysées-ben, ahol Stravinsky Tavaszi áldozatának sikerútja a zenetörténet egyik legnagyobb botrányával indult. Megannyi szentély, amelyről eddig csak olvastunk, és most itt vagyunk, megcsináltuk.

Egy ilyen óriás-produkció persze rengeteg buktatóval jár, kettőt idéznék fel. A Kékszakállúban Halász Péter egy áttetsző sátrat képzelt el a zenekar közepén, ahol az ajtók feltárulásakor fegyverek, ékszerek, virágok villannak fel, de csak a hetedik ajtó kinyílásakor derül ki, hogy a sátorban a herceg három korábbi felesége várja Juditot. Finom koncepció volt, kicsit meglepő is, Péter erőteljesebb gesztusokkal szokott dolgozni. A zeneakadémiai előadás előtt pár nappal Péter egy interjúban elmondta, hogy a csúcsos sátor egyfajta fallosz-szimbólum. Kapitális hiba volt, a Zeneakadémia bepánikolt, összeült a rektori tanács és megtiltotta a sátor felállítását. Iván protestált, sokunknak a Mandarin kölni bemutatója jutott az eszébe, ahol a polgármester Adenauer betiltotta a további előadásokat, de hát azóta sok idő telt el, 1994-ben talán nem kellene cenzúrázni koncerteket. Vad csörteváltás folyt a Magyar Hírlapban, a zenekart azzal vádolták, hogy orfeumot akar csinálni a patinás Zeneakadémiából. A rektori tanács hajthatatlan volt, a koncert kényszerből szcenikai elemek nélkül ment le, az ominózus sátrat csak az athéni előadáson állíthattuk fel. A vicces az, hogy beszélgetve a közönséggel senki nem volt, aki rájött volna a sátor szimbolikus jelentésére, az egész pesti cirkusz értelmetlen volt.

Halász Péter
Halász Péter – fotó: Cultura.hu

Mivel a rektori tanács határozata minden szcenikus elem alkalmazást megtiltotta, a Fából faragott királyfit is csak tánc nélkül adhattuk elő, pedig a rendező Halász Péter és Bozsik Yvette gyönyörű koreográfiát készített. Péternek épp ekkor ment egy sorozata a Kamrában, mindennap valami más, néha performansz, néha színházi est, a betiltott zeneakadémiai előadást két nap múlva itt mutatta be. A zene magnóról ment, Fischer Iván recitálta Balázs Béla librettószövegét. Szép előadás volt, csak az okozott derültséget, amikor a darab felénél leállt a zene. A csöndet Iván törte meg: „Talán meg kellene fordítani a kazettát…”

És most ugrás Brüsszelbe. Fontosnak tartottuk, hogy a darabokat kevésbé ismerő külföldi közönség értse a történeteket. Ezért vetítettük a szöveget, az operában a szövegkönyvet, a Mandarinban és a Fából faragott királyfiban Lengyel Menyhért és Balázs Béla a partitúrába beírt tömörített librettóját. Néhány koncertteremben volt saját szövegkivetítő, néhányban nem, egyszerűbb volt, ha mi visszük magunkkal nemrég vásárolt berendezésünket, afféle villanyújságot. A zenekar mögött lábakon állt, a közönség könnyen olvashatta a számítógépbe betáplált szöveget, mindenhol az adott ország nyelvén. A rendszert Iván asszisztens karmestere kezelte, ügyelve arra, hogy minden mondat a megfelelő zenei pillanatban jelenjen meg.

Bartók: A csodálatos mandarin – Szumrák Vera / Harangozó Gyula

Brüsszelben nehezítette a helyzetet a kétnyelvűség, a vallonokkal franciául, a flamandokkal hollandul kell mindent közölni. Csak az egyik nyelv használata tilos, ezért átprogramoztuk a rendszert úgy, hogy a villanyújság felső sorában a holland, alsó sorában a francia változat jelenjen meg. A Csodálatos mandarin előadásán a legizgalmasabb résznél (épp akasztották a mandarint) először elsötétült a tábla, majd visszajött a holland szöveg, francia nélkül. Jó egy percig ment a csak holland változat, majd a francia szöveg üres helyén megjelent egy „teszt üzemmód” felirat, ez fehérről időnként pirosra váltott és villogott. Felül továbbra is ment a holland szöveg, megtudhattuk, hogy a mandarin túlélte az akasztást, jó hír a flamandoknak. Újabb fél perc múlva abbamaradt a villogás (pedig a vallonok már kezdtek hozzászokni), és megjelent egy vekker, amely mutatta a pontos időt: 21.15. Asszisztens karmesterünk itt feladta a harcot, hogy észre térítse a számítógépet, kikapcsolta az egészet. Utólag kiderült, hogy a koncertteremben pár tizedmásodperces áramszünet volt, ettől leállt a rendszer, majd újraindította magát.

Serge Dorny
Serge Dorny – fotó: Le Progres

A koncert ennek ellenére nagy siker volt, a közönség vetítés nélkül is kitalálta, hogy szegény mandarin a végén meghal. Serge Dorny, a Flamand Fesztivál igazgatója idegesen rohant hozzám, mi volt ez a gikszer, neki az állásába kerülhet, itt volt a teremben a legrettegettebb zenekritikus, aki utálja őt, mit fog ez írni. Politikai botrány is lehet belőle: a fesztivál diszkriminálja a vallonokat. Másnap hajnali 5-kor ott állt a nyomda előtt, hogy elsőként olvashassa a kritikát és felkészülhessen a legrosszabbakra. Hétkor dörömbölt a szállodai szobám ajtaján, arcán a Titanic elsüllyedését túlélők üdvözült mosolyával. Hozta a cikket, az volt a címe, hogy L’Heure du Mandarin – A Mandarin órája. Egekbe menesztette a zenekart, Ivánt, Dornyt, akinek a meghívásunk az eszébe jutott. „Ez volt az évad legjobb koncertje, végre eljött a Mandarin órája: méltó előadásban hallhatta a brüsszeli közönség ezt a zseniális darabot. A figyelmes zenekar még azt a szívességet is megtette, hogy tájékoztassa a közönséget a pontos időről: 21.15-kor voltunk tanúi ennek a csodának.”

A fesztivál később többször visszahívott minket. Valahányszor találkoztam Dornyval, megkérdeztem tőle, hány óra van. Mindig azt felelte, 21.15. Szép karriert csinált, a Londoni Filharmonikusok igazgatója lett, 2003-tól a Lyoni Operaházat vezette, most a müncheni Bayerische Staatsoper intendánsa. Rég nem találkoztunk, pedig jó lenne megtudni tőle, hány óra van.

bfz budapesti fesztiválzenekar bartók béla a csodálatos mandarin
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésA tehetség kötelez – fiatal debreceni művészek adnak koncertet
Következő bejegyzés Latinovits féltestvére, aki a színház miatt vált ki az LGT-ből – 75 éves Frenreisz Károly

Ajánlott Bejegyzések

Intermezzo

Slágerek, mítoszok és különös állatfajok – 10 érdekesség Máté Péter életéről

2023. február 3.2 perc olvasás
Live

Kövesd élőben online a Prokofjev-maratont!  

2023. február 3.2 perc olvasás
JM blog

Brácsapróbajáték a Danubia Zenekarnál

2023. február 3.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.