Idén huszadik alkalommal rendezik meg a Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivált 2022. november 10. és 17. között, amely egy nemzetközi szintű klasszikus zenei rendezvénnyé nőtte ki magát. Az elmúlt években Európa majdnem minden országából voltak fellépő művészek a rendezvényen, a már ismert és befutott zenészek mellett fellépési lehetőséget kaptak a pályakezdő, fiatal tehetségek is. A fesztivál kezdeteiről és programjáról Bihari Lóránt főszervezővel beszélgettünk.
Huszonkét éve, Székelyudvarhelyen mindenki nagy meglepetésére megnyitotta kapuit a G. Café. Abban az időben az első kultúrkocsmának számított, hiszen a kellemes hangulat, kedves kiszolgálás mellett a helyszín falain mindig volt egy-egy képzőművészeti kiállítás, netán helyi vonatkozású fotótárlat, vagy épp a helyi aktív fotográfusok témái bemutatásának szolgált helyszínéül a legendás G. Café. A kétezres évek elején ez a hely nagyon másnak számított a zenei előadó estek szempontjából. A folyosó után az első terembe lépve zöld színű falak és sötétbarna bútorzat fogadta a vendéget. Tovább lépkedve a másik terembe egy kis színpad volt, ahová mindig szerettek ülni a vendégek, mert ki lehetett látni a macskaköves Szent Imre utcára. A színpad nem ezért írt történelmet. Ezekben az időkben kezdődtek el Udvarhelyen a klubkoncertek. Bihari Lóránt, a hely egyik akkori tulajdonosa számtalan, abban az időben még ismeretlen formációt hívott meg a Gé-be. A közönség közelebb kerülhetett a jazz zenéhez és más világzenei és könnyűzenei stílushoz, amelyek manapság már könnyen elérhetőek az internetes zenei platformokon, de akkor még elérhetetlennek számítottak. A Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivál ötlete is innen és tőle, Bihari Lóránttól indult el.
– Hogyan indult el a fesztivál?
– 2000 decemberében megnyitottuk a G. café nevű helyet, ez azért fontos mert innen indult minden. Már a kezdetektől fogva szerveztem ott kulturális eseményeket. Voltak itt francia és cigány vándorzenészek, könnyűzenei koncertek, egyéni műsorok és ami abban az időben (és most is) ritkaságnak számított egy kultúrkocsma színpadán a kamarazenei koncertek. Egy ilyen eseményre hívtam meg a csak néhány hónappal azelőtt alakult Tibérius Vonósnégyest is, akinek a tagjai mai napig segítenek a Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivál műsorát összeállítani.
Két év szervezkedés, sok sikeres és néhány sikertelen rendezvény után bejegyeztünk egy egyesületet, hogy pályázhassunk. Azt tudni kell, hogy a kultúratámogatás akkor helyi és regionális szinten is gyerekcipőben járt. Magyarországon is talán csak az Illyés Alapítványnak voltak ilyen célra kiírt pályázatai. 2002 őszén jegyeztük be a G. Egyesületet, és még abban az évben megszerveztük az első kamarazene-fesztivált. Ez a rendezvény mindössze három napot tartott, mindennap egy koncertet hallgathatott meg a nagyérdemű.
– Hogyan alakult tovább az eseménysorozat története?
– A résztvevő zenekarok Marosvásárhelyről és Régenből érkeztek. A következő két évben a rendezvény a körülményekhez képest elindult a fejlődés útján. Ugyan még nem érkeztek külföldi előadók a rendezvényre, de a fellépők egyre magasabb minőséget képviseltek. A fesztivál történetében az áttörést az jelentette, amikor a Tiberius Vonósnégyes tagjai úgy döntöttek, hogy elindítanak egy komolyzenei rendezvényt Marosvásárhelyen, a Tiberius Napokat. Ettől az évtől kezdve vált igazán színvonalassá és sokszínűvé az SZKF. Teltek az évek, egyik fesztivál követte a másikat, volt év, amikor öt napot tartott a rendezvény, a következőben meg hetet. A színvonalat megtartottuk, egy kisvároshoz képest nem kis teljesítmény, mert még mindig nincs működő kultúratámogatás városunkban és környékén. Igaz, hogy feljebb lépni nem sikerül, tehát igazi világsztárokat nem tudunk lehozni, de nem is ez a cél.
– Azért valami mégis jól működik, hiszen idén ünnepli huszadik évfordulóját az esemény. Bekapcsolódott más intézmény is?
– A fesztivál huszadik kiadására sikerült számos kulturális intézményt meggyőzni, hogy vegyenek részt a rendezvény szervezésében, valamint finanszírozásában, úgymint az Udvarhely Néptáncműhely, a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház, a Kaszaj Egyesület és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont. Ők az SZKF úgynevezett kísérő programjainak egy részét szervezték/finanszírozták.
– Az elmúlt évekhez képest más zenei stílusok is megjelentek az idei programban.
– Románia talán legrégebbi kamarazenei rendezvényének huszadik kiadását úgy szerveztük meg, hogy a klasszikus zenei koncertek mellett rock, jazz és népzenei kamarakoncertek és előadások is szerepeljenek a rendezvény programjában. Így téve a zene ünnepévé az év utolsó nagy rendezvényét városunkban.