„Őrizzük és gazdagítjuk azt a szép örökséget, amit annak idején Patachich Ádám püspök megálmodott és megvalósított” – mondja Böcskei László püspök a nyagyváradi Kaganovskiy Estékről.
Késő ősz van itt, Partiumban, érezni a tél ízét és illatát. Nagyváradon a kockakövekkel kirakott udvar, fekete vaskapu nyílik és egy csodálatos, impozáns épület látványa tárul elénk. Időutazás ez: késő osztrák barokk stílusba öltöztetett épület áll az udvar közepén, amely már megannyi korszakot túlélt. Ez a Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota. Hétköznap van, mindenki végzi a dolgát, a kertészek gondoskodnak az udvar tisztaságáról, a bejárati ajtón jönnek-mennek az emberek, mindenki köszön, főleg magyarul. A palota előterében márványból kirakott padló és a régmúltat idéző oszlopok fogadnak. Az első emeletre érve máris meleg fény árad egy szobából. Piros bársony ülőalkalmatosságok, középen egy női portré figyel, sárga-zöld csíkos falak idézik a századforduló hangulatát, az ajtók fölött látható flamand tájak teszik a helyiséget még különlegesebbé. A királyi lakosztályban vagyunk, ahol Sisi és Ferenc József 1857. május 26-27-én tett látogatást. A falon az uralkodó pár egy-egy portréját látjuk. Sisi csak egyszer, de Ferenc József császár többször járt az épületben, sőt ellátogatott ide az uralkodóház számos tagja, mint például Rudolf és Ferenc Ferdinánd főhercegek.
A lakosztályon végighaladva abba a terembe érkezünk, amely a püspök zenekarának volt az előadóterme. Mint kiderült Patachich Ádám püspök, a palota építtetője szerette és pártolta a komolyzenét, és Michael Haydn, majd Carl Ditters von Dittersdorf zeneszerzők nevéhez számos olyan komolyzenei előadás fűződik, amelyeknek a palota adott otthont. Michael Haydnnak állít emléket a palota oldalszárnyának tövében kialakított barokk kert, amelyet két, sövényekből kialakított lant díszít.
Tovább sétálva megérkezünk a koncertterembe, amely a falain található nagy freskókról a nagy festett terem nevet viseli. Egy kedves arcú hölgy jön szembe, és boldogan meséli Arturnak, hogy az esti koncertre már hétfőn elfogyott az összes jegy. Artur örül, az arcán mély alázat látszik, mosolyog. Igen, az esti koncertek. Április óta zajlik a palotában az a különleges koncertsorozat, amelynek neve Kaganovskiy Zenei Esték. A kis festett teremben nyolcan ülnek a kottatartók mögött és a Felix Mendelssohn-Bartholdy Esz-dúr oktett, op. 20 művét próbálják estére. Ebben a teremben ez a hangzás tökéletes. Az időutazás folytatódik. Haydnék ugyanígy próbálhattak, csak épp gyertyafény mellett. Olyan érzés mintha az idő kereke spirálisan haladna előre és ismétlődne. Megszűnik a tér- és az időérzés, a zene íze jó, mindenki külön szólamot játszik, de összhang van, hiszen csodálatos zenészek vannak ezen a helyen. Az elfáradt lélek töltekezik, mélységek és magasságok találkoznak egymással. Patachich Ádám megengedhette magának ezt a lélekemelő pillanatot, és most hónapról hónapra hasonló pillanatokkal ajándékozza meg a város lakóit Böcskei László püspök is, aki fél éve kérte fel Artur Kaganovskiy hegedűművészt és a Kaganovskiy Virtuosi zenekart, hogy legyenek partnerei ebben.
Böcskei László, Nagyvárad római katolikus püspöke, aki Patachich Ádámhoz hasonlóan fontosnak tartja a művészetek támogatását, a kulturális örökség megóvását és gazdagítását. Ezekről kérdeztük Böcskei László püspököt.
– Hogyan látja a palota működését és jövőjét kulturális szinten?
BL.: A püspöki palotával egy gazdag örökség került vissza jogos tulajdonosához, az egyházhoz. Ugyanakkor egy lehetőség is, és megpróbáltunk a munkatársaimmal ennek az épületnek egy olyan rendeltetést adni, ami összhangban áll a palota megálmodójának és építtetőjének, Patachich Ádámnak a szándékával. Ő egy egyházi központot hozott létre, amelyben a lelkiség, a kultúra és a tudomány egyaránt otthonra találnak. Mi ezt tartottuk szem előtt, amikor 2017 végén elkezdtük az épület felújítását. A tervek elkészítésénél arra is figyeltünk, hogy a székesegyház megőrizze központi helyét ebben a barokk komplexumban. A palotában kapott helyet az egyházszervezés szempontjából elengedhetetlen püspöki hivatal, illetve egy látogató központ, amely a kulturális értékek megőrzését és gazdagítását szolgálja. Ilyen értelemben az első emelet ad otthont az egyházművészeti gyűjteménynek, a második emelet pedig időszakos kiállítások számára biztosít megfelelő teret. Szintén a második emeleten egy száz fő befogadására, képzések, találkozók, előadások szervezésére alkalmas konferenciaterem is rendelkezésre áll. Otthonra talál itt és szépen kiegészíti egymást a klasszikus zene és a kortárs művészet, egyházi és laikus intézmények közösségépítő programjai. Úgy érzem, hogy nem csak óvjuk és ápoljuk az elődöktől ránk testált örökséget, hanem próbálunk ezzel úgy élni, és mások számára megközelíthetővé tenni, hogy a ma embere tudjon általa gazdagodni, és tudjon még valamit hozzátenni. Fontosnak tartjuk, hogy a látogatók igényességgel találkozzanak ezekben a terekben: minőségi zenével, szépen berendezett kiállítóterekkel és főleg vendégszerető emberekkel. Ez egy pasztorációs lehetőség és eszköz, hiszen az egyháznak elsősorban az a feladata, hogy az evangélium üzenetét elvigye az emberekhez. A munkatársaimmal együtt arra törekszünk, hogy olyan alkalmakat teremtsük, ahol megszólíthatóak vagyunk és másokat is megszólíthatunk. Találkozik itt a magyar, a román, a szlovák, a német, ma pedig olasz vendégeink is vannak, akik a második emeleten egy kiállítást fognak megnyitni. Ez mind ebben a környezetben történik. Igyekszünk jól kihasználni és gyarapítani mindazt, amit annak idején Patachich Ádám püspök megálmodott és megvalósított. Szeretném hangsúlyozni, hogy az általunk szervezett programoknak elsősorban közösségépítő és a közösséget erősítő szerepe van. Egy olyan környezetben történik mindez, ahol már az elődök is mertek nagyot álmodni, és mi is próbálunk megfelelni a mai igényeknek. Nem szeretnénk a helyi kultúrintézményekkel konkurálni, hanem az is a célunk, hogy keressük és építsük velük a kapcsolatot, pl. a filharmonikusokkal, a színházzal, a tanintézményekkel, más felekezetekkel. Ezért minden egyes programunk egy megszólítással, meghívással kezdődik, és a találkozásnak, egymás gazdagításának a felüdítő lehetősége. Erre törekszünk ebben a palotában.
– Az épület oldalszárnyánál két lant formálódik ki a zöld övezetben, amely Michael Haydn-nek és zenekarának állít emléket. Ők voltak Patachich Ádám püspök állandó zenekara itt a palotában. Most itt vannak Kaganovskiyék, akik ugyancsak időközönként koncerteket adnak itt a palotában. Hogyan találkoztak, mik a tervek?
BL.: Miután megnyitottuk a palotát, és az érdeklődők bejárhatták az épületet, eljött Artur Kaganovskiy is, és megkért, hogy engedjem meg hogy kipróbálhassa a hangszerét a palotában. Végig hegedülte a termeket, és a nagy festett teremet találta a legalkalmasabbnak arra, hogy koncertet adjon. Az ő ötlete volt, hogy indítsunk el egy koncertsorozatot. A mai előadás volt a hatodik, és még lesz egy, a karácsonyi koncert, amelyre egy nagyon színvonalas programot készítenek elő Arturék. A közönség részéről nagyon pozitív a fogadtatás, mindig teltházzal zajlanak koncertek, és olyan jó látni, hogy a végén a résztvevők nem rohannak el, hanem egy bor mellett beszélgetnek, kapcsolatok erősödnek és szövődnek.
El kell mondanom azt is, hogy közel 300 éves múlttal rendelkezik a székesegyház Szent László Zenekara és Kórusa. Nagyon hálás vagyok, hogy van kivel gyarapítani azt a gazdag kulturális örökséget, amivel egyházmegyénk rendelkezik.
Három éve már, hogy a Kaganovskiy házaspár, Artúr és Eszter Erdélybe, pontosabban Nagyváradra költözött. Fél éve tartják a Kaganovskiy-estek koncertsorozatot a püspöki palotában. Ennek apropóján beszélgettünk a művészekkel.
– Mi a koncertsorozat célja, ki a célközönség? Kikkel játszotok együtt, és mire figyeltek a koncertsorozat felépítésében?
KE.: Hálásak és büszkék vagyunk, hogy Főtisztelendő Böcskei László Püspök Atya és a nagyváradi római katolikus egyházmegye támogatásával Erdély talán egyik legrégebbi, Michael Haydn és zenekara által alapított zenei hagyományának lehetünk folytatói a Nagyváradi Püspöki Palotában. Célunk, hogy tudásunk, tapasztalatunk és tehetségünk legjavát adjuk a Kaganovskiy Esték sorozat koncertjein. Olyan időket élünk, amikor nehéz az emberek figyelmét pár percnél többre megragadni, de ha sikerül, a hallgatóság a zenészekkel együtt beleolvad a zenei élmény folyamatába, és megtörténik a csoda. Ezt a csodát keressük minden alkalommal.
– A minőségi klasszikus zene játszása küldetés számotokra, amolyan misszió. Mi alapján válogatjátok össze a repertoárt?
KE.: Joseph Haydn azért lett a vonós kvartett mint zenei forma „atyja”, mert az akkori udvar zenei adottságaiból, lehetőségeiből kihozta a maximumot. Saját bevallása szerint „arra volt kényszerítve, hogy eredeti legyen”. Az alapkoncepció nálunk is ugyanaz. Mi is abból főzünk, ami van. Az adottságok szerint választjuk ki a programot. Igyekszünk nem gyakran játszott műveket megszólaltatni, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy avantgárd műveket játszunk, de folyamatosan bővítjük a repertoárt, amit közönségünk nagyon értékel.
– Három éve hazaköltöztél, köztudott, hogy a gyökereid Székelyudvarhelyhez kötnek. Hogy érzed, újra megtaláltad a helyed itthon, milyen terveid vannak?
KE.: Igen, Székelyudvarhelyen születtem, nőttem fel, szüleim ott élnek, bátyám, Sándor a Kolozsvári Magyar Operában énekel. Igen, Artúrral együtt jól érezzük magunkat itthon. Rengeteg szeretettel vagyunk körbevéve, barátok, ismerősök, rokonok által, és ez pótolhatatlan. A jövőben nagyon szeretnénk fiatal tehetségekkel és tehetségeknek szervezni programokat, mesterkurzusokat, versenyeket. Addig is, bevonjuk őket a zenekari előadásainkba, ahogyan már eddig is tettük.
– A püspöki palota zeneművészeti tanácsadója vagy. Elindítottad a Kaganovskiy-estek című sorozatot, amely egyre nagyobb teret hódít. Hogyan látod a klasszikus zene fogadtatását Erdélyben?
KA.: Rendkívüli örömmel töltött el, amikor Böcskei László megyéspüspök felkarolta kezdeményezésünket, hogy egy szakmailag, zeneileg színvonalas kamarakoncert-sorozatot akarunk létrehozni, ami hiánypótló ebben a városban. Ennek a lényege az együtt- és az örömzenélés. Hiszen mi rendkívül szeretjük és élvezzük, amit csinálunk, megtiszteltetés, hogy egy ilyen reprezentatív helyen tehetjük. Ha ebből az örömből át tudunk adni egy kis szeletet a közönségnek, akkor már elértük a célunkat.
– Nagyon erős képzésben részesültél, olyan kiváló tanárok gazdagították a tudásod, mint Isaac Stern. Mi a te művészeted titka, mit jelent neked a hegedű?
KA.: Isaac Stern nemcsak nagyszerű hegedűművész volt, hanem nagyszerű mentora sok fiatal tehetségnek. Így kerültem én is a szárnyai alá alig 7 évesen. Mivel a hegedű az életem, úgy gondolom ez az én felelősségem, továbbvinni játékomban ezeket a rám ruházott értékeket, zenei hagyományokat.
– Mit jelent neked Erdély, mi fogott meg itt a legjobban, és mi az, amit nehezen tudsz elfogadni?
– KA.: Erdély a feleségem hazája, és ezáltal az én otthonom is. Nyitott vagyok bármilyen ötletre vagy javaslatra, bár a művészeti élet Romániában nagyon különbözik a New Yorkban vagy akár a Nyugat-Európában megszokottól is. Mindazok a dolgok, amiket nehezen elfogadhatónak találok, egyszerűen nem fogadom el. Így a saját sorozatunkon igyekszünk megteremteni egy olyan ideális légkört, ami a világban megszerzett tapasztalatainkra építve, a legoptimálisabban szolgálja a zenét, a zenészt és a közönséget.
– Művész házaspárként hogyan készültök a karácsonyi ünnepekre és az év végére? Milyen évet zártatok idén?
KA.: Nagy izgalommal készülünk sorozatunk utolsó koncertjére ez évben, ami december 19-én lesz a Palotában. Bach zenéjével fogjuk ünnepelni Megváltónk születését. Sikeres évet zárunk, ahogyan azt az M1 csatorna is jelentette. Az áprilisban Főtisztelendő Böcskei László püspök atyával elindított Kaganovskiy Zenei Esték a 2022-es év egyik sikertörténetének számít.
Az osztrák barokk stílusjegyeit viselő püspöki palota építését Patachich Ádám püspök rendelte el. Az épület megtervezésével Franz Anton Hillebrandtot bízta meg, aki 1761-ben látott munkához. Az építési munkálatok 1777-re zárultak le, az előző évre a püspöki palota kápolnájának Johann Nepomuk Schöpf által festett freskói és oltárképe már elkészültek. A palota dísztermének Szent Lászlót életét ábrázoló falfestményeit Storno Ferenc 1879-re készítette el. Az Erdély legnagyobb barokk világi épületeként számon tartott palotának a helyi hagyomány szerint 365 ablaka van. Tervezője, Franz Anton Hillebrandt, korának egyik legnevesebb építésze volt. A munkálatok kezdetekor még „csak” a magyar királyi kamarának dolgozott, de alig tíz évvel később már a bécsi császári udvar főépítésze lett. Nevéhez fűződik a budavári királyi palota, a pozsonyi vár, valamint a bécsi Hofburg átépítése is. (További információ ide kattintva.)
2017-ben a magyar kormány 1,948 milliárd forinttal támogatta az épület felújítását. (Bővebben ide kattintva. )