„Eljön az ideje még, születni fognak újabb Ninivék és jönnek új Jónások” – mondja az Úr Babits Jónás könyve című elbeszélő költeményében. Kik az új Jónások, s mik az ő feladataik? Bereczki Csilla minden Jónás rendezésében erre keresi a választ. A Jónások – Babits Live című monodráma feldolgozás újabb értelmezése a műnek. Az ESZME Fesztiválon látható előadás kapcsán beszélgettünk Hannus Zoltánnal.
– Bereczki Csilla többször megrendezte már a Jónás könyvét. Az egyes előadások mindig valami új nézőpontját is behozzák a műnek. Beszélgettek arról, mi izgatja Csillát a Jónásban, hogy újra-meg újra megrendezi?
– A próbák során beszélgettünk a korábbi előadásokról, hogy leginkább a játszó személye adhat mindig más megközelítéseket. Hogy mi áll jól az adott színésznek, mit erősít fel jobban a Babits szövegből, milyen formai eszközökkel gazdagítja azt. Így alakult a mi Jónásunk hangulata, hangvétele is.
– A bábos monodrámának ki a főszereplője, a báb, a szöveg vagy a történet mesélője?
– Engem is ez izgatott, ezt kérdeztem Csillától, hogy ki mesél. Meg kell különböztetni az Urat, Jónást, s azt, aki mindezt elmeséli. A mi megközelítésünkben a mesélő a központi figura, a báb Jónás. Az előadásban arra törekedtünk, hogy jól érzékelhető legyen a mesélő viszonya, annak változásai az elmesélt történethez, amit a báb mozgatásával lehet a legjobban megmutatni. Itt a mesélő élteti Jónást, nem csak interpretálja a történetét, kettőjük viszonya is érdekes.
– Bereczki Csilla is azért térhet vissza többször a témához, mert nagyon fontos az a kérdésfelvetés, hogy kik a ma Jónásai, vannak-e próféták, és mi a szerepük.
– Sokat beszéltünk arról, hogy viszonyulunk mi ma, itt élő és gondolkodó emberként Babits Jónásához. Végül is a mesélő is egy Jónás, a nézőtéren is ülhetnek Jónások.
Kik vagyunk mi? Akik időnként nem vállalunk felelősséget a kihívásokért, a feladatokkal nem megyünk tovább. Erről is próbál beszélni az előadás, hogy milyen felelősségünk van akkor, amikor prófétaként kellene viselkednünk.
– Az egyik tételmondata a műnek, hogy „születni fognak újabb Ninivék és jönnek új Jónások” Mit jelképez Ninive, s a mai „Ninivében” mi a szerepe Jónásnak?
– Azt szerettük volna követni, ahogy Jónás próbál menekülni a feladat elől, hogy meddig képes és hajlandó elmenni a prófétaság vállalásának eltagadásában, az elbújásban, Megpróbáltuk földrajzilag is követni ezeket a távolságokat, hogy milyen messzire menekült el, s végül milyen körülmények között ment bele a próféta létbe. Azt is érzékeltetni akartuk, hogy a ninivei létezésének három helyszínén hogy viselkedik mindig másként. Ehhez nagy segítséget adnak a hangok, az akusztikai eszközök, amelyek jól érzékeltetik Jónás változásait, a niniveiek Jónáshoz fűződő viszonyait.
– Jónás, ahogy Jób is, szembefordul az Úrral, vitatkozik vele. Jónás lázadása mikor, miért fordul elfogadásba. Ezek a mi lázadásaink is?
– A kisember félelme a felelősségvállalástól, amikor úgy érzi, nagy a kabát, s ő kicsi benne, mint ahogy mi is sokszor hajlamosak vagyunk nem beleállni abba a történetbe, amit el kellene vállalnunk. Innen indul a történet. Ezt próbáltuk megtalálni Babits szövegében is, ez hogy változik Jónásnál.
– Magasztos a történet, de a nyitóképben a mesélő egy szatyorból veszi elő a bábot, a kellékeket. A játszótér egy asztal. Hétköznapivá, hozzánk közel állóvá kellett tenni a bibliai történetet?
– A kezdeti munkahipotézisünk az volt, hogy mutassuk meg, ki lehetett az a személy, aki tanúja volt Jónás útjának. Azt gondoltuk, hogy ő egy matróz, aki végigkövette az eseményeket, ő az, aki magából farigcsált egy amatőr bábost. A báb olyan hétköznapi eszközökből készült – egy csavarhúzó nyél, uszadékfák – ami ott lehetett a hátizsákjában, ebből rakta össze a báb Jónást, s valószínűleg abból él, hogy egyedüli szemtanúként útja során meséli a történetet. Végül az előadásban nem matrózként, de szemtanúként kutatja Jónás történetét.
– Monodrámát eddig még nem játszott. Az asztalnyi helyszín mintha mindent felerősítene.
– Azt szerettem volna kipróbálni, hogy egy ilyen volumenű és erősségű szöveggel, ha kiállok és elmondom, érvényesen lehet-e beszélni ezzel a szöveggel. Ha beleállok, érvényesen tudom-e tolmácsolni.
– A szövegtől vagy az előadás módjától érvényes?
– Nagyon szeretem a Jónás könyvét. Úgy vélem, sikerült kitalálnunk egy olyan előadást, ami tovább élteti a szöveget. Az előadásban nem csak Babits műve hangzik el, Adamik Zsolt írt hozzá egy prológust, amiben a szemtanú szeretné megérteni azt a történetet, amit elmesél. S belőle, mintegy másik Jónásból csúszik ki Jónás imája, Babits verse.
– Hosszú éveken át játszott a Stúdió K-ban. Ezt a fajta kísérletező színházat keresi, amikor az anyaszínházon kívül számos más színházi produkciójában is részt vesz?
– Alapvető motiváció. Úgy vélem,
minden színész jobban jár, ha megengedi magának a kísérletezést, mert így lehet jó kérdéseket feltenni a következő előadások során.
Muszáj kísérletezni, nyitottnak, rugalmasnak maradni, ettől lesz élőbb a szaktudásom, ettől lesznek élőbbek az előadások.
– Sokat változott pályája során a bábművészet, az arról való gondolkodás, a tanítása. Hogyan tükröződik a szakma a saját munkásságán keresztül?
– A Stúdió K-s éveim legelején már kapcsolatba kerültem a bábbal. Ott kezdtem el azt a fajta gondolkodást megtanulni, amit animációnak nevezhetünk. Arra gondolok, hogy kezel egy tárgyat, egy bábot egy előadás, milyen helyi értékekben helyezi el azt a játszó személyekhez képest. Ezek olyan animációs lehetőségek, amiket az évek során igyekeztem megérteni, megtanulni, ezzel tudtam előre lépni. Én a szöveg felől jövök, ezeket a tudásokat menet közben szedtem fel. Most is nagyon élveztem azokat a heteket, amikor Oláh Tímea tervezővel közösen gondolkodtunk a Jónás bábfiguráról, arról, ahogy készült, s elnyerte végleges karakterét.
– Az előadás címe, JÓNÁSOK – Babits Live! Mitől a többesszám?
– Nem csak Jónás, de Hannus Zoltán, a mesélő, a nézők közül sokan magunk is Jónások vagyunk, akik ugyanúgy elszaladnánk a feladatok elől. Ezzel nézünk szembe, hogy nem csak a történet Jónása vállalja el nagyon nehezen a rá kiszabott feladatot. Néha mi is megfutamodunk.
Muszáj eldöntenünk, hogy bizonyos értékeket, értékrendet – teljesen mindegy, hogyan élünk, mivel foglalkozunk – képviselnünk kell.
Én azzal tudom ezt megtenni, hogy bizonyos minőségű előadásokat hozok létre – de maximalista vagyok –, így sosem érem el a tökéletest. De próbálok minél fontosabb, minél értékesebb, minél több mindenről szóló anyagokba belefogni olyan munkák kapcsán, amikor ezt én dönthetem el. Hogy beleállhassak abba, hogy fontos dolgokról beszéljek.
Jegyvásárlás a fesztivál előadásaira itt lehetséges.
