Számos olyan kifejezést, szókapcsolatot használunk, amelyek eredetét már nem feltétlenül ismerjük, de egykor a mindennapokban használatos, közismert tárgyak nevéhez kötődtek. A Néprajzi Múzeum Facebook-oldalán futó sorozatában olyan ma is használt hétköznapi kifejezéseket bont ki, amelyek a múzeum gyűjteményében is megtalálhatóak „tárgyiasult” formában. Ez a nyelvtrezor, a Néprajzi Múzeum játéka a gyűjtemény darabjaival.
Necces tárgyak
A mai köznyelvben használt „necces” kifejezés ismerősen csenghet, ha valamilyen kellemetlenségről, bizonytalan kimenetelű dologról beszélünk. Ez a kifejezés eredetileg a sportjátékok azon mozzanatából szivárgott be a nyelv hétköznapi használatába, amikor a labda éppen, hogy csak átjut a háló felett. A „necc” szó másik jelentése, amely egy háló alapú hímzéstechnikára utal, napjainkban kevésbé ismert.
A „necc” eredetileg német eredetű szó, melynek jelentése háló. A neccelés egy háló alapú hímzéstechnika elnevezése, melynek végterméke a „necc”, de a „rece” vagy „rececsipke” elnevezéseket is használták a necc szinonímájaként. A technika leírását ismertető szakirodalom a „rece” kifejezést használja gyakrabban, amely a szintén háló jelentésű olasz „rezza” szóból ered.
A rece vagy necc készítése a hímzés- és csipkekészítési technikák közé sorolható. Az egyszerű rece kender-, len- vagy selyemfonalból csomózott háló. A hímzett recénél a hálót keretre rögzítik, és mintákat hímeznek bele, mely a lebegő, áttört hatásával a csipkéhez hasonlít.
A nemesi öltözetekben már a 16. század végétől divattá vált használata, de egyházi textíliákon is gyakran előfordult. A nemesi receminták motívumai reneszánsz mintakönyvekből váltak ismertté, illetve a kereskedelemnek is nagy szerepe volt elterjedésükben. A hímzett rece használata a 18. századtól terjedt el a magyarországi parasztság körében. Elsősorban a kelengyéhez tartozó drága, ünnepi ruhadarabok, lakástextíliák díszítményeként készültek a rececsipkék: az anyagra rávarrva, vagy az anyag végéhez toldották, illetve két anyagszél összeillesztésénél betétként. Ilyen csipkebetét az első képen látható, a történeti Gömör megyében gyűjtött, 18-19. század fordulójáról származó lepedővég díszítménye, melynek középső hálós részét necceléssel alakították ki, és indás csillagvirág mintával hímezték.
Necceléssel készülhetett maga az egész tárgy is, melyet hímzéssel díszíthettek, vagy díszítés nélkül is hagyhattak. A második képen egy más korból származó hétköznapi tárgy látható, egy necctáska, melyet az 1960-70-es években használtak Dunabogdányban. Ez a kisméretű, rugalmas, hálós kialakítású szatyor a II. világháború után terjedt el, és anyagát tekintve már gyakran műszálból is készült.
A szerző a Néprajzi Múzeum kutató muzeológusa.
