A Fesztivál Akadémia Budapest 22 fős csapata mesterkurzusokkal és előadásokkal teli három napot zárt Marosvásárhely és Csíkszereda után Székelyudvarhelyen.
A három nap alatt a művészek 66 egyéni hangszeres órát és három teltházas koncertet adtak az összesen közel 1500 fős hallgatóságnak. Vivaldi A négy évszak című darabját, valamint Stravinsky ördögi meséjét adták elő Molnár Piroska, Bezerédi Zoltán, ifj. Vidnyánszky Attila és Kelemen Hanna fellépésével Ascher Tamás rendezésében. Az utolsó napon Lakatos György fagottművészt kérdeztük.
– Hogy bírja a csapat?
– Nincs bírásról szó, csak élményről. Persze minden élményhez jár az út, a fáradtság, a kockakő koptatás, a buszindulás, az autópályan töltött hosszú órák…De ha a buszon remek emberek ülnek, ha az órák perceknek tűnnek, ha a 100 éves történetek, sztorik, késő éjszakában legendává nemesülnek, ha a sminkelés, befújás, hangolás prózai valósága zenévé, színházzá válhat, akkor nincsen bírás, csak varázs. Az előadás varázsa. Ha a kérdésre őszintén válaszolnék, akkor a bírás szó esténként a telepakolt szatyrokkal, hátamon a fagottal fel a hegynek szokott felmerülni, de akkor is csak másodpercekre, mert aztán felhevít a tudat, a gyermekeimnek viszem.
– Hogyan értékelnéd röviden az elmúlt három napot?
– Hogyan értékel az ember? Tízes skálán negyvennel? Világcsúcsot hozó 50 méterrel, gólzáporos meccsel, száguldó, mindent átlépő sebességgel? Vagy száz ember mosolya, ötszázé…, hogy számolok, ezeré…tapsok percei, csillogó szemek tengerei, gratulálók sora, mikor jöttök legközelebb óhaja, s az este büszkén kézszorongató, de jó, hogy itt voltatok, ölelgető boldog mosolya. Hargita idén télen alig látott hava, szervezők, vendéglátók mindent megoldó gondosa. Sorolhatnám, de nem fér ide, ha elmondhatnám, órák telnének vele. Nem értékelek csak köszönök, s mindenkit ilyen három napra, sőt ötre, zenével, színházzal, Erdéllyel, Stravinskyval teli boldog, Emberekkel töltött utakra ösztönzök.
