A régizene ünnepe várja a közönséget három napon át, ám ezúttal nem csupán a ritkán megszólaló műveket ünnepeljük, hanem a csoda létrejöttét, hiszen kitárja kapuit a Haydneum.
Október 4-én a Magyar Régizenei Központ két rezidens együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar a Müpában nyitja a bemutatkozó fesztivált, a névadó Joseph Haydn, illetve fivére, Michael, és kortársuk, Johann Georg Albrechtsberger zenéjével.
Másnap a Karmelita Rendezvényterem ad otthont a Les Talens Lyriques és a Purcell Kórus koncertjének, Haydn és Gregor Joseph Werner műveivel.
Október 6-án megjelenik a következő generáció is, délután az Egyetemi templomban a Budapest Bach Consort lesz a Purcell Kórus partnere. A koncert dirigense, a Consort alapító-művészeti vezetője, Szokos Augustin, aki Gregor Joseph Werner, Esterházy Pál, Francz Wenzel Zivilhofer és Istvánffy Benedek műveiből állította össze a különleges programot.
Koraeste régi és új ismerősöket köszönthet a közönség, hiszen a Capella Savariát, mint az első, hazai régizenei együttest, talán nem kell bemutatni. A kiváló és tapasztalt zenészek ezúttal a Zeneakadémia Solti Termében a Haydn-fivérek zenei ajándékát nyújtják át a közönségnek.
A napot egy másik, a nemzetközi zenei világban jól ismert együttes, a Freiburger Barockorchester zárja, amelynek szólistája – Johann Nepomuk Hummel versenyművével – Berecz Mihály zongoraművész lesz. Ő ezen a koncerten ismét bebizonyítja, hogy egy sokoldalú, érdeklődő muzsikus életében kiválóan megfér egymás mellett a modern zongora és a fortepiano, csak éppen időt és energiát érdemes áldozni arra, hogy a régi és az új hangszer lehetőségeinek megfelelően, kétféle előadói stílust is elsajátítson a művész. Ezt a koncertet Carl Maria von Weber zenéje nyitja és egyfajta credóként Haydn „Csoda-” szimfóniája zárja.
Márpedig a csoda létrejött, ha nem is egyik napról a másikra, de ma már egy megvalósult kezdeményezésről beszélhetünk. A hivatalos megfogalmazás szerint a régizene értékeinek támogatását, valamint a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus repertoár népszerűsítését tűzi ki céljául a Haydneum, ám ennél sokkal többről szól.
Vashegyi György, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapítója 23 évvel ezelőtt írt először arról, hogy állami intézményre lenne szükség a régizene számára és most, 2021 tavaszán érett meg a helyzet, hogy a kormányzat támogatásával valóban megalakuljon a Haydneum – Magyar Régizenei Központ.
A központ elsődleges feladata a régizene előadását ösztönző és finanszírozó tevékenység. Bár azt gondolhatnánk, sok újat már nem titkol a zenetörténet, a századok során, amit csak lehetett felfedeztek a kutatók, csak Vashegyi György és művésztársai bizonyítják szinte évről évre, mennyi kincs lapul még, ami művészek kezébe, közönség elé kívánkozik.
A Haydneum természetesen elsősorban a magyar vonatkozású régizene kutatását tűzte ki célul, a barokk elejétől a nemzeti romantikáig tartó mintegy 200 év felfedezése, kutatása vár a zenetudósokra.
A munka középpontjában jól ismert komponisták (mint Joseph és Michael Haydn, Johann Nepomuk Hummel), valamint kevésbé ismert zeneszerzők (mint Gregor Joseph Werner, Johann Georg Albrechtsberger, Istvánffy Benedek, Frédéric Kalkbrenner, Johann Sigismund Kusser, Georg Christoph Strattner, Anton Zimmermann vagy Francz Wenczel Zivilhofer) életműve áll. Ezenkívül a Haydneum kiemelten fontosnak tartja a magyar könyvtárakban és levéltárakban őrzött olasz, német, francia és angol kottagyűjtemények megismertetését, hiszen a kéziratok művészek és zeneművek 17. 18. és 19. századi nemzetközi kölcsönhatásairól is tanúskodnak.
A magyarországi Fertőd-Eszterházán található Esterházy-kastély a mai Magyarország egyetlen olyan helyszíne, amely a 18. századi Európa zenetörténeti térképén „piros tintával” szerepel. Joseph Haydn aktív korszakának mintegy felében, 1766-1790 között alkotott itt. Sőt, az év legnagyobb részét itt is töltötte, Esterházy (Fényes) Miklós herceg szolgálatában. Haydn valószínűleg máshol is zseniálissá vált volna, de Magyarországon egészen különleges és támogató, ugyanakkor a világtól elzárt, tehát kísérletezésre ösztönző környezetben bontakoztathatta ki művészetét. Ezáltal Eszterházát a korabeli kultúra egyik olyan centrumává tette, amelynek ragyogása egész Európát bevilágította, vagyis a 18. század második felében Haydn határozta meg a magyar zenei életet, ezért lett ő a Haydneum névadója.
És ha már Eszterházán élt és alkotott ez a géniusz, akkor az sem kérdés, lehetne-e ennél a városnál méltóbb helye egy-egy Haydneum által megvalósuló koncertnek. Ugyanakkor a központ célja, hogy évente szervezett fesztiválok alkalmával kiemelkedő előadók sora, valamint az általuk játszott különleges repertoár együttesen ragyogja be nemcsak Eszterháza, hanem Budapest és Magyarország egyéb koncerthelyszíneit, valamint a nemzetközi színpadokat.
A központ művészeti vezetését gyakorlott szakember vállalta, hiszen Benoît Dratwicki, francia zenetudós a világhírű Versailles-i Barokk Zenei Központ produkciós részlegének művészeti igazgatójaként hozza Magyarországra tapasztalatait és bevált módszertanát. Dratwicki véleménye szerint a feladat kétoldalú: egyrészt foglalkozni kell a magyar nemzeti örökséggel, a kottákkal, a zenével, a zeneszerzőkkel, akik ismeretlenek, vagy egyelőre nem eléggé ismertek, másrészt segíteni kell az oktatást, támogatni a fiatal zenészeket, hogy megismerjék a historikus előadói gyakorlatot, és a korabeli vagy korhű hangszereket.
A zenetudományi feladatok közé tartozik egyáltalán kideríteni, mi mindent kutattak már, milyen könyvek, kották, tanulmányok érhetők el. Egyelőre azt is titok övezi, hogy milyen kották vannak a magyar könyvtárakban. Amíg Franciaországban egy könyvtár már nemigen mutathat újat, hiszen a honlapokon minden tárolt kötet megtalálható, addig Magyarországon szinte biztos, hogy lapulnak kincsek. Ráadásul úgy tűnik, hogy a francia szakember rácsodálkozhat az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött francia kottákra, amelyek akár egyedülállóak lehetnek a világon. De a Széchényi Könyvtárban vannak az Esterházy-családdal összeköttetésben álló zeneszerzők hagyatékai is. Márpedig ezeket a partitúrákat több évszázada egész biztosan nem nyitotta ki senki. A művek felfedezése, és az arra érdemes művek publikálása elsődleges feladat, hiszen az ott lapuló mesterművek csakis így juthatnak el először a muzsikusokhoz, majd a közönséghez.
A cél pedig a közös munka, hogy a központ rezidens együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar, az ország minél több művészével, együttesével, zenekarával együttműködve a lehető legnagyobb közönséggel ismertesse meg a zenetörténet régi, ám újonnan felfedezett kincseit, és eloszlassa a közönség esetleges fenntartását az „antik porral megszórt” régizenei előadásmóddal szemben.
A Haydneum Haydnt és kortársainak életművét kívánja káprázatos műveiken keresztül tágabb perspektívában bemutatni. Ezek egy részét, amelyeket már ismerünk, megmutatjuk a nyitófesztiválon. Remélve, hogy felkeltjük kíváncsiságukat, és vírus helyett a régizene titkai, kincsei iránti rajongással, lelkesedéssel fertőzhetjük meg Önöket!