Naruhiko Kawaguchi: „A fortepiano beszél hozzánk”

Szerző:
- 2024. november 18.
Naruhiko Kawaguchi - fotó: Fumitaka Saito
Naruhiko Kawaguchi - fotó: Fumitaka Saito

A rangos nemzetközi díjakkal kitüntetett japán zongoraművész, Naruhiko Kawaguchi először lép fel Magyarországon: a Haydneum meghívására november 29-én a Zeneakadémián hallhatjuk fortepianoestjét. A hangszer felfedezéséről és az egyes fortepianókhoz fűződő szoros viszonyáról éppúgy beszélgettünk, mint a budapesti koncert vezérfonaláról.

- hirdetés -

– Hatéves kora óta zongorázik. Ez mennyire tipikus Japánban?
– A nővérem zongorázott, én meg utánoztam őt, mert azt éreztem, hogy ezt akarom csinálni. Egészen kiskoromtól rajongtam a zenéért: ha valakit hallottam énekelni, azonnal lemásoltam, amit csinál. A japán gyerekek közül egyébként sokan zongoráznak: fontos és népszerű a hangszer.

– Hamar lett kedvenc komponistája is?

– Chopint és Bachot már gyerekként megszerettem. Nyolcéves voltam, amikor Chopintől eljátszottam a Grande valse brillante-ot. Persze még hiányzott a technika, de azt mondtam a tanáromnak, hogy ezt akarom zongorázni. Nem igazán érdekeltek a gyerekeknek összeállított gyakorlatsorok, ami kissé meg is zavarta a tanáromat.

– Tokióban tanult zenetudományt, illetve ott, majd Amszterdamban régizenét. Egy interjúban azt mondta, hogy amikor először hallotta a fortepiano hangját, valósággal sokkolta. Miért?

– Gyerekként már ismertem a csembaló hangját, de húszéves koromig nem volt lehetőségem arra, hogy fortepianón játsszam. A modern zongorával kapcsolatban egyre több kérdés merült fel bennem arról, hogyan lehet rajta Haydnt, Mozartot vagy Beethovent autentikusan játszani. Elkezdtem fortepianón tanulni, és Anton Werther hangszerén játszhattam Haydn egyik szonátáját. Ahogy mondta is, az élmény mélyen felkavart. A modern zongora billentyűs hangszer, de rájöttem, hogy a fortepiano valójában a húrosok közé tartozik, a billentyűzet csupán eszköz. Míg a modern zongora énekel, és közben mintha sok magánhangzót használna, addig a fortepiano sok mássalhangzóval, karakteresen beszél hozzánk. Az említett klasszikus komponisták zenéje nagyon is teátrális, én pedig zenészként valósággal színésszé válok, amikor a fortepianónál ülhetek.

– Hogyan írná le a régizene és a historikus hangszerek pozícióját a mai Japánban?

– Az 1990-ben alapított Bach Collegium, illetve az azt létrehozó és irányító Masaaki Suzuki munkáját rendkívül nagyra becsülik. A régizene helyzete más ázsiai országokhoz képest kifejezetten kedvező Japánban. Sok koncertteremnek saját csembalója van, de a barokk zene általában is népszerű. A fortepiano mostanában terjed el, egyre több művész játszik rajta. Amikor 2018-ban második lettem az akkor először historikus hangszerekkel megrendezett Nemzetközi Chopin Zongoraversenyen, Japánban felfigyeltek Chopinre. Sokan jöttek a koncertjeimre olyanok, akik elkezdtek érdeklődni a szerző és a régi hangszerek iránt. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de úgy hiszem, Japánban sok ember általam ismerkedett meg a régizenével.

– Elképesztő élmény lehetett Varsóban Chopint játszani, majd nyerni. Ellenőriztem, abban az évben önön kívül csak lengyel művészek értek el helyezést.

– A modern zongorára kiírt Chopin-verseny nagyon híres Japánban, és amikor videón elküldtem a jelentkezésemet, nem gondoltam, hogy beválogatnak majd. Számomra már az is óriási dolog volt, hogy ez megtörtént: Chopint játszhatok Lengyelországban egy olyan hangszeren, amelyet az ő korában építettek – mit kívánhatnék még? Aztán továbbjutottam az elődöntőbe, a középdöntőbe, az meg szinte hihetetlen volt, hogy második díjat nyertem: egy álom vált valóra. Előtte 2016-ban Bruges-ben szintén második voltam a Musica Antiqua régizenei versenyen, de valójában a varsói elismerés változtatta meg az életemet: utána rengeteg meghívás érkezett Japánból és Európából is. Hiába, ez Chopin hatalma.

Naruhiko Kawaguchi - fotó: Taira Tairadate

Naruhiko Kawaguchi – fotó: Taira Tairadate

– Egy 2023-as interjúban mondta, hogy a harmincas évei közepéhez közeledve úgy döntött, romantikus és spanyol szerzők műveire szűkíti le a repertoárját. Miért?

– Talán a leszűkítés túlzás, mivel alig ismert tizennyolcadik századi szerzőktől Ligeti Györgyig sokféle zenét játszom ma is. De az igaz, hogy idővel Chopinre, Schubertre és a spanyol komponistákra akarok leginkább összpontosítani. Ott van például híres zongoraművészünk, Mitsuko Uchida, aki Schubertet, Mozartot és német ajkú komponistákat játszik, de Chopint már nem: más a fókusza. Fontosnak tartom, hogy egy művész mélyebben megismerje azt a területet, amely igazán érdekli.

– Beszéljünk a budapesti koncertről, amelyen Robert és Clara Schumann művei mellett Mendelssohn, Schubert és Masarnau darabjait hallhatjuk. Hogyan állt össze a program?

– Először a hangszerről döntöttem: a Haydneum gyűjteményéből Maximilian Schott 1835-ös bécsi fortepianójára esett a választásom. Bécsi hangszerről lévén szó, arra gondoltam, hogy bécsi zenét akarok megszólaltatni rajta, így Schubert adta magát, és mivel először lépek fel Magyarországon, tőle az Ungarische Melodie-t játszom majd, amely az egyik kedvencem. Santiago Masarnau Chopin kortársa volt, ő képviseli a spanyol karakterű zenét. Ami a koncert első részét illeti, megint a választott hangszerből indultam ki: ez a fortepiano nagyon illik a Schumannokhoz, illetve Mendelssohnhoz. Fontosak számomora a női komponisták, Clara Schumann darabjai ezért is kerültek a programba. És ha figyelmesen megnézi, az egész műsoron végighúzódik a különböző nemzetek zenéje: az említett magyar és spanyol karakterű darabok mellett lesznek skót vagy lengyel kötődésű melódiák is.

– A honlapján találtam egy különleges galériát: a képeken ön látható azokkal a fortepianókkal, amelyeken játszott.

– Mindegyik fortepianónak megvan a saját, egyedi személyisége, mással össze nem hasonlítható karaktere. Egy új fortepianóval találkozni olyan számomra, mint egy új emberrel megismerkedni és összebarátkozni. Alig várom, hogy Budapestre érjek, és megérintsem, aztán improvizáljak is a Schott fortepianón. Egyébként ne csak a honlapomat nézze meg, hanem az Instagram-oldalamat is, ahol más hangszerekről is talál képeket. Amúgy több száz fortepianóról van fotóm: lehet, hogy egy szép napon önálló albumot is kiadok róluk?

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Superbrands 2022
Superbrands 2021
Superbrands 2022
Superbrands 2022
ICMA logo
Member of IMZ
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo