Amióta 1978-ban megírta Winternacht című művét, a hó motívuma fokozatosan állandóvá vált Hans Abrahamsen zenéjében. „Megragadott a hó fehérsége” mondja, „és lenyűgöz az a gondolat, hogy jéggé is válhat”. Abrahamsen azonban tisztában van a tél másik oldalával is, hogy „a tél után eljön a tavasz”. Pontosan ez történik a Winternacht, valamint operájának a Hókirálynőnek végén is. A Bajor Állami Opera Hókirálynő-produkciója és az azt követő DVD-kiadás az ICMA-díjat is elnyerte. Hans Abrahamsennel ennek kapcsán a Scherzo újságírója, Jesús Castañer beszélgetett.
– Az első operádat, a Hókirálynőt 62 évesen írtad. Korábban gondoltál már rá, hogy operát szerezz?
– Igen, már 1988-ban is terveztem, hogy írok egy operát, de nem sikerült megtalálnom a megfelelő történetet, és még a saját írásmódom sem volt kiforrott. Később, amikor 2006 és 2008 között a Schnee-t komponáltam, akkor olvastam Hans Christian Andersen Snedronningen (A Hókirálynő) című tündérmeséjét, ami nagyon magával ragadott, megláttam benne a lehetőséget. Még egy librettót is írtam, de az nem sikerült jól, nem hiszem, hogy egyáltalán bárkinek említést tettem volna róla. Ez a mese inspirálta viszont a Schnee néhány ötletét. A második kánont például, amely az operában akkor jelenik meg, amikor Gerda és Kay a főtéren csodálják a hópelyheket, amíg a többiek játszanak a hóban. Amikor ezt a zenét megírtam, már láttam magam előtt a jelenetet. Természetesen, amikor 2012-ben a Royal Opera megkérdezett, hogy érdeklne-e egy opera megírása, azt válaszoltam: „igen, a Hókirálynőt”.
– A Hókirálynő és a Schnee közötti kapcsolat olyannyira erős, hogy bizonyos részeknél az az érzésünk lehet, hogy az előbbiben benne van az utóbbi. A Schnee első kánonja például megjelenik az opera prelúdiumában, majd újra felbukkan a darab végén, amikor Gerda a kastélyban nem tudja, hogyan ébreszthetné fel Kayt. De míg a prelúdiumban a „válasz” a mondat elején volt, a másik jelenetben a végén, éppen úgy, mint a Schnee-ben. Ekkor hullik egy könnycsepp Gerda szeméből, és ezzel végre megvan a „válasz”.
– Sosem gondoltam még erre, de ez egy nagyon érdekes gondolat. A Schnee-ben valóban két mondattal dolgoztam, amelyek kánonszerűen követik egymást: először van a „válasz”, majd a „kérdés”, a végén pedig megfordul a sorrend. Bár már az elején megvan a válasz, de végig kell járnunk egy utat ahhoz, hogy a kérdést is megtaláljuk. Amikor a végén már ismerjük a kérdést, akkor jövünk rá, hogy a válasz végig bennünk volt, csak nem vettük észre. Néha ismerjük a választ, csak nem hisszük el, hogy ennyire egyszerű lehet.
– Abból, amit mondasz úgy érzem, a Hókirálynőben önéletrajzi elemek is vannak. Néhány évvel ezelőtt egy, a New York Times-nak adott interjúban azt mondtad, az 1990-es években „megbénított a fehér lap”, és úgy érezted, nem tudsz többé alkotni.
– Igen, azt elmondhatom, hogy teljesen megértem Kayt, értem, hogy miért fogta meg a Hókirálynő. Amikor művészként keresünk valamit, hajlamosak vagyunk nagyon a saját fejünkben lenni, racionálisan, intellektuálisan, „hidegen” gondolkodni és dolgozni, és ez vezethet egyfajta dermedtséghez. De aztán történik valami véletlenszerű, valami intuitív, ami segít ebből kijönni. Határozottan látom a párhuzamot a zeneszerzői pályafutásommal, ahogyan egy ponton Gerda megkeresi Kayt és együtt megtalálják az „örökkévalóság” szót.
– Ki volt a te Gerdád?
Az én Gerdám? A feleségem (nevet). Ő volt az, aki újra rávett arra, hogy komponáljak, és ő volt az is, aki javasolta, hogy olvassam el a Hókirálynőt, amíg a Schnee-n dolgoztam. De talán a legfontosabb, amit a történettel kapcsolatban meg kell értenünk, hogy Kay megváltozik. Az egész tulajdonképpen a felnövésről szól. Amikor újra elkezdtem írni, a zeném nagyon egyszerűnek és szigorúnak hangzott, de összetettebb volt, mint bármi, amit korábban csináltam. Számomra ezért volt végül nagyon pozitív, hogy szünetet tartottam, ez indított el egy új irányba. Talán a sok dogmát feladtam azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell új zenét írni. Talán ez volt az én kiutam a dermedtségből. A nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek elejére gyakorlatilag elfelejtettem a saját nyelvemet.
Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható angol nyelven.