Oliver Triendl zongoraművész 2025-ben megkapta a rangos Nemzetközi Klasszikus Zenei Díj (ICMA) különdíját. Korunk egyik legizgalmasabb előadójaként folyamatosan remekművek után kutatja az archívumokat, több mint 150 felvétele pedig hűen bizonyítja a ritkán játszott zenei kincsek iránti elkötelezettségét. Monica Isăcescu Lup, az ICMA zsűrijének tagja készített vele interjút.

- hirdetés -

– A ritkán játszott, ám nagyon is értékes művek elkötelezett kutatója. Mi indította el ezen az úton?

Először is szeretném elmondani, hogy milyen nagy megtiszteltetés számomra ez a díj. Teljesen igaz, hogy nem a mainstreamet követve építettem fel a repertoáromat, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ne kedvelném Csajkovszkij, Brahms, Bach vagy éppen Beethoven zenéjét. A még felfedezetlen művek iránti érdeklődésemet is tulajdonképpen egy Brahms-zongoranégyes indította el. Mindig is az foglalkoztatott, hogy adott kor zeneszerzői, legyenek jobban, vagy kevésbé ismertek, hogyan is hatottak egymásra. Elkezdtem tehát felvenni ezeket a fonalakat, később pedig a kutatás szinte szenvedélyemmé vált.

– Az évek során több mint 150 felvétel került ki a kezei közül. Milyen forrásokból dolgozik?

Terjedelmes könyvtárral rendelkezem, számos kötet és lemez van a birtokomban. Sokat járok más könyvtárakba, mert már nagyon sok minden elérhető, az online térben mégsem lehet minden megtalálni. A kutatás egy tanulható folyamat, számos zenetudós ismerősöm is van, tudni kell, hogy mi a következő lépés, vagy hogy kit, miről kell megkérdezni. Kíváncsi ember vagyok, sokat beszélgetek másokkal, így gyakorlatilag a kutatás a mindennapjaim része.

– Milyen folyamat zajlik le attól a pillanattól, hogy a kezébe kerül egy új partitúra és abból hangzó, kézzelfogható anyag lesz?

Elkezdem a forráskutatást, az adott zeneszerző más műveinek a feldolgozását, de a legfontosabb természetesen a partitúra. Leülök a zongorához és megpróbálom felfejteni a zenei anyagot…

A teljes interjú angol nyelven az ICMA oldalán olvasható.