Benjamin Kruithof Luxemburg egyik legígéretesebb fiatal zenésze. 1999-ben született, vonós családba, így már korán kialakult a cselló iránti szenvedélye. Útja a luxemburgi, maastrichti, kölni és berlini tanulmányoktól egészen a híres Kronberg Akadémiáig vezetett. Kruithof olyan rangos versenyek győztese, mint például a Georges Enescu Competition, de ő lett a 2024-es ECHO Rising Starja is. Az ICMA luxemburgi zsűritagjával, Lex Kauffmannal pályafutásáról és a mai klasszikus zenei világról beszélgettek.

- hirdetés -

– Zenész családból származol, négyévesen kezdtél csellózni. Mikor jöttél rá, hogy talán ez kezd komolyabbá válni, és hogy hivatásszerűen szeretnéd folytatni?

– Ez egy érdekes dolog, mert én egy átlagos középiskolába jártam, és ott azt tapasztaltam, hogy sok barátomnak tizennyolc, tizenkilenc évesen kellett eldöntenie, hogy milyen pályát akar választani. Nekem ez mindig is egy folyamat volt. Az ember négyévesen kezdi, és ahogy fejlődik, szépen lassan belenő. Azt hiszem, tizenkét-tizenhárom éves korom körül jött el az a pillanat, amikor napi húsz perc gyakorlás már nem volt elég, de kitartottam mellette, és nem kérdőjeleztem meg, hogy akarom-e csinálni vagy sem, csak folytattam. Az soha nem volt kérdés, hogy folytatom-e a zenét, inkább csak azt, hogy hogyan. Egyszerűen a részemmé vált, mert olyan régóta csinálom, és a kezdetektől fogva nagyon élvezem.

(…)

– Azóta sok minden történt, sok koncertet adtál az utóbbi időben, és egyike voltál annak a maroknyi luxemburgi művésznek, akit az ECHO a Rising Star 2024-es évfolyamába választott, és tizennyolc koncerten keresztül beutazhatta Európát. Mit jelentett számodra ez a turné?

– Fantasztikus volt. A zongoristámmal mindig egy kicsit szomorúak vagyunk egy-egy koncert után, mert annyira különleges és egyedi dolog, hogy ezzel a műsorral ennyi fenomenális koncertteremben felléphetünk. Duóként is hatalmasat fejlődünk, és persze nagy öröm utazni és felfedezni a városokat. Rendkívül boldog vagyok, hogy ezt megtehetem, nagyszerű élmény.

(…)

– Min dolgozol jelenleg, mik a jövőbeli terveid?

– Elkezdtem az esti koncerteket gyakrabban összekötni iskolai fellépésekkel. Egyrészt mert nagyon sok örömet okoz nekem, másrészt azt veszem észre, hogy rengeteg mindent el tudunk érni ezeken keresztül. Hiszem, hogy sokan élveznék a klasszikus zenét, csak egyszerűen nincs lehetőségük megismerni. Ezért is fontos, hogy a zenélés mellett mondjak valamit a darabokról, a hangszerről is, mert sokszor a diákok egy része nem is tudja, mi az a cselló. Ezt már többször tapasztaltam.

Általában nagyon meglepődnek, hogy ennyit kell gyakorolni, azt hiszik, hogy ha egyszer megtanultad a hangokat, akkor vége is a folyamatnak. De aztán mindig lenyűgözi őket, hogy valójában csak ezen a ponton kezdődik igazán. Sokat számít, hogy hogyan kommunikálok, ha csak úgy elmennék az iskolákba, és lejátszanám az összes Bach-szvitet, az önmagában nem működne.

Ezen túlmenően természetesen az a célom, hogy a következő években minél sikeresebben építsem a karrieremet, és minél többet lépjek fel. Bizonyos értelemben az álmomat élem.

(…)

– A díj révén általában a médiajelenlét is megnő. Művészként mennyire tartod ezt fontosnak?

– Úgy gondolom, hogy a láthatóság manapság létfontosságú egy művész számára, különösen akkor, amikor karriert épít. Ha senki sem ismer, úgy bizony nehéz lesz, és szerintem a média különösen nagy szerepet játszik ebben. Ezt a nagy versenyek esetében lehet igazán látni, az élő közvetítések miatt rengetegen megismerik a győzteseket.

De a cikkek, a kritikák is rendkívül fontos dolgok, hiszen a szervezők meg ezek révén szereznek tudomást rólunk. És így van ezzel a közönség is, ezért rendkívül fontos a médiajelenlét, és egy olyan díj, mint az ICMA.

A teljes interjú angol nyelven az ICMA oldalán olvasható.