Az ICMA Év felfedezettje díját a fiatal török zongoraművész, Can Saraç kapta, aki ötéves korában kezdett el zongorát tanulni Isztambulban, az elmúlt három évben pedig Münchenben folytatta tanulmányait. A Liechtensteini Nemzetközi Zeneakadémia ösztöndíjasaként rendszeresen részt vett intenzív kurzusokon, és fellépett koncerteken. A fiatal zongoraművésszel az Andante nevű zenei lap újságírója és az ICMA zsűritagja, Hale Tetik beszélgetett.
- hirdetés -
– Milyen érzéssel töltött el, hogy te kaptad idén az ICMA Év felfedezettje díját?
– Hihetetlenül boldognak és kiváltságosnak éreztem magam, hogy a klasszikus zenei világ nagyra becsült szereplői engem választottak a sok tehetséges fiatal művész közül. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az ICMA-családhoz tartozhatok, amelynek kiváló zenészek a tagjai. Ez egyben felelősség is, de szerintem nagy hajtóereje lesz a jövőre nézve.
– Mit gondolsz, hogyan fogja segíteni a díj a karriered előrehaladását?
– Nagyon büszke vagyok a díjra, amely rangos mérföldkő a klasszikus zenén belül. Felbecsülhetetlen értékű elismerést és láthatóságot biztosít, és új lehetőségek előtt nyit meg ajtókat. Reflektorfénybe helyez, és ez nagyon fontos a fiatal művészek számára. Ez az elismerés nemcsak megerősíti a művészi utamat, hanem szélesebb közönséggel, nagyra becsült mentorokkal és izgalmas együttműködésekkel is összeköt. Bízom benne, hogy jelentősen hozzájárul majd a karrierem fejlődéséhez, és lehetővé teszi számomra, hogy új projektekben vegyek részt, rangos színpadokon lépjek fel, és tovább finomítsam a zongorajátékomat.
(…)
– Több rangos díjat kaptál már fiatalkorod ellenére. Milyen a munkafegyelmed?
– Legutóbb az olaszországi Eppan Piano Academy Arturo Benedetti Michalengeli-díjat kaptam meg, amelynek én voltam a legfiatalabb díjazottja. A munkafegyelem egy bizonyos életkor vagy szint után magától jelentkezik. A célok az ember életének részévé válnak, és a befektetett órák ebből a természetes motivációból fakadnak. Ugyanakkor a versenyek arra késztetnek, hogy új szabályokhoz alkalmazkodj a tanulásban. A gyakorlás egyre intenzívebb és gyakoribb lesz, és közben egyre igényesebbé válsz magaddal szemben, mert a tökéletességre törekszel. Nagyobb kihívást jelentő darabokat keresel, egyre több mindent veszel fel a repertoárodba, akár a versenyek miatt, akár azért, mert ki akarsz próbálni valami mást. Ez nem mindig végződik díjjal, ami teljesen normális, de mindig profitálsz a fegyelemből. A hatékony időgazdálkodás a legfontosabb tényező ilyenkor. A tanulás, a motiváció és az időmenedzsment egymással összekapcsolódva sikereket hoznak, és ez a gondolat az önfegyelem alapja.
(…)
A teljes interjú angol nyelven az ICMA oldalán olvasható.
