A főváros egyik legfrekventáltabb pontja a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca találkozásánál álló Astoria szálló. Pedig valaha ez külváros volt, amit a Múzeum körút régi neve, az Országút is jól mutat.
Ezen a sarkon, a mai Astoria helyén az 1800-as évek elejétől két régi épület állt. Az egyemeletes, saroktornyos házban működött a Zrínyi fogadó és kávéház, amely egy zajos, mozgalmas életéről, hamiskártyásairól, csaló billiárdjátékosairól, zugügyvédeiről, uzsorásairól, sűrűvérű, féktelen jurátusairól és egyéb „úri betyárjairól” hírhedt zenés tanya volt.
1818 körül ott muzsikált egy cigánybanda élén Csermák Antal. Életének kutatója, Evva Lajos a következőket írta: „1818-ban Csermák Pestre jött, s egy cigánybanda élére állván, az akkor híres Zrínyi-kávéházban hallatta gyönyörű játékát. Itt tömérdek pénzt szerzett, százakat egy este, főleg a jurátusoknak volt kiváló kedvencze, de ez nem sokat használt neki, harmadnapra egy krajczára sem volt, ellumpolta, elosztogatta, elvesztette.”
Csermák Bihari Jánossal és Lavotta Jánossal a verbunkos zene legjelentősebb képviselője. Külön érdeme, hogy megkísérelte a népi alapú muzsikát a kamaramuzsikálás és a programzene rangjára emelni. Úttörőnek számított abban a törekvésében, hogy az Európában bevett műzenei formába ültesse át a verbunkos muzsikát, annak tüzének megtartásával. Ám sajnos önsorsrontó művész volt…
„Ő a magyar Muzsikusoknak … tellyes ditsekedése lenne, ha mindenben, különösen az italban jobban magára vigyázni, s nagyobb mértéket tartani tudott volna…” – jegyezte meg nekrológja is.
Nem sokkal később, az 1820-as évek közepén Bihari János is muzsikált a régi Zrínyiben. Sajnos neki sem ez volt a fénykora, ugyanis 1824-ben komoly baleset érte: Hatvan és Gyöngyös között kocsija felborult, balkarja eltörött, s amint Mátray Gábor lejegyezte: karjának idegei minden orvosi fáradozás ellenére „oly meredtek maradtak, hogy többé nem vala képes karának előbbi hajlékonyságát a hegedűjátszásnál, kivált az applicatúrában használni”.
Ábrányi Kornél pedig ezt írta Bihari Jánosról: az 1820-as években „csak nyomorúsággal tengette életét a hajdani híres Zrínyi kávéházban a Hatvani utca szögletén, néha-néha rögtönzött alamizsnagyűjtések által tartotta fenn magát, míg a halál megkönyörült rajta” – ami Pesten következett be 1827 tavaszán.
Mielőtt elhagyjuk a Zrínyi kávéházat, feltétlenül említsük meg, hogy annak másik, Magyar utca felőli oldalán, Kölber Jakab kocsigyártó házában írta Petőfi a János vitézt és A helység kalapácsát, s munka közben állítólag többször benézett a kávéházba, Jókaival együtt. Emlékhelyünkkel éppen szemben volt az 1838-ban megnyílt Nemzeti Színház, amely a Népszínház 1875-ös, majd az Operaház 1884-es felépítéséig egyedüli otthona volt a prózai és zenés színjátszásnak, az operaelőadásoknak is.
A rossz hírű Zrínyi fogadót 1856-ban lebontották, helyére háromemeletes lakóház épült, amelynek földszintjén újra megnyílt a Zrínyiről elnevezett kávéház. Ám ettől kezdve a környék, a ház és a kávéház is sokkal kulturáltabb hely lett. Törzsvendégei már inkább a békés, csendes pesti polgárok voltak. Ide jártak át a Nemzeti Színház színészei, énekesei, itt pihenték ki próbák utáni fáradalmaikat. A helyet egy bizonyos Herdy Ferenc nótában is megörökítette. A Player József nevű úrnak ajánlott szerzemény napvilágot látott nyomtatásban, címlapján a kávéház biliárdtermét megörökítő rajzzal. Szerencsére maradt belőle példány, így mi is megszemlélhetjük.
Hollósy Kornélia, aki ebben az időben, 1862-es visszavonulásáig a Nemzeti Színház ünnepelt koloratúrszopránja volt, az újonnan felépült Zrínyi-házba költözött családjával. Szintén ebben a házban lakott akkoriban a Nemzeti Színház orvosa, akinek fia, Bókay Árpád később lejegyezte kisgyermekkori emlékeit:
„A második emeleten lakott a Nemzeti Színház koloratúrénekesnője, a ‘nemzet csalogánya’, Lonovicsné Hollósy Kornélia. Ez az egész ország által csodált és tisztelt, példás életű asszony, férje kedvéért korán búcsút mondott a színháznak, bár férjhez menetele után még néhány évig fellépett a színpadon. Velünk egyidős kisfiával, Gyulával jó barátságot tartottunk fenn, s így Kornélia néninek sok lekváros kenyerét fogyasztottuk el és sok skáláját hallottuk.”
Hollósy Kornélia körül már előző lakásában nevezetes társaság alakult ki, s ez a társasélet ebben a házban is folytatódott. Szalonja, ahogyan Vadnay Károly írta, „egészen magától támadt, … létrehozva a házinő természetes vonzó ereje által. Dúsgazdag mágnások, előkelő nők (köztük a svájci száműzöttségéből hazatért özv. gróf Batthyány Lajosné), politikusok, kik akkor még nem politizálhattak nyilvánosan, írók, művészek, veteránok és ifjak, vidéki birtokos családok találkoztak ott meglehetős tarkaságban. Mégis megvolt a harmónia, mert mindenki egyaránt jól érezte magát a háziasszony körül…”
A muzsikusok közül rendszeres vendég volt itt Doppler Ferenc és Károly, a két ismert fuvolaművész, akiknek éppen ebben az időszakban támadt kezdeményezésükből alakult meg a Budapesti Filharmóniai Társaság, Füredi Mihály, a nótaénekesből lett kiváló operaénekes, Jekelfalussy Albert, az elegáns tenorista, a basszista Kőszegi Károly és mások. Hogy kortársai milyen becsben tartották az énekesnőt, mutatja, hogy 1857-ben, 30. születésnapjára kézzel írott emlékkönyvet ajándékoztak neki, amelybe a legnagyobb írók, költők írtak hozzá és róla verseket, írásokat. Arany János verse is ekkor és e könyv számára született:
Hollósy Kornéliának
Emlékkönyvbe
Egy nép lakik túl tengeren,
Hol délre lejt az Álpok alja,
Hol fűszeres völgy, rónaság
Az erdős Appennint uralja:
Hajdan dicső nemzet, ma rab; –
S hogy lánca csörgésit ne hallja:
Énekkel űzi bús neszét,
S az érc igát enyhíti dalja.
Oh, hát dalolj nekünk!…
(1857. máj. 1.)
Hollósy Kornélia pályája csúcsán, 35 éves korában, 1862. július 29-én, Erkel Bánk bánjának Melinda szerepében búcsúzott el a közönségtől a Nemzeti Színházban. Már a színpadon hatalmas és meghatott ünneplésben volt része: szereplőtársain gyászruha volt, „könny a nézőtér hölgyei szemében, riadó taps és zajló éljen a levegőben” (ismét Vadnayt idéztük). A meghatott művésznőt Egressy Gábor támogatta közeli lakásáig, s a közönség is elkísérte hatalmas csapatokban. Reményi Ede közben hazaszaladt hegedűjéért, s a magához vett néhány cigányzenésszel és Hollósy szalonjának ismert személyiségeivel felmentek a művésznő lakásába, hogy „mélabús szerenádban fejezzék ki szomorúságukat, panaszukat”.
Hollósy Kornélia 1864-ben végleg elhagyta a fővárost, s családjával férje dombegyházi birtokára költözött, ahol a falusi élet csendjében is nagyon boldog volt. Ezután már csak ritkán és különös alkalmakkor jelent meg a nagy nyilvánosság előtt. 1890-ben, 63 éves korában Dombegyházán halt meg. Oda is el fogunk majd látogatni!
1910-ben lebontották a Zrínyi-házat. Helyén épült fel 1912 és 1914 között Ágoston Emil és Hikisch Artúr tervei szerint a ma is itt álló Astoria Szálloda, amely belső architektúrájában, berendezéseiben és művészi tárgyaiban francia ihletettségű. Falai sok mindent láttak, mivel a 19. század első felében még külvárosnak számító környékből erre az időre a város központja lett. 1918-ban itt működött a Károlyi Mihály által vezetett Nemzeti Tanács, 1944-ben pedig a Gestapo költözött falai közé.
Hogy kik voltak híres vendégei 1945 előtt, nem lehet pontosan tudni, mert vendégkönyve az ostrom idején megsemmisült és maga az épület is károkat szenvedett. A háború után, 1945 tavaszán ez a szálloda fogadott elsőként vendégeket. Itt lakott például hat hétig Otto Klemperer, amikor Operaházunk karmestere volt. Ekkoriban nyílt meg a korábbi bár helyén a Pengő Klub is, ahol feltűnt a később világhírűvé vált dobos, Kovács Gyula.
Az 1950-es évek végétől az Astoria bárja a magyar jazzélet „hallgatólagos” központja volt. Tartottak itt hivatalosan nem meghirdetett jam sessiont, ám a műfajt és formációt akkor még keményen támadtak pártvonalról olyannyira, hogy a szállodának pénzbüntetést is kellett fizetnie. Hivatalosan az Astoria quartet szolgáltatott a bárban zenét a szórakozni vágyóknak. Kertész Kornél, az együttes vezetője körül már korábban kialakult egy jazzt kedvelő és játszó társaság. Az ő révén mindennapos vendégek lettek itt a magyar jazzélet későbbi kiemelkedő alakjai, köztük Gonda János, Pernye András, Garay Attila és mások. Ebből nőtt ki 1962-ben, a párthatározat után, amikor már nem üldözték a jazzt, hanem valamennyire elfogadták a szocialista világban is, egy másik helyszínen a Dália Jazzklub.
Az 1960-as években az Astoria éttermében cigányzenekarával Lakatos Sándor muzsikált; aki egyébként a legendás Bihari János leszármazottja, ugyanis Bihari lánya egy híres cigányprímáshoz, Farkas Józsefhez ment férjhez, s ebből a családból származik anyai ágon Lakatos Sándor.
Az Astoria hallja volt a leghosszabb ideig helyszíne a legendás Ki nyer ma? – Játék és muzsika 10 percben című, hétfőtől csütörtökig a déli krónika után jelentkező rádióműsornak (péntekenként különböző vidéki helyszínekről közvetítettek), mely 1969 és 2007 között élt olyan legendás műsorvezetőkkel, mint az alapító Czigány György, majd Antal Imre, Meixner Mihály, Zsoldos Imre és kollégáik. Még az utcáról, az ablakon át is sok érdeklődő követte a műsort.
A szálloda az évtizedek során átesett több kisebb-nagyobb átalakításon, hangulata ma is a régi, „békebeli” éveket idézi. A nagyközönség leginkább A miniszter félrelép című filmből ismerheti belülről.
Források:
- Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
- Legány Dezső: A magyar zene krónikája : zenei művelődésünk ezer éve dokumentumokban. Bp., Zeneműkiadó, 1962 /Magyar zenetudomány 4./
- Várnai Ferenc: Egy hegedűvirtuóz zeneszerző. Csermák Antal kora és életútja. Veszprém, Csermák Antal Zeneiskola, 2001
- Sárosi Bálint: Bihari János. Bp. 2002, Mágus. /Magyar zeneszerzők 21./
- Ábrányi Kornél: Életemből és emlékeimből. Bp. Franklin, 1897
- Bókay Árpád: Színházi élet a múlt század második felében I. = Budapest 1979. 3.
- Kiss Csilla: Hollósy Kornélia szalonja. = Budapesti Negyed 2004/4
- Vadnay Károly: Hollósy Kornéliáról. = V.K.: Irodalmi emlékek. Bp. Kisfaludy Társaság, 1905
- Hollósy Kornéliának a magyar írók. Április 13. 1857. Makó [Dombegyház], Dombegyház Község Tanácsa, 1990
- Szeverényi Erzsébet: A Dália. Magyar Jazz 1962-1964. = Zenetudományi dolgozatok 1980. Bp. MTA Zenetudományi Intézet, 1980
- Retkes Attila: A modern magyar jazz születése és fogadtatása (1962-1964). = https://zti.hu/files/mza/docs/Berlasz70/Berlasz70_RetkesAttila_A_modern_magyar_jazz_szuletese_es_fogadtatasa.pdf
- Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Bp. Kis–Lant Kiadó, 1995
