A nagy érdeklődésre való tekintettel december 27-én ismét műsorra tűzi az Alföldi Róbert által rendezett Öröm és boldogságot a Budaörsi Latinovits Színház.
Vajon mit kezdenek a kisebbségben élők a maguk kisebbségével? Hogyan tesz tönkre életeket a propaganda, és egyáltalán: milyen egy meleg élete ott, ahol ő lényegében nem is létezik? Napjaink egyik legjelentősebb magyar drámaírója, Székely Csaba darabját, az erdélyi melegek helyzetére a rá jellemző éleslátással, maró iróniával és nem utolsósorban remek humorral reflektáló, tabudöngető Öröm és boldogságot Alföldi Róbert vitte színpadra Spolarics Andrea, Pető Kata, Hartai Petra, Chován Gábor, Ilyés Róbert, Fröhlich Kristóf és Mertz Tibor főszereplésével 2021-ben.
Az előadást azóta közel félszázszor játszották Budaörsön és a fővárosban – tavaly tavasszal ugyanis meghívást kapott a Centrál Színházba –, majd a rövid pihenő után idén Valentin-napra felújított előadást a nyár elején ismét több alkalommal láthatták a nézők Budaörsön. A nagy sikernek hála az ünnepi időszakra most ismét elővette a színház az Öröm és boldogságot, hogy minél szélesebb közönség számára tegye elérhetővé Székely Csaba első budaörsi Alföldi-rendezését. Amit nem mellesleg hamarosan egy újabb követ: Alföldi Róbert január 6-án kezdi próbálni Az igazság gyertyáit ugyanitt.
De vissza az Öröm és boldogsághoz! „Színhelyünk Erdély, a tiszta, romlatlan őshaza, ahol turulmadár küküllik az árvalányhajas ágon, és minden olyan tiszta, hogy enni lehetne róla. Székely Csaba, Erdély szülöttje azt állítja ebben a hol színmű, hol vitairatában, hogy még itt, eme hótiszta virányon is élnek ilyen izék, na, hogy is, szóval ilyen melegek, szivárványos elembétékúk vagy miacsudák, akikkel annyi baj van mostanság, kinyílt a csipájuk nekik, és képtelen ötletekkel, mit ötletekkel? Követelésekkel állnak elő, hogyaszongya ők is csak olyanok, mint mi, normálisak. Ilyenkor valami szép szokott következni, de itt, Székely Csaba drámájában nem ez következik.
Itt a szerelmet nem a szívdobogás, hanem a fogcsikorgatás zaja festi alá. A jogok se véltek, se valósak, hanem nincsenek, küzdelem helyett pedig rejtőzködéssel és paranoiával vagyunk kénytelenek beérni. Itt normálisnak lenni egyet jelent a bunkósággal és a gyilkos hajlamokkal, a szivárvány pedig a szürke nemhogy ötven, de maximum másfél árnyalatában pompázik. Tükröt tart elénk Székely Csaba, méghozzá görbét: olyan görbét, hogy beléje pillantva, ha akarnánk, ha mernénk, már-már magunkra ismerhetnénk mindahányan: melegek, hidegek, langyos-semmilyenek, eltévedt angyalok és célirányosan masírozó sátánfattyai – egy szóval mi, emberek. Bármit jelentsen is ez a szó.”
Jegyvásárlás ide kattintva lehetséges.
