Az, hogy ez egy zongorafesztivál, nem jelenti azt, hogy csak zongoristák léphetnek fel rajta. Meg is őrülne a közönség. Hát, mi lenne velünk, ha a Norvég-tenger nem vinné lágy hegedű, éneklő klarinét vagy nemes kürt hangjait? Ha a reggeli közben nem egy telt zongoraötös, hanem „csak” egy szál zongora próbahangjai fűszereznék a lazacos szendvicset? Ha a sirályok nem hallhatnának fagottot? Szerencsére Várjon Dénes a sirályokra és az én lazacos szendvicsemre is gondolt. És hogy milyen kamarapartnereket hívott meg a fesztiválra?
Bodøben született, Oslóban él és a Lofoten Kamarazene Fesztivál művészeti vezetője – ő Arvid Engegård, a koncertsorozat ikonikus arca. A Végh Sándortól is tanuló hegedűs még a legelső, 2004-es lofoteni fesztiválon találkozott három muzsikussal, akikkel azon nyomban alapítottak egy vonósnégyest. Az Engegård Quartet (Arvid Engegård és Laura Custodio Sabas – hegedű, Juliet Jopling – brácsa, Jan Clemens Carlsen – cselló) azóta egyrészt nemzetközi hírnévre tett szert, másrészt a fesztivál „házi kvartettjévé” is vált. Szólistaként Lofotenben Engegård háta mögött van már egy „Kreutzer”-szonáta és vár még rá a Bartók-Kontrasztok, kvartettként pedig Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert és Janáček műveit szólaltatják meg a fesztiválon.
A Kamara.hu novemberi koncertjein pedig Schubert „A halál és a lányka” vonósnégyesét és Mendelssohn oktettjét játsszák, valamint Várjon Dénessel kiegészülve is hallhatók majd Elgar zongoraötösében. Lofoten vagy Budapest – tessék választani!
És ha már vonósnégyeseknél tartunk… Mivel Várjon Dénes számára mindig is fontos volt, hogy lehetőséget biztosítson az ifjú tehetségeknek, a lofoteni fesztiválra meghívást kapott két fiatal kvartett is. A Zorá Quartet (Haruno Sato és Decopol Kowintaweewat – hegedű, Julian Sawhill – brácsa, Zizai Ning – cselló) egy japán, egy thaiföldi, egy marokkói és egy kínai muzsikus New York-i találkozásából lett együttes, akik eddigi rövid pályafutásuk alatt is szép elismeréseket kaptak. A Mode Vonósnégyes (Daniel Goldin és Elisabeth Lund Tomter – hegedű, Oda Holt Günther – brácsa, Marcus Michelin – cselló) még fiatalabb formáció, hiszen ez a négy norvég zenész csak tél végén kezdett el közösen próbálni. (Noha külön-külön mind játszottak már kvartettekben.) A Norvég Zeneakadémia és a Barratt Due Zeneintézet növendékeinek – ahogy a Zorá Quartet zenészeinek – munkáját mentorként egy nagyszerű kamarazenész és tanár, Bjørg Værnes Lewis segíti a fesztivál alatt.
A vonós hangzást a nagybőgő teszi teljessé, így természetesen a csapatnak szüksége van egy kiváló nagybőgőművészre is. Az ukrán születésű Ivan Zavgorodniy-t fiatal korától díjeső kíséri Moldovától Londonon át Münchenig. Jelenleg a Stavanger Szimfonikus Zenekar szólóbőgőse. A fesztiválon elsősorban zongoraversenyek kamaraátirataiban hallhatja a közönség.
Egy Várjon Dénes (és Simon Izabella) fémjelezte fesztiválról nem hiányozhat az énekhang sem, hiszen a házaspár szerint – és szerintem is – a dalirodalom a kamarazenélés szerves része. Egy zongorafesztiválnak meg végképp, hiszen a romantikus lied lényege, hogy énekes és zongora teljesen egyenrangú; közös erőfeszítéssel mesélik el zenében az adott történetet vagy érzést. A bariton Johannes Heldnek aligha kell jobb marketingszöveg, mint hogy a 2019-es (a Covid előtti utolsó teljesértékű) fesztiválon aratott sikerét követően azonnal visszahívták Lofotenbe. Az operákban, egyházi művekben és dalokban egyaránt otthonosan mozgó énekes a német dalirodalom legszebbjeit énekli idén Norvégiában.
A fúvósok sorát nyissuk a hazai közönségnek oly kedves Klenyán Csaba klarinétművésszel, aki amellett, hogy mai napig a Concerto Budapest elkötelezett tagja, világszínvonalú szólista. Kiemelkednek kortárszenei előadásai, de elképesztően puha hangindításai, finom levegőkezelése és fantáziadús, végigvezetett zenei gondolatai a klasszikus repertoár darabjait is feledhetetlenné teszik.
A fesztivál ügyeletes oboistája, Stefan Schilli sok lábon álló művész. Húszéves kora óta egy vezető szimfonikus zenekar tagja, versenygyőztes szólista, a salzburgi Mozarteum tanára és még historikus oboán is játszik. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Lorin Maazel, Mariss Jansons, Sir Colin Davis és Christopher Hogwood.
Ugyancsak jártas a régizenében, tanít a Mozarteumban és játszott Maazellel az olasz Marco Postinghel is, aki olyan partnerekkel fagottozott már együtt, mint Isabel Faust, Gidon Kremer, Schiff András és Heinz Holliger. Az említett nevek Várjon Dénes kamarapartnereiként is gyakran feltűnnek – hiába, én szóltam, hogy ez egy nagy család.
Jelen sorok írójának kedvenc kürtöse – és ezt az élményt ugyancsak Várjon Dénesnek köszönhetem – Radovan Vlatković, aki 2017-ben részt vett a lofoteni fesztiválon. Ezúttal egykori növendéke, Johannes Hinterholzer vállalta a művek kürtszólamát Mozarttól Schumannon át Dohnányiig. Nagyon kíváncsi vagyok a tanítványra, a mestert pedig majd meghallgatom novemberben a Kamara.hu fesztiválon, Budapesten.
Ennyit a bevezetőkről, bemutatókról, előételekről és hangolókról. Most, hogy feltérképeztük, kik határozzák majd meg zeneileg a következő napjainkat (az enyéimet egészen biztosan), itt az idő, hogy bámészkodó turista álcám alól előhúzzam a vérmes kritikust, és meséljek róla, milyen zenei produkciók rejtőznek a hegyek között.
Addig is: Lytt til mye god musikk!