Neves lengyel kamarakórus, a Cracow Singers érkezik október 9-én a Liszt Ünnep keretén belül a Budapest Music Centerbe. Eredeti nyelven hallhatjuk tőlük Karol Szymanowski népdalciklusát, de a koncert kedvéért magyarul is énekelnek majd. Az együttest a Liszt-díjas Pad Zoltán vezényli, akivel Liszt szellemiségéről, a koncertműsorról és külföldi tapasztalatairól is beszélgettünk.
– Idén először rendezik meg a Liszt Ünnepet. Mit jelent számodra Liszt Ferenc?
– Nekem az egész életem kötődik Liszthez. Az alma materem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem volt, és Liszt Esztergomi miséjében dolgoztam először együtt nagyzenekarral. De említhetném a Pesti Vigadót is, ahol rendszeresen fellépek: ez úgy kapcsolódik Liszthez, hogy több művét itt mutatták be.
– Te miben látod Liszt nagyságát?
– Sokrétű benyomásom van róla, szerintem az egyénisége és az általa képviselt szellemiség nagyon szerethető. Mély ember és művész volt, ugyanakkor a hihetetlen tehetsége mellett egész életében szerény és önfeláldozó tudott maradni.
Szociálisan is érzékeny volt, mindig segített másokat.
– Liszttől két mű, az Ave verum corpus és a Salve Regina hangzik el a koncerten. Miért épp ezek kerültek be a műsorba?
– Általában a nagy motettákat szokták előadni – mint amilyen a Pater noster a Krisztusból –, ezeket a kis motettákat viszont ritkán éneklik, pedig zseniálisak. Nem beszélve arról, hogy egy kamarakórushoz nagyon jól állnak ezek a művek, hiszen nem nyolc különböző szólamot kell énekelniük a tagoknak.
– Hogyan alakult ki a program többi része?
– Néhány éve kaptam meghívást a Cracow Singerstől, akik a műsor összeállítására is engem kértek meg. Abban biztos voltam, hogy a Szymanowski-ciklusnak be kell kerülnie, hiszen azt egy lengyel kórussal előadni kivételes lehetőség. Aztán arra gondoltam, hogy a lengyel és a magyar szerzők darabjain túl miért ne „ugorjunk be” a szomszédos országokba is. Így választottam ki Petr Eben cseh zeneszerző egyik művét, Szlovákiából pedig Ivan Hrušovsky fantasztikus kórusciklusát.
Ezek olyan művek, melyeket itthon alig vagy egyáltalán nem lehetett még hallani.
– Hogyan szoktál nekiállni a felkészülésnek?
– Az alapjait minden programnak ugyanúgy kell letenni: a nyelvet és a zenét kell összehozni egymással. Nekem a felkészülés alatt a zongora és az énekhangom a legjobb barátom. De még ez előtt vagy ezzel párhuzamosan a nyelvben mélyülök el, most például lengyel szótárral a táskámban járok.
– Mikor tudtok együtt készülni a kórussal?
– A közös munka egy intenzív hét lesz, de ők is előkészülnek a darabokkal. Kodály Norvég leányok című művét valószínűleg ugyanakkora kihívás nekik magyarul elénekelni, mint nekem lengyelül a Szymanowski-ciklust. (nevet)
– Számos kórussal dolgoztál már együtt Európa-szerte. Mi az általános tapasztalatod, miben különböznek ezek az együttesek?
– Európa nagyon sokszínű, de pont ezt szeretem benne. Például a párizsi rádiókórus alaphangulata sokkal közelebb áll a magyar rádiókórushoz, mint mondjuk egy német karé, ami bár területileg közelebb van hozzánk. De nemcsak mentalitásban, zenei téren is vannak különbözőségek és tendenciák: nem mindegy, hogy opera- vagy daléneklés alapú az adott énekkultúra. A próba első tíz percében kitapasztalja az ember, hogy mire is számíthat. Például egy Arvo Pärt-műsorhoz az északi dalénekes kultúra áll közelebb, nem pedig az operán alapuló olasz énektechnika.
– Ha egy kedvenc külföldi projektet kellene kiemelni, mi lenne az?
– Amire nagyon büszke vagyok, és missziómnak is tartok, az a Bartók–Kodály életmű és a kortárs magyar kórusművek nemzetközi előadása. Bár például Bartók Magyar népdalok nyolcszólamú ciklusa mindenhol kicsit másképp szólal meg magyarul, a szerző zsenialitása földrajzi helytől függetlenül mindig megmutatkozik.
* Az interjút Pad Zoltánnal Tuska Borbála készítette.