A Magyar Zene Háza tereiben az intézmény sajátos profiljának, beavató-szemléletének megfelelően alakul a klasszikus zenei programkínálat, amelyről Somogyi Hedvig, klasszikus zenei programszerkesztő mesél.
Kezdjük a sokakat érdeklő ’színpadi felállás’ kérdéssel és egy rövid válasszal: a Magyar Zene Háza adottságait figyelembe véve a klasszikus és kortárszenei koncertjeinket alapvetően kamaraformációkra tervezzük. Fontos, hogy egy intézmény megtalálja, hogy miben tud újat vagy mást mutatni a közönségnek, pláne egy olyan telített piacon, mint amilyen Budapest és a budapesti kultúrafogyasztó réteg.
Emellett pedig ugyanilyen fontos számunkra, hogy a fellépő művészeink számára is valami egyedi, kreatív és újszerű lehetőséget biztosítsunk, ahol szabadjára engedhetik a fantáziájukat, sőt bizonyos esetekben mi segítünk nekik feszegetni saját határaikat.
Egyik legfontosabb alapelvünk, hogy a Ház tereihez, jellegéhez és hangulatához igazítsuk a programot, minden esetben új, ide készült, itt bemutatott komolyzenei produkciók jöjjenek létre, akár a Koncertterem, az Előadóterem vagy a Hangdóm fogja a helyszínt jelenteni. Ez egy olyan hely, ahol kiemelten fontos a térélmény, ezért a művészeket vagy művészeti vezetőket ideális esetben meghívjuk személyesen az épületbe vagy amennyiben ez nem lehetséges, részletes fotókkal, videókkal mutatjuk be nekik, hogy mihez igazítsák az elképzeléseiket. Ezután indul el a közös gondolkodás, ötletek gyűjtése, azok átalakítása, esetleges plusz közreműködők bevonása – mindez akár velem, akár Várallyay Fülöp szerkesztő kollégámmal történhet –, és így tud véglegesedni egy komplex, erős koncepcióval rendelkező koncertprogram. Ez egy hosszú, sokszor nem könnyű, de elképesztően kreatív és izgalmas folyamat.
Mindez igaz magyar és külföldi művészeinkkel való együttműködéseinkre is. Sőt, sok esetben kiemelt szándékunk teret adni külföldi és hazai előadók találkozásainak is, akik számára ezáltal esetleg későbbi együttműködéseikhez is a Zene Házban létrejött élmény lehet a kiindulópont.
Erre példa lehet előző félévünkből Pawel Zalejski lengyel hegedűművész és Ariel Barnes kanadai csellóművész találkozása a magyar Sztojánovits Andrea VJ-művésszel, akik a koncertet megelőzően hat hónapon át dolgoztak zoom-on keresztül, hogy megismerjék egymást, összehangolják elképzeléseiket, megosszák a világ különböző pontjain szerzett tapasztalataikat egy új produkció születésének érdekében.
A másik találkozási aspektus, amikor nem a nemzetek keverednek, hanem a különböző művészeti ágak tudnak a zenéhez társulni. Klasszikus zenét egyéb művészettel vegyíteni természetesen nem új ötlet. Viszont ennek a módján, integrálásán és megjelenítésén dolgozni folyamatos kihívást jelent és erre nagy fókuszt helyezünk. Megtalálni a jó arányt, ahol tényleg a zene marad középpontban, viszont a társított művészet is valóban releváns kapcsolódást mutat, sokszor a legnagyobb kihívást jelenti. Viszont, ha ez sikerül, fantasztikus termék tud létre jönni, amelyet ráadásul jó eséllyel az egymástól kicsit (vagy nagyon) eltérő közönség a koncertteremben történő együttléte tesz még különlegesebbé.
Ilyen volt az első félévünkben az abszurditás témáját feldolgozó estünk, ahol a Neked8 énekegyüttes két harmonikával (Szatzker Zsanett és Deli Zsolt) Örkény-novellákon, valamint klasszikus és kortárs művek áthangszerelt változatain keresztül hoztak létre egy teljesen egyedi élményt. Vagy említhetnénk Szabó T. Anna faun és nimfa tematikájú, teljesen új verseit, amelyek Győri Noémi és Fejérvári Zoltán júniusi Debussy-estjéhez kapcsolódóan születhettek meg.
Ősszel az irodalom, a képzőművészet, a fotóművészet, sőt a pantomim művészet is helyet kap nálunk. Ismét meg kell említenem, hogy óriási kiváltság, hogy az épület adottságai megengedik, hogy a társuló művészeti alkotások installálása is módunkban áll, valamint, hogy ezek megvalósításához a segítség karnyújtásnyira van a kiállítási osztályon dolgozó kollégák személyében.
#Hogyan igazodik a klasszikus műfaj a Zene Háza alapszemléletéhez
A klasszikus zenei közönségünknek exkluzív, beavató és a megszokottól eltérő – olykor a komfortzóna határait feszegető – élményt kívánunk nyújtani, miközben megmarad a zene központi szerepe és íve, minden más annak kiemelését, alátámasztását vagy újszerű megvilágítását szolgálja. Ebben a műfajban (is) nagyon fontos, hogy az interakció, illetve a beavatás jellege összhangban legyen azzal, amit a fellépő művész szívesen oszt meg a külvilággal magából és a művészetéből.
A beavatás nálunk nem opcionális és nem ad-hoc, vagy utólagos kiegészítés, hanem a Magyar Zene Háza alapelve, így vannak esetek, amikor igenis már a művészek kiválasztásában, felkérésében is szerepet játszik a bevonásra/bevonódásra való készség, képesség, hajlandóság. Tartunk nyitott próbát, workshopot, ismeretterjesztő előadást, pódiumbeszélgetést, mesterkurzust, de sokszor koncertbe integrált ismeretterjesztő, személyes élménybeszámoló jellegű beszélgetést is. Szerencsére az intézmény zenepedagógusaival szorosan tudunk együtt dolgozni ezeknek az alapformáknak a ki-és átalakításán, így reméljük, hogy a végeredmény azt igazolja majd, hogy az ő szaktudásuk, és a mi művészi ismeretségünk a leghatékonyabb módon találkoznak.
Ez egy nagyon izgalmas és veszélyes játék rengeteg kiaknázatlan lehetőséggel, amire szerintem abszolút érdemes és muszáj időt és energiát szánni, de vigyáznunk is kell, hogy a hallgatóság és a zenészek széles spektrumát a megfelelő módon terelgessük ebben az általunk ásott mederben.
#Klasszikus zenei sorozatok
A sorozatok mindig jók, ez biztosan pszichológia. Bár véleményem szerint a fent említett társművészetekkel fűszerezett kamarakoncertekre is lehetne sorozatként tekinteni, egyelőre két hagyományos értelemben vett sorozatról beszélhetünk a klasszikus-kortárs műfajban. Mindkettő a Magyar Zene Háza nyitása óta fut, és sikeresnek bizonyult, így a folytatás mellett döntöttünk. Az egyik egy különleges zongorás sorozat, ahol a fókuszban mindig egy-egy magyar vagy külföldi zongorista áll, akik egy-egy tematika mentén mutatják be a zongorairodalom sokszínűségét. Különlegessége abban mutatkozik, hogy közérthető, személyes hangvételű, a koncertbe integrált beszélgetéssel kötjük össze a hangversenyt. Ősszel a sorozat alkalmain Håvard Enstad mutatkozik be Norvégiából, valamint Szőcs Henrik itthonról.
Másik sorozatunk a Szerzők? Jelen! című kortárszenei szerzői est sorozat, ahol a fókuszban mindig egy-egy magyar vagy külföldi zeneszerző, és az általa komponált kamaraművek állnak. Ezeken az alkalmakon a zeneszerzők jelen vannak az eseményen és műhelymunka szerűen, nyílt főpróbán dolgoznak együtt az előadókkal. Valamint a koncertbe integrált ismeretterjesztő kerekasztal beszélgetés keretén belül tekinthetünk bele munkásságukba. Ebben a félévben Jacob Ter Veldhuis érkezik hozzánk Hollandiából, valamint a magyar Csernovszky Márk fiatal zeneszerző mutatkozik be.
A klasszikus zenei programnaptárért kattitnts ide!
A cikk megjelenését a Magyar Zene Háza támogatta.