Fehér Ádám üstökösként robbant a könnyűzenei életbe. Pimaszul fiatalon, mindössze 10 évesen jelent meg első önálló albuma, valamint olyan muzsikusokkal játszhatott már, mint például EB Davis, Tommy Katona vagy Tátrai Tibor. Kulcsfontosságú, talán eddigi pályája legfontosabb mentora azonban: az örök fiatal, a legendás Török Ádám. Zenészinterjús sorozatunkat folytatva Török Ádám emlékére egy korábban készült interjú kerül most megosztásra.
– Hogyan indul a blues iránti szerelem?
– Apukám nagyon szereti ezt a stílust, általa kerültem kapcsolatba vele. Egészen kicsi korom óta hallgatom és játszom is, azonban ma már széles műfaji skálán mozgok. Véleményem szerint minél színesebb egy ember érdeklődése, annál érdekesebb lehet a zenéje is.
– Nagyon fiatalon debütáltál az első lemezeddel. Mondasz néhány gondolatot erről?
– Tízéves voltam, amikor lehetőségem nyílt, hogy stúdióban rögzítsek néhány számot. Limitált számú magánkiadásban jelent meg ez az album, afféle promóciós anyagként. A P. Mobil basszusosával, Tarnai Dániellel és dobosával, Szebelédi Zsolttal vettük fel. Remekül éreztem magam munka közben.
– Milyen fontos koncertek voltak az elmúlt időszakban, amelyek meghatározóak számodra?
– Csodálatosnak tartom, hogy Török Ádám és barátai formációjában részt vehettem. Nagyon befogadó az együttes, fel sem merül olyan, hogy a korkülönbség miatt bármilyen jellegű megkülönböztetés legyen. Egy jó zenei együttesben szerintem egyébként megszűnnek a korkülönbségek, csak a zene van és a tehetség. 2019-ben voltam például a Tabán koncerten májusban, a Piramis-Mini bulin. Őrület volt az egész, ikonikus zenészekkel játszhattam együtt, akiktől rengeteget tanultam. Ennyi ember előtt még nem muzsikáltam előtte, de elképesztő jól sikerült a koncert. Nekem mindegy, hogy száz vagy ezer ember előtt játszom. Csak a zene a fontos. A mérvadó egy hiteles zenésznél, hogy belülről jöjjön a hitelesség és az önazonosság.
– Hogyan ismerkedtél meg Török Ádámmal, akivel évek óta muzsikálsz?
– Kilencéves koromban volt egy zenekar, a PMD Blues Band, velük játszottam először, rajtuk keresztül ismerte meg apukám és én Török Ádit. Mindössze tízéves voltam, amikor először lehetőségem nyílt együtt játszani a Bem rockparton a vele, a legendával. Óriási élmény, hatalmas megtiszteltetés volt. Ezután továbbra is folytattuk a közös muzsikálást.
– Ismerted korábban is már a Minit vagy a Török Ádámmal való közösség hozta el számodra igazán behatóan az együttest?
– Behatóan csak „az Ádival” való közös munkám óta ismerem a Mini munkásságát, illetve más ebből a korszakból származó zenekart. Ádi is, apukám is segített abban, hogy miket érdemes hallgatni, kik azok, akik jó hatást tehetnek rám. Tátrai, Hobo, Charlie fontosak számomra, de a Mini a kedvenc! A Kolduskirály című szám abszolút kedvenc.
– Nem olyan régen Indiában jártatok Ádámmal. Milyen benyomásaid vannak az útról?
– Egy ismerősünk segítségével jutottunk ki koncertezni a Török-Fehér duóval. Elképesztő, klassz élmény volt. Nem túl sok időt töltöttük kint, de megnéztünk néhány helyet. Furcsa volt szembesülnöm egy ennyire más kulturális közeggel, kicsit azért idegen volt először, aztán megbarátkoztam vele. 2019-ben Macedóniában jártunk együtt Ádival. Ezt az országot közelebbinek éreztem a mi európai habitusunkhoz. Különlegesnek tartom a keleti kultúrát, de élni hosszabb távon szerintem csak európai helyszínen tudnék.
– Emberileg milyen benyomásod van Török Ádámról, aki ilyen nyitottan, barátsággal fogadott – és mentorál – téged mint zenei partner?
– Ádiban nagyon meg lehet bízni, őszinte, önazonos ember. Ha valamit mond, akkor az fix, nincs kamu vagy kihátrálás. Ő mindig a frankót mondja. Ez óriási érték és példa, különösen egy fiatalnak. Igazi mentor. Szerintem fel sem fogom, hogy mekkora dolog, hogy ilyen fiatalon megismerhettem, és hogy együtt játszhatok vele. Életre szóló, meghatározó élmény vele muzsikálni, olyan dolgokat kapok tőle, amit egészen biztosan kamatoztatni fogok később és továbbítom másnak is majd.
– Van egy saját zenekarod, ha jól tudom. Itt milyen stílust képviseltek leginkább?
– Igen, a Life Of Meaning. Akikkel itt játszom, azok kicsit idősebbek nálam, már elvégezték a konzit, kettő most már akadémista, egy pedig a nagyszerű Kőbányai Zene Stúdió növendéke. Jazz, blues, pop irányok ötvöződnek a zenénkben. Sok önálló szerzeményem van, amelyeket együtt próbálunk.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Csakis a zene! A blues után a jazz a másik kedvencem, de például a rap, a pop, az r’n’b irányába is nyitott vagyok, ha igényes a koncepció. Nem szabad zárkózottnak lenni a műfajokat illetően egy zenésznek, a nívóra viszont figyelni kell.