Hogyan találhatnak egymásra 17. századi meditatív énekek a kortárs jazzel? Mit adhat egymásnak ez a két, egymástól nagyon távolinak tűnő műfaj? És vajon mit ért meg mindebből a mai hallgatóság? Különlegesen izgalmas estére hív mindenkit szeptember 20-án a Magyar Zene Háza, akit érdekel egy valódi műfaji találkozás, egy valóban formabontó előadás.
Az úgynevezett Carlo G. kézirat évszázadokig ismeretlenül kallódott, mígnem nemrégiben előkerült, és így felfedezhetővé váltak a virtuóz énektechnikát igénylő gyűjtemény csodálatos darabjai, a 17. századi barokk énekművészet remekei. A darabok nagy részét egy bizonyos Carlo G. írta, akinek pontos neve nem derül ki, mivel eltakarja a négyszáz éves kéziraton levő egyik folt. Carlo mester többszólamú kórusműveket dolgozott át szoprán szóló/duett + orgona/lant kíséretes motettákká. A duettekben az énekszólamot hegedű is játszhatja. Az énekszólamok különlegessége a gazdag díszítettség, ami a 17. század első felének bőven áradó, virtuóz, improvizált előadói gyakorlatát rögzíti.
Ennek az egyedi anyagnak a bemutatója lesz szeptember 20-án, a Zene Házában, egy különleges koncert keretében. Rendhagyó térelrendezésben hangzanak el ugyanis ezek a 17. századi meditatív énekek, valamint a rájuk reflektáló, kortárs jazz-dallamok. A zenészek a közönség sorai között mozogva, folyamatosan helyet változtatva játszanak, így szokatlan irányokból, olykor testközelből érkező hanghatásokkal érik el azt a flow-élményt, ami a zene maximális átéléséhez segíti hozzá a hallgatót.
A koncerten a 17. századi gyűjtemény a 21. századi jazz tükrébe kerül, és az így újonnan megszülető anyagot az est régizene-specialistáinak (Bodrogi Éva, Polonyi Artemisz – ének, Tokodi Gábor – lant, Schallinger-Foidl Artúr – orgona) és jazz-zenészeinek (Várallyay Petra – hegedű, Ávéd János – szaxofon) kreatív összefogása teszi még izgalmasabbá. A kéziratban közölt művek szerzőit nem jelölték, csak feltételezni lehet kilétüket, de bizonyára köztük van Giulio Caccini és Luca Marenzio. A koncerten elhangzó gyűjteményrészleteket a 12. században élt Bingeni Szent Hildegárd szakrális dalai keretezik. A Carlo G. gyűjtemény darabjait és az ezekben tükröződő modern jazz-elemeket bemutató koncert tehát egyfajta kulturális híd, mely összekapcsolja a múlt és jelen zenei kifejezésmódjait.
Ez a projekt új perspektívákat nyit a zenei hagyományokat és az innovációkat kedvelő közönségnek, a zene szerelmesei számára pedig egyedülálló élményt kínál a különböző stílusok és korok találkozásának színes világában.
