1925. március 7-én született Lehoczky Éva, a 20. század egyik ünnepelt koloratúrszopránja, aki nemcsak a hazai színpadokon, hanem külföldön is hírnevet szerzett.
- hirdetés -
Debrecenben született, négy gyermek közül a legfiatalabbként. Édesanyjának szép hangja volt, gyakran énekelt otthon a gyerekeinek. Két nővére később szintén zenei pályát választott: az egyik nagybőgős, a másik ének–zene–testnevelés szakos tanár lett.
A világháború alatt debreceni lakásukat bombatalálat érte, így Budapesten kezdtek új életet. Lehoczky zongorázni és klarinétozni is tanult, de végül a Zeneakadémia ütőtanszakára iratkozott be, ahol első nőként szerzett diplomát. A New York Kávéház női szalonzenekarának dobosa lett, de mellette más zenekarokban is játszott.
Kivételes hangját Kardos Sándor zongoratanár fedezte fel, akit a zenekar megkért, hogy segítsen összeállítani egy vokált a tagokból. Kardos javaslatára Lehoczky újra felvételizett a Zeneakadémiára (ezúttal magánének szakra), és 1949-től 1956-ig Kapitánffyné Katona Magdolnánál tanult. Diplomázás után a Fővárosi Operettszínház szerződtette le, ahol
klasszikus primadonnaszerepekben aratott sikert, de közben Éj királynőjeként debütált az Operaházban.
1958-ban új igazgatót neveztek ki az Operett élére, és Lehoczkynak ott kellett hagynia a társulatot, négy évig szabadúszóként énekelt. 1962-ben az egri Gárdonyi Géza Színházba került, ahol több műfajban is kipróbálhatta magát: táncolt, szerepelt prózai darabokban (többek közt Az ember tragédiájában), és emellett 15 operett főszerepét is elénekelte.
1965-ben a Karl-Marx-Stadt-i (a mai Chemnitz) operaház vezető koloratúrszopránja lett, ahol a hangjának megfelelő repertoár legnagyobb szerepeiben (Éj királynője – A varázsfuvola, Gilda – Rigoletto, Konstanza – Szöktetés a szerájból, a Hoffmann meséi négyes női főszerepe) lépett fel. A külföldön töltött három év alatt lehetősége nyílt olyan világsztárokkal egy színpadon állni, mint Peter Schreier, és meghatározó élmény volt számára a Harry Kupfer rendezővel való munka is.
Lehoczky Éva és Peter Schreier A varázsfuvolában – forrás: Operavilág
Hazatérése után először a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette, majd 1969-ben, negyvennégy éves korában az Operaház tagja lett. Egyebek mellett Fiordiligi (Così fan tutte), Rosina (A sevillai borbély), Titánia (Britten – Szentivánéji álom), Gara Mária (Hunyadi László) és a francia királykisasszony (János vitéz) szerepében lépett fel. Karrierjének legjelentősebb alakításának azonban az Éj királynője mondható: főiskolás korától kezdve egészen 1984-ig, több száz alkalommal énekelte el a szerepet. Három rádiófelvétel is készült belőle Varga Pál, Erdélyi Miklós és Ferencsik János vezényletével.
1980-ban Érdemes Művész díjjal tüntették ki, 1984-ben megkapta az Operaház százéves fennállására kiadott emlékplakettet, és ugyanebben az évben vonult vissza a színpadtól.
2017-ben posztumusz Örökös Tag címmel ismerte el az Opera.
2016. december 6-án tűz ütött ki a házában, és nem tudott kimenekülni a lángba borult épületből. 91 éves korában hunyt el.
(Via Operavilág, Wikipedia)
