Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Múlt századi csillagok Akinek Kodály külön dalt írt a Székelyfonóba – Komlóssy Erzsébetre emlékezünk

Akinek Kodály külön dalt írt a Székelyfonóba – Komlóssy Erzsébetre emlékezünk

Komlóssy Erzsébet a magyar operajátszás meghatározó alt operaénekese volt a 20. század második felében. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett művész repertoárján főleg drámai szerepeket találunk: emlékezetes alakítást nyújtott többek között a Székelyfonó háziasszonyaként, Carmenként és Gertrudisként.

- hirdetés -

1933. július 9-én született Salgótarjánban. Édesapja katonatiszt, édesanyja ápolónő volt. A családban senki nem foglalkozott zenével, de ő már kicsi gyerekként szeretett énekelni. Hangi adottságai a matematikatanárának tűntek fel, aki értett a zenéhez, és tanítani kezdte. Amikor végzős volt az iskolában, tanára azt tanácsolta, hogy menjen felvételizni a Zeneakadémiára, mert tehetséges az éneklésben.

- hirdetés -

A család felköltözött Budapestre, bár az édesapa eleinte nem támogatta lánya művészi törekvéseit, jobban örült volna egy polgári foglalkozásnak. Komlóssy azonban elment a Zeneakadémiára, ahol sikeresen szerepelt a meghallgatáson, de fiatal kora miatt (16 éves volt még csak!) nem tudták felvenni. Így tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte László Géza tanítványaként, aki ígéretes tehetségnek tartotta.

Az első sikerek

Nem sokkal később állást kapott a Fővárosi Operettszínházban kórustagként. Nagy hasznára vált ez az egy évig tartó időszak, hiszen színpadi rutint szerzett, és olyan művészeket figyelhetett közelről, mint Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. Utóbbi egy koncert után nagy jövőt jósolt neki: „Belőled egyszer nagy énekesnő lesz!”

1955-ben előénekelt a Szegedi Nemzeti Színházba, ahol a Székelyfonó háziasszonyának szerepére kerestek énekest. A szerep az övé lett, és három évadot (1955–58) töltött el a színházban. A „háziasszony” repertoárja meghatározó részévé vált, nagy sikerek fűződtek hozzá. Amikor már az Operaház tagjaként próbálta a Székelyfonót, Kodály Zoltán egy új dalt (Te túl rózsám…) írt számára, később pedig így gratulált:

Így képzeltem el mindig a háziasszonyt, ahogy maga alakítja.

Monteverditől Verdin át a modern szerzőkig

Az Operaházban 1955-ben debütált, Verdi Álarcosbáljában énekelte beugróként Ulricát, majd nem sokkal később az Anyeginben is szerepet kapott. 1958. március 1-jén szerződött le az Operaházhoz, melynek 30 éven keresztül volt aktív művésze. Közel hatvan szerepet énekelt el Monteverditől Verdin át a modern szerzőkig. A Verdi-operák hősnői (Azucena, Amneris, Ulrica) nagyon közel álltak hozzá, de pályájának fontos szerepe volt a Bánk bán Gertrudisa – lemez- és tévéfelvétel is készült belőle –, valamint a Carmen címszerepe, amit közel 300 alkalommal énekelt, és külföldre is eljutott vele.

Fellépett a Szovjetunióban és a londoni Covent Gardenben (A trubadúr) is, és egy évig a kölni operaház tagja volt.

1964-ben mutatták be Szokolay Sándor Vérnász című operáját, melyben az Anya szerepét énekelte Házy Erzsébet és Faragó András oldalán. A háromfelvonásos darab nagy sikert aratott.

A drámai karakterek mellett vígoperákat is vállalt, többek között a Falstaff Mrs. Quicklyjét és a Gianni Schicchi Zita anyóját formálta meg.

A színpadi karrier után

Pályakezdésének 25. évfordulója alkalmából meghatározó szerepében, a Székelyfonó háziasszonyaként lépett fel. A színpadtól egy Bánk bán-előadással búcsúzott el 1988-ban, három év múlva pedig az Operaház örökös tagjává választották.

Visszavonulása után felkérték, hogy tanítson énekmesterséget az Operában. „Tizenkét évig tanítottam, amivel le tudtam vezetni a színpad hiánya miatt érzett fájdalmamat” – emlékezett vissza Komlóssy. Többek között Miklósa Erika, Gál Erika és Palerdi András voltak a tanítványai.

Hobbija volt az autóvezetés, 80 éves korában is a volán mögé ült.

Pályáját rangos díjakkal ismerték el. 1964-ben Liszt Ferenc-díjat, 1967-ben Székely Mihály-emlékplakettet kapott. 1975-ben Kossuth-díjas, 1982-ben érdemes művész lett. 2003-ban az Operaház mesterművészé, 2007-ben pedig a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották.

„Mindig keményen dolgoztam, nagy kitartással. A zenében pontos voltam, ragaszkodtam ahhoz, amit a zeneszerző megírt. Úgy tartottam, hogy amit leír egy komponista, az nem véletlen, s azon nem változtatunk – akár ritmikailag, akár zeneileg bármit is” – mondta el egy interjúban.

A magánéletben kevésbé volt sikeres, mint a szakmában: négyszer ment férjhez. Két gyermeke közül lányát huszonkilenc évesen, fiát negyvenegy évesen szülte.

2013-ban tüdőgyulladást kapott, amiből sikeresen felépült. Életének 81. évében, 2014. április 22-én hunyt el Budapesten.

(Via Operavilág, Wikipedia)

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.