• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Film Müpa magazin Címlap

Vég/játék – Három brit filmszatírával zárul a Müpamozi sorozata

Szerző: Réz András2021. szeptember 26.
Facebook Twitter E-mail
Megtehetek bármit
Megtehetek bármit (2015) - forrás: IMDb

Talán. Lehetséges. Van rá esély, hogy hányatott sorsú Very British sorozatunk végre boldog végkifejlethez érjen. A Müpamozi brit szatírákat felvonultató filmsorozata 2019 őszén indult. Azóta sok víz lefolyt különféle folyókon. Közben volt járvány, Brexit, s hamarosan már a brit rendszámok betűjele is GB­-ről UK-­ra változik. De a brit szatíra remélhetőleg mindezen megpróbáltatások ellenére nem adja meg magát.

Itt van például Edgar Wright. Keményen dolgozott az elmúlt évben. Években. Őszre várható új filmje, amely időutazás – a ’60-­as évekbe. Érdemes előtte megnézni 2013-­as filmjét. A Világvége is időutazós film a maga módján, hiszen az ifjúkoruk helyszínére visszatérő barátok személyes, cseppet nosztalgikus kiruccanásuk közben egyszerre csak belepottyannak egy feltételezhető jövőbe, egy gonosz kis disztópiába. De ne lepődjünk meg: szatíra nincs fantasztikum, felnagyítás nélkül. Egyébként a rendező éppen most dolgozik egy igazi disztópián, amely tervei szerint a távoli jövőbe – 2025-­be – repít majd bennünket. Amúgy meg – sejtjük! – Edgar Wright állandóan a jelenről beszél. A hétköznapi elzombulásról. Amikor lassan már nem is vesszük észre, hogy a világunk elvadult, és mi önként, dalolva mondunk le megváltoztatásának lehetőségéről.

Tavaly, amikor Terry Jones meghalt, világos volt, hogy nem halt meg. Feltehetőleg csak visszavonult egy kis időre. Nyilvánvaló, hogy a Gyalog-galopp, a Brian élete, Az élet értelme és más emelkedett művek rendezője csak úgy nem tűnhet el a világból. Monty Python Repülő Cirkuszáról nem is szólva, amelynek Terry Jones egyik alapítója és pillére volt. Márpedig, ha brit szatíráról beszélünk, erről az 1969-­ben képernyőre került sorozatról nem feledkezhetünk meg. A Monty Python ízlés dolga. Van, aki rajong érte, van, aki könyökideg­-zsibbadást kap tőle. A brit – és talán nem csak a brit – szatírára viszont rendkívüli módon hatott.

Ide kapcsolódik:
Lovagi címet kapott Michael Palin

Az 1960­-as évek egyik megrázó élménye volt a nyugati világ számára a média mindenhatóvá válása. Terry Jones és bűnsegédi bűnrészesei azonban nem pusztán kritikusai voltak ennek a mindenhatóságnak: megmutatták totális abszurditását. Egy olyan világot jelenítettek meg, amelyben az emberek megtanultak tévéül beszélni és viselkedni, amelyben maga az élet alakul át egyfajta tévés valóságshow-­vá. Vicc? Úgy is értelmezhetjük. De úgy is, hogy az élet, a világmindenség meg minden értelmének rekeszizomszaggató keresése. Terry Jones filmjei fölöttébb filozofikusak, gyakorta elmélkednek arról, miként vagyunk bezárva saját hiedelmeinkbe, téveszméinkbe, hogy szabad­-e a mi akaratunk vagy saját magunk barkácsolta elmebéklyóink meghittségét élvezzük, amíg világ a világ. Utolsó egész estés játékfilmje, a Megtehetek bármit (2015) tökéletesen illeszkedik ebbe a gondolatmenetbe. Biblikus, apokaliptikus és kisszerű: találtatik-­e egy igaz ember, akinek a kedvéért a világvége (egyelőre) elmarad?

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

A sorozat záródarabja Guy Ritchie filmje, az Úriemberek. Ritchie a mai brit film egyik legizgalmasabb figurája. Egyszerre elismert és kárhoztatott. Érthető, hiszen legalább két Guy Ritchie létezik. Az egyiket imádják a kritikusok, hiszen A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső vagy a Blöff stílust, újfajta filmnyelvet teremtett. A másik Ritchie-­t – Sherlock Holmes, Arthur király, Aladdin – már nem annyira kedvelik. Érthető. A legutóbbi időkig erős volt az a hagyomány, hogy a filmkritikust a mozipénztárba becsilingelő pénz mennyisége fordított arányban befolyásolta a film iránti vonzalmát illetően. (Kétségtelen, hogy mostanság, amikor Digitáliában bloggerek, vloggerek és influenszerek a megmondók, változóban vannak a dolgok.)

Az egyik Ritchie hihetetlenül erős, izgalmas és mulatságos karaktereket teremt. Kicsit tocsog a vérben. Ellenállhatatlanul vicces a párbeszéd, és mindenki mindenkit átver. És semmi finomkodás! Na, ilyen az igazi „ricsiség”! Talán ezért hozta zavarba az Úriemberek Ritchie legelszántabb híveit is. Mert az erős karakterek megvannak ugyan, és a tocsogásról sem kell lemondanunk, ez alkalommal feljebb pozícionálta a mindenféle bunyósokat és gengsztereket. Ja, és többfedelűvé tette a történetet. Tehát: míg korábban az átverések, cselek és blöffök szinte követhetetlen kacskaringói a játszó személyek világán belül maradtak, ez alkalommal megjelenik egy „forgatókönyv”, amely a nézőt olykor kicibálja a csetepatéból, hogy egy másik nézőpontból is szemügyre vehesse azt a világot, ahol a csőcselék szétválaszthatatlanul keveredik a társadalmi elittel.

Szóval itt a sorozat vége. A brit szatírák fél évszázadát barangoltuk át. És micsoda fél évszázadot! A filmes új hullámok korától eljutottunk a jelenbe, hogy szembesüljünk vele: „Nehéz szatírát írni” – ahogy Gádor Béla mondta. Vagy épp ellenkezőleg: „Nehéz nem szatírát írni” – ahogy Hamvas Béla mondta. De akár így, akár úgy, a szatíra arra késztet bennünket, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Ha még lehetséges.

A filmeket szeptember 27-én, október 11-én és 25-én vetítik.

müpa film brit müpa magazin
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésA Post Mortem és a Hasadék is díjat kapott a pármai filmfesztiválon
Következő bejegyzés Fritz Wunderlich kihagyhatatlan felvételei

Ajánlott Bejegyzések

Live

Kövesd élőben online a Prokofjev-maratont!  

2023. február 3.2 perc olvasás
Intermezzo

A testszégyenítés ellen indított kampányt Grisnik Petra

2023. február 3.2 perc olvasás
Bohumil Hrabal - Forrás: wikipedia
Intermezzo

„Az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű” – 25 éve hunyt el Bohumil Hrabal

2023. február 2.5 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.