• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Müpa magazin Zene Címlap

Anger Ferenc: „A »szép éneklés« kultusza nem öncélú”

Szerző: Tóth Anna2021. november 17.
Facebook Twitter E-mail
Anger Ferenc – fotó: Berecz Valter
Anger Ferenc – fotó: Berecz Valter

A Lucrezia Borgia igazi Donizetti-­remekmű: dallamos, lendületes, romantikus, szenvedéllyel teli, ízlésesen hatásos, zenei színvonalát tekintve pedig a Lammermoori Luciától sem marad el. Bátran műsorra tűzhető tehát a siker reményében – feltéve, hogy rendelkezésre áll ama kevés szopránok egyike, aki el tudja énekelni a címszerepet. A darab november 18-án és 20-án debütál a Müpában.

A kalandos sorsú opera 1833. december 26­án szólalt meg először a milánói Scalában. A szövegkönyvíró, Felice Romani a librettó cselekményét egy olyan Victor Hugo-­drámából merítette, amelyet nem sokkal korábban ismert meg a párizsi közönség. A különösen rövid idő alatt megírt kompozíció címszerepét Henriette Méric-­Lalande, a Scala ünnepelt és határozott fellépésű sztárja énekelte.

A kritika fanyalogva fogadta a bemutatót. „Kicsit jobb, mint középszerű” – írta a szövegkönyvről a Gazzetta privilegiata di Milano. A közönség viszont azonnal megszerette a darabot, amely ennek köszönhetően még ugyanebben az évadban további harminchárom előadást élt meg a Scalában. Emellett azonnal Itália-szerte és külföldön is megkezdte pályafutását. Az 1840­-es párizsi bemutató után Victor Hugo elhatárolódott az előadástól, mivel a francia fordítást saját színműve másolataként értelmezte.

Csatát nyert a fordító és a közreadó ellen – így aztán az opera franciaországi előadásai csak a tartalom és a karakterek megváltoztatásával folytatódhattak. A Lucrezia Borgia első londoni előadása 1839­-ben, Őfelsége Színházában zajlott le. A tengerentúlon az opera először 1843-­ban, New Orleansban szólalt meg, ezt 1844­-ben New York követte. Híre tovább vitte a többi földrészre, beleértve Ausztráliát is. A 20. század elejére azonban erősen megritkultak az előadások, bár egyik-másik világsztár – Montserrat Caballé, Leyla Gencer, Beverly Sills, Katia Ricciarelli és Joan Sutherland – időnként vállalta a megmérettetést a mű igényes címszerepében, többnyire koncertszerű előadásokon.

A Lucrezia Borgia sikerét a Müpában vérbeli nemzetközi előadói gárda szolgálja. A címszerepet éneklő szoprán, az olasz repertoárban nagy jártassággal bíró, kiváló atmoszférateremtő képességű Yolanda Auyanet hazája Spanyolország, Alfonso D’Este, Ferrara hercege megszemélyesítője a világszerte ünnepelt basszus, hazánk fia, Bretz Gábor. A Maffio Orsini jelmezében színpadra lépő mezzoszoprán, Paola Gardina Olaszországban született, míg a fiatal velencei nemes, Gennaro Román tenor, Stefan Pop hangján szólal meg. A két estén látható és hallható produkció karmestere, a magyar közönség által – többek közt Edita Gruberová fellépésiről – régóta ismert Andrij Jurkevics pedig az ukrajnai Zboriv városában látta meg a napvilágot.

Ellentétben Donizetti egyéb, a bel canto iránt elkötelezett operáival, itt a dráma nem csupán a virtuóz áriákhoz szolgáltat szöveget, fontossága egyenrangú a zenéével. Nem véletlen, hogy a Milánóban tanuló Verdinek is érzékelhetően eszébe jutott ez a mű, amikor tizennyolc évvel később megírta a Rigoletto nyitójelenetét…

A premier primadonnája nem törődött bele abba, hogy a darab ne egy, az ő szerepének juttatott, briliáns áriával érjen véget, ezért Donizetti kénytelen volt megírni Méric­-Lalande számára egy bravúros cabalettát, amelyet később visszavont, hogy a haldokló Gennarónak komponált élénk ariosóval („Madre, se ognor lontano”) zárja le az operát. Az utóbbi évtizedekben azonban Monserrat Caballé életre keltette a cabalettát, megmutatva, hogy az dramaturgiai szempontból is megállja a helyét, ha igazi drámai kifejezőerővel rendelkező szoprán énekli.

A Müpa előadásának rendezője, Anger Ferenc mindeddig csak koncertszerű előadásban találkozott a darabbal, így most örömmel és a felfedezés izgalmával közeledik a ritkaságnak számító csemegéhez.

– Közel állnak önhöz a bel canto operák?

– Ez a műfaj megkerülhetetlen, mondhatni az operatörténet „aranymetszés­pontjában” helyezkedik el — s mivel deklaráltan a szép éneklésről szól, bizonyos értelemben a műfaj alfáját és ómegáját képviseli. A tökéletes énektechnika és a már­-már önmagáért való vokalitás itt ér a csúcsra. Onnan határozza meg a többi operát is, amelyek tovább fejlesztik vagy épp modernizálva meghaladják a bel canto stílusát.

– Félig szcenírozott előadás megrendezésére kapott felkérést.

– Vonzó a lehetőség, hiszen jelentős kihívást rejt magában, ugyanis különleges feladat nem hagyományos színházi térben dolgozni. A miénk valójában nem félig szcenírozott, hanem megrendezett, színpadra vitt előadás lesz – a Müpa adottságaihoz alkalmazkodva. A színpad kiváló akusztikájú és mindenre alkalmas, még ha nincs is zsinórpadlás.

– Megköti a rendező kezét, vagy éppen megmozgatja a fantáziáját, hogy a rendezői feladat nem hagyományos?

– A kezét bizonyosan nem köti meg. Egy rendező általában a legritkább esetekben kezd kőszínházi produkcióban – inkább kollégiumi szoba, folyosó-részlet, udvar képviseli első kísérleteinek helyszínét. Én is keresztülhaladtam ezeken a fázisokon. Most visszaköszönnek a régi izgalmak: mit jelent nem hagyományos térben megoldani a feladatot? Ugyanakkor azonban a Müpa grandiózus adottságai a nézőtér és a színpad viszonyában kőszínházi feladatot képviselnek.

– Egy bel canto oprea seria esetében talán nem szükségmegoldás a statikusabb, elsősorban az énekesek igényeit figyelembe vevő rendezés.

– A hagyományos, alapvetően a zenéből kiinduló koncepció hasznos hátteret kínál, hiszen a rendezőnek az adott stílushoz igazodva kell a teret használnia. A Lucrezia Borgia koncentrált és egyszerű történet, ezt azonban kiegészíti és teljessé teszi az a felfokozott, érzéki zeneiség, amely a bel canto stílus sajátja. Rájövünk, hogy a „szép éneklés” kultusza nem öncélú, hanem erőteljesen hozzájárul a karakterek és a történet részletgazdagságához. A mi előadásunk dramaturgiailag szinte ugyanolyan lesz, mint egy Wozzeck-­ vagy Tosca-­produkció.

– Milyen lehetőségeket kínál a rendező számára a kórus?

– Vannak terveim a kórussal – bár a Lucrezia Borgia nem kórusopera. A mű kórusrészei nagyon kényesek és igényesek, kifinomult megszólalást igényelnek. Ezáltal meg is növekedik a kórus jelentősége, amely a történetben is fontos szerepet játszik, különösen az utolsó felvonásban. Szeretek hangsúlyt helyezni a kórusra és a segédszereplő gárdára – például a táncosokra. Esetünkben az énekkar viseli ezt a terhet.

A Müpában, és a pécsi Kodály Központban is bemutatásra kerülő Lucrezia Borgia előadás a Müpa, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. koprodukciója.

müpa pannon filharmonikusok bretz gábor lucrezia borgia
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésFrida Kahlo végre megelőzte férjét – rekordáron kelt el az önarcképe
Következő bejegyzés November 17. – Élet és halál jelmeze

Ajánlott Bejegyzések

Live

Kövesd élőben online a Prokofjev-maratont!  

2023. február 3.2 perc olvasás
JM blog

Brácsapróbajáték a Danubia Zenekarnál

2023. február 3.2 perc olvasás
ICMA blog

Csatlakozik az ICMA zsűrijéhez az osztrák ’radio klassik Stephansdom’

2023. február 3.1 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.